DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a kérdést. Az 1992. év október 19-én elrendelt nyomozás során először megkerestük az Orosz Föderáció legfőbb ügyészét, Sztyepankov urat, a megkeresés ismételt levélváltáshoz vezetett, de tőle eddig érdemi és felhasználható információhoz nem jutottunk. Megkereséssel fordultunk még abban a hónapban a miniszterelnök úrhoz és a művelődési és közoktatási miniszter úrhoz, Andrásfalvy Bertalan úrhoz, az MDP- és az MSZMP-iratok megküldése iránt, majd pedig néhai Juhász Gyula professzor urat kerestük meg az Országos Széchényi Könyvtártól, majd a Politikatörténeti Intézettől szereztük be az '56-os gyűjteményt, egyéb iratokat. (16.00) A belügyminiszter úrhoz fordultunk a BM Történeti Levéltárában őrzött okiratok rendelkezésre bocsátása érdekében, ezeket megkaptuk, feldolgoztuk, ez év elejétől április közepéig folyt az Országos Levéltárban hozzáférhető iratok tanulmányozása. Ezt április közepére sikerült befejeznünk, ez átfogta a vezető állami és párttestületek iratait, egyes vezetők személyi fondjait, továbbá a Külügyminisztérium és a jelentősnek ítélt külképviseletek iratait. Tanulmányoztuk az MDP, illetve az MSZMP egyéb iratait is. Az irattanulmányozás során az ügyészség abból a hipotézisből indult ki, hogy a tényállás elsősorban a szovjet fegyveres támadás előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos cselekményekkel összefüggésben juthat relevanciához. Az ez év februárjában elfogadott törvényeket követően, a tanulmányozást kiterjesztettük a megtorlással kapcsolatos iratokra is. Az eddig végzett munka tehát elsősorban okirati bizonyítékok feltárására és beszerzésére irányult, de sor került több tanú kihallgatására is, gyanúsítottként ez ideig senkit nem hallgatott meg az ügyészség. Ezt a fajta eljárást lehet bírálni, de ehhez engedje meg a tisztelt Országgyűlés és a képviselő úr, hogy a következőket adjam elő: A tényállás, amelynek alapján a nyomozás elrendelésére került sor, 1945. május hó 1-jén született az 1440/945. miniszterelnöki rendelettel. Ez a rendelet - a megalkotói szándéka szerint - azzal a céllal született, hogy megtorolja a szövetségesek elleni hazugságokat, amelyek alkalmasak a megértést gátolni. A környező államok vagy azok emigrációban élő antifasiszta vezetői ellen elkövetett rágalmak, a nemzetiségek, de nem a svábok ellen elkövetett izgatások, irredenta propaganda stb. mind ide tartozik. A nem túl igényes megfogalmazású szöveg Ries Istvántól származik, aki annak idején a Népbíróságok Országos Tanácsa tanácsvezetője volt, később igazságügy-miniszter és a saját rendszere gyilkolta meg, agyonverték. Az ő magyarázata azonban a szöveg nem túl igényes megfogalmazása ellenére elég jó következtetési alapot ad arra, hogy ennek a normának milyen küldetést szántak a megalkotói. De a szöveg megfogalmazása természetesen függetlenül az eredeti alkotók szándékaitól, csak itt az a kétség merül fel bennem, hogyha többen a nagyon eltérő magatartások körét kívánják e tényállás alá vonni, akkor esetleg ez a tényállás nem határozza meg a szükséges pontossággal a büntetendő magatartások körét. Ez alkotmányjogi probléma, amelyet a továbbiakban részletezni nem kívánok, csak arra utalnék, hogy az Országgyűlés alkotmányjogi bizottsága a '45. évi VII. törvény hatályban lévő rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt az Alkotmánybírósághoz már egy jó évvel ezelőtt '92. április 21-én kérelmet terjesztett elő. Ez érinti az itt szóban forgó tényállást is, mint ahogy az Országgyűlés által, a Kormány előterjesztésére ez év februárjában elfogadott törvény is, amelynek előzetes alkotmánybírósági kontrollját a köztársasági elnök úr kérte. Az álláspontom az, hogy egyértelmű jogi helyzet az 1956-ban és az azt követően elkövetett bűncselekmények tekintetében az Alkotmánybíróság határozatát követően jöhet létre. Mindazonáltal a nyomozás felfüggesztésére sor nem került, a beszerezhető okirati bizonyítékok felkutatása, tanulmányozása tekintetében és tanúk meghallgatása tekintetében folyik. A nyomozás befejezésére és érdemi ügyészi határozat meghozatalára azonban csak az Alkotmánybíróság határozatának ismeretében kerülhet sor. Arra kérem tisztelettel tisztelt képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszom elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)