RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar, a cseh, a szlovák és a lengyel országcsoportot gyakran emlegetik visegrádi csoportként, utalva ezzel az 1991-es február 15-i visegrádi találkozóra. Az EK-társulás, az EFTA-szerződés és most az úgynevezett visegrádi szabadkereskedelmi megállapodás megkötése után már hazánk kivitelének mintegy 70%-a egy liberalizált feltételrendszert jelentő piacra kerül. Ennek a szerződéskötési sorozatnak volt az utolsó állomása, hogy 1992. december 21-én Magyarország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság, valamint a Szlovák Köztársaság külgazdaságért felelős miniszterei aláírták a közép- európai szabadkereskedelmi megállapodást. Ennek a megállapodásnak a hazai export látványos visszaesését követő kormányzati tanácstalanság időszakában megnőtt a jelentősége. Most, amikor ismertté váltak az első hét hónap külkereskedelmi adatai, bebizonyosodott, hogy a látványos, főleg az Európai Közösség és az OECD tagállamaiba irányuló 1991-es, 92-es exportoffenzíva főleg a hagyományos vállalati export felfutását jelentette. Ezt nem a nyereségérdekeltség, hanem a vállalati leépülés időleges elkerülésére irányuló igyekezet motiválta. Ezt a fajta kivitelt sok vállalat akkor is fenntartotta, sőt fokozta, ha a bevételek a költségeket nem fedezték, a jövedelemhiányt pedig gyakran a vállalati tőke felélésével finanszírozta. Az EK-tagországokba irányuló export 34%-os, míg az OECD-országokba irányuló export több mint 31%-os visszaesést mutat. Ezt enyhíteni tudta csak a fejlődés, a volt szocialista országokba irányuló exportunk szinten maradása. A legnagyobb mértékben az első hét hónapban a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari cikkek kivitele esett vissza 38%-kal, de nem sokkal kevésbé csökkent ennél a fogyasztási cikkek exportja sem. Ilyen válságos helyzetben fokozott figyelem irányul egy olyan közeli piac irányába, mint a hazánkkal együtt 65 millió lakossal rendelkező visegrádi csoport. Ez a visszaesés felértékeli az 1991-es és '92-es évet egyaránt jellemző 1,1 milliárd dollárnyi külkereskedelmi forgalmat, amely akkor egész külkereskedelmi forgalmunk mindössze 5%-át tette ki. A fontos piacok megszerzése és megtartása mellett a szerződésnek egy magasabb rendű, integrációs célkitűzése is van. A megállapodás célul tűzte ki, hogy a nyolcéves átmeneti időszak alatt kialakítandó szabadkereskedelem ölelje fel az ipari és mezőgazdasági termékek és termékcsoportok teljes körét, valamint terjedjen ki a vámon kívüli kereskedelmi akadályok leépítésének ütemezésére is. Ezen időszak vége egybeesik azzal az időponttal, amikor a szóban forgó országok az Európai Közösséggel folytatott kereskedelmükben is szabadkereskedelmi állapothoz érkeznek el. A szerződés, amely 1993. március 1- jétől - mint ahogy miniszter úr is említette - ideiglenesen hatályba lépett, nem az országok közötti fejlettségi szintkülönbségek miatti aszimmetriára, tehát a hazánkat előbb érő előnyökre, hanem a hasonló fejlettségi szint miatt az előnyök globális egyensúlyát garantáló szimmetria elvén került kialakításra. A megállapodásban a tagállamok egymásnak nyújtott kedvezményeinek minimuma az, hogy az általuk az EK-nak nyújtott kedvezményeket minimálisan biztosítsák egymás számára. Az A, a B és a C listák összeállítása s a mezőgazdasági termékek kvótáinak vámlebontása természetesen kompromisszumok sorozata, de a magyar, cseh és szlovák, a magyar-lengyel mezőgazdasági megállapodás igen jelentős piacnyitási lehetőségeket jelenthet vető- és takarmánykukoricára, a baromfifajták több fajtájára és a zöldségfélére is. A szerződés életbelépésétől eltelt időszak rövid ahhoz, hogy a napi gazdasági adatokból komoly következtetéseket lehessen levonni. Az országcsoport szinte mindegyikében megerősödő protekcionista hangok, az egyes, a szerződés által is megengedett importkorlátozó piacvédelmi intézkedések ellenére is a jelenlegi helyzet biztatónak mondható, könnyen elképzelhető, hogy a felek az egymásnak nyújtott kedvezmények mértékét növelhetik, lehetőség nyílhat az átmeneti időszak esetleges lerövidítésére is. Ez a szabadkereskedelmi folyamat érettségi vizsgája a Visegrádi Négyeknek, hogy az egymás közötti liberalizált kereskedelem, a piaci verseny nem az elzárkózást, az importkorlátozások drasztikus növelését jelenti, hanem a kulturált, az EK elvárásainak megfelelő együttműködését erősíti. Napjainkban, amikor az euroatlanti biztonsági rendszerhez való csatlakozás a politikai közgondolkodás jelenlegi legfontosabb témája, le kell szögeznünk, hogy bár nőtt hazánkban az euroszkeptikusok száma, sokan a Szent István-i mű helyett Attilát, az Isten ostorát választanák, akkor ez a megállapodás mércéje lehet hazánk érettségének, megfontoltságának. Mércéje lehet annak, hogy ezek az államok hogyan tudják feloldani a politikai, gazdasági ellentéteiket. Európa csak egy önmagával megbékélt Közép-Kelet-Európát fogad be, nem pedig perlekedő szomszédokat. Köszönöm szépen. (Taps.)