DR. REMPORT KATALIN (MDF): Tisztelt Miniszter Urak! Ez év januárjától folyamatosan azzal kerestek meg választókörzetemben, hogy a szövetkezeti átalakulási törvény nem megfelelő, bár törvényes alkalmazása folytán nagyon sokan nem tudtak élni üzletrészükkel, nem tudtak kilépni onnan, és nem tudtak új gazdálkodást kezdeni. Éppen ezért ezt jeleztem az FM felé, majd áprilisban interpellációt nyújtottam be. Sajnos, az interpellációk feltorlódása miatt, valamint az időközbeni nyári szünet miatt csak most került rám sor. Időközben történtek változások, ezért egy picit aktualizálnom kellett az interpellációt - amiért elnézésüket kérem. Kérdésem egyik fele a kívülállók üzletrészének sorsára vonatkozott, azonban időközben a Kormány benyújtotta az új személyi jövedelemadózásról szóló tervezetét, amelyben ezt a kérdéskört lényegileg rendezte. (15.50) Eszerint az üzletrészek adásvétele mentesül a forrásadó alól, ezzel könnyebb helyzetbe kerülnek az üzletrész-tulajdonosok az eladás során, mások pedig inspirálva vannak arra, hogy megvásárolják ezeket az üzletrészeket. A másik probléma azonban, amelyet felvetettem, az ismételt kiválási lehetőség, azóta sem oldódott meg. Mint engem és több képviselőtársamat is tájékoztattak, több szövetkezet esetében félrevezették a tagságot, azt állítva, hogy ha nem válnak ki, megmarad a munkahelyük, sőt néhol még azt is hozzátették, hogy másként elveszítik a nyugdíjjogosultságukat. Többen éppen ezért nem éltek akkor a kiválással, utóbb azonban elbocsátották őket, így lehetetlen anyagi helyzetbe kerültek. Másrészről azzal is tisztában vagyok, hogy a jelenlegi szövetkezetben dolgozók jogos érdeke valóban a biztonságos gazdálkodás lehetősége, amelyet a vagyon állandósulása jelenthet. Jogász létemre én is tudom, hogy a jog nem tudása senkit nem mentesít. Mégis úgy érzem, a félrevezetett tagoknak, akik viszont azóta nagyon is tudják, hogy az esetleges kiválásuknak milyen fontossága van, mely gazdasági jövőjük megteremtését is megalapozhatja, véleményem szerint elkerülhetetlen valamilyen új megoldása az ő sorsuk rendezésének is, még ha korlátozva lesz is a kilépési lehetőség. Tudom, hogy az érdek-képviseleti szervekkel tárgyalások folynak jelenleg is. Azonban ezek a szervek főként azokból a vezetőkből állnak, akik 1990-ben még semmilyen résszel nem rendelkeztek a szövetkezeti tulajdonon belül, és épp a szövetkezeti törvény hatására jutottak azóta jelentős föld-, illetve üzletrésztulajdonokhoz. Ezek az érdekképviseletek saját érdekeik mellett természetesen védik a jelenlegi tsz-tagok tényleges érdekeit is, azonban ez nem vezethet azok rovására, akik, vagy akik hozzátartozójának vagyonából alakultak meg ezek a szövetkezetek, és most új utakra kívánnak lépni. Az is megérne egy misét, hogyan lehet úgy egyeztető tárgyalásokat folytatni, hogy közben az egyik fél demonstrációval fenyeget? Tisztelt miniszter urak! Kérdezem tehát: miként kíván tenni a Kormány annak érdekében, hogy a jelenlegi tsz-tagság és a kiválni szándékozók közötti konfliktushelyzetet feloldja? Tekintettel arra, hogy másként fogalmazódott meg jelenleg az interpellációm, valamint hogy még folynak az érdekegyeztetések, a téma fontosságára tekintettel én örömmel venném, ha a miniszter urak 30 napon belül válaszolnának. Köszönöm. (Taps.)