DR. SZILASSY GÉZA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A történet 1990 végén kezdődött, amikor a Tiszamenti Regionális Vízművek nyíregyházi üzemigazgatósága dolgozóinak több mint kétharmada - hivatkozva az 1990. évi XXII. számú törvény adta lehetőségre - kezdeményezték az üzemigazgatóság önállóvá válását. A dolgozók képviselői beadványukban a Vízügyi Minisztérium, mint a vállalat alapítója felé, pontosan indokolták különválási kérelmüket. Röviden: a Tiszamenti Regionális Vízművek jelenleg Szolnokon lévő központtal üzemelő vállalat. Négy üzemigazgatósága Szolnokon, Gyulán (amely közben megszűnt), Debrecenben és Nyíregyházán működik. A nyíregyházi üzemigazgatóság az egyedüli egység, melynek fő profilja lényegében a vízkitermelés, amely az összes végzett tevékenység 90-95%-át teszi ki. A vízkitermelés alapja a Szabolcs megyében lévő öt vízbázis, melyek Kótaj, Nyírtelek, Tiszabercel, Tiszabezdéd, Geszteréd területén találhatók. A vízzel ellátott települések száma e megyében 40. Az éves szinten szolgáltatott vízmennyiség 16 millió m3. A kért önállóság oka részben a nyíregyházi üzemigazgatóság és a szolnoki központ közötti igen nagy földrajzi távolság, az üzemigazgatóság dolgozói szakmai irányítást a központtól nem igényelnek, a helyi szinten felmerülő műszaki, gazdasági, s emberi problémák megoldásában a központ - a távolság miatt - részt venni nem tud; illetve: az üzemigazgatóságnál dolgozók közvetlen gazdasági érdeke, mely elsősorban a bérszínvonalat, illetve a nyíregyházi üzemigazgatóság által kitermelt "nyereség" elosztását érinti. Ezen két pont a különválás indokait csak az üzemigazgatóság dolgozói részéről magyarázza. Azonban a leválásnak számos egyéb előnye is lenne, többek között a sokszorosan hátrányos megyénkben a számítások szerint a vízdíj árszínvonala is alacsonyabbá válhatna, ha nem rakódnának rá a jelenlegi szolnoki központ költségei. Éppen ez az indok volt az, hogy mi, képviselők felvállaltuk a dolgozók által képviselt átalakulás ügyét. Számos, egymás utáni ígéreteket kaptunk az önállósulás elvi engedélyezésére, azonban semmi nem történt. Közben a Parlament meghozta a privatizációs törvényeket. Ezek alapján a Tiszamenti Regionális Vízművek felügyelete és átalakulásának kérdése átkerült az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasághoz. A korábban elkészített - általunk képviselt - átalakulási anyagot csaknem egy éve átadtuk Szabó Tamás miniszter úrnak. Közben a megyei vagyonátadó bizottság - hivatkozva az 1991. évi XXXIII. törvény 19. �-ára, illetve figyelembe véve a megye önkormányzatainak és lakosságának érdekeit, a regionális vízmű egyes vízműveit külön-külön önkormányzati társulások formájában önkormányzati tulajdonba adta. Ezt a döntést a regionális vízmű vezetősége, illetve a Vízügyi Minisztérium mint alapító a Belügyminisztérium felé mint a VÁB másodfokú hatósága felé megfellebbezte. Azóta tudomásunk szerint a Belügyminisztérium helyt adott a fellebbezésnek. Jól tudjuk, hogy a Regionális Vízművek átalakulásának kérdése nem egyszerű feladat, azonban úgy érezzük, nem szabadna - úgymond - "egy kaptafára felhúzni" a Regionális Vízművek átalakulásának ügyét. Azt gondoljuk, hogy figyelembe kellene venni egy adott regionális vízműnél - mint például a TRV- nél - a régi struktúra működésképtelenségét, egy adott régió, megye lakosságának, önkormányzatainak érdekeit, mely alapvetően a víz árában nyilvánul meg. Kérdezzük ezért tisztelettel a miniszter úrtól: - Van-e már kialakított privatizációs stratégiája az ÁV Rt.-nek a Regionális Vízművek ügyében? - Lehet-e valamennyi regionális vízműnek nevezett vállalat átalakulását úgymond egy kaptafára húzni? - Milyen elképzelések vannak a Tiszamenti Regionális Vízműveknél? - Figyelembe vették-e az illetékesek a nyíregyházi üzemigazgatóság dolgozóinak több mint két éve folyó harcát az esetleges átalakulási tervnél, vagy csak a szolnoki központ átalakulási tervét ismerik? - Figyelembe veszik-e a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vagyonátadó bizottság döntését? Kérdezzük mindezeket nehéz sorsú megyénk alacsonyabb vízdíjért áhítozó polgárai és a nyíregyházi üzemigazgatóság dolgozói nevében, akiknek eddigi harcos, bátor kiállása miatt az idő múltával, a folyamatos fenyegettség mellett a kenyérkeresetük is egyre bizonytalanabbá vált. Annyit szeretnék még megjegyezni, hogy éppen azok, akik következetesen kiálltak az önállósodás mellett, jelenleg már nem dolgoznak a vállalatnál. Köszönöm, hogy meghallgattak, és tisztelettel várjuk a miniszter úr válaszát. (Taps.)