Tartalom Előző Következő

G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Vizsgálóbizottság felállítását kezdeményeztem az ország közvéleményét felkavaró, botrányos FIDESZ-MDF székházeladási ügyben. Tudjuk mindannyian, hogy az ilyen ügyletek mélyen sértik a társadalom egészséges önérzetét. A természetes a haladéktalan vizsgálat megszavazása volna. De most itt előttünk is értesülhetett mindenki, hogy az illetékes parlamenti bizottság máris szembehelyezte magát a társadalmi óhajjal. Tehát egy kisebbség nem a többség jól felfogott érdekeit kívánja képviseltetni, érvényre juttatni. A pártok a székházakat választási eredményeik arányában, s taglétszámukhoz mérten kapták használatra, hogy munkájukat nyugodt körülmények között végezhessék. Működéshez kapták tehát, nem pedig kereskedésre, üzletelésre. Teljesen megdöbbentő, hogy a választásokon alig 5%-os eredményt elért legkisebb parlamenti párt közel egyenlő arányban osztozott a választásokon győztes párttal a hatalmas összegen. A Rákosi-rendszer emlékeztethet bennünket arra, hogy hová vezet az, ha egy kicsi pártot ilyen aránytalan módon pumpálnak vagyonokkal. Az 1956 szellemében meghirdetett demokratikus átalakulás, a demokrácia nem ezt jelenti. Tudjuk, hogy Nagy Imréék temetésén a FIDESZ elnöke miről szónokolt. Figyelmeztetni szeretném őt, hogy '56 szellemisége azt jelentette, hogy a földtulajdon felső határát 40 holdban határozták meg, hogy a gyárak állami és munkástulajdonba kerüljenek, s a demokrácia olyan legyen, hogy megvalósulhasson a nemzeti egység. S a nemzeti egység nem rejthet magában két ellentétes egységet, a kevés kiváltságosok érdekegységét a több millió dolgozó balekségével, szenvedésével szemben. Minden kiváltság, minden szabad zsákmányolási lehetőség, bármily egyenlőtlenség az élethez való jogban lehetetlenné teszi ezt a nemzeti egységet, s nem jelentheti a nemzeti egység a közéleti kritika elnyomását sem. Itt kell megemlítenem, hogy indítványom napirendre tűzése miatt most a napokban megbüntetik a Parlamentet. Azt a Parlamentet, amelyik 90%-ban szavazott a vizsgálóbizottság kérdésének napirendre tűzésében. Mivel ez megtörtént, elérkezettnek látják az időt a parlamenti képviselők megnémítására. És melyik az a párt, amelyik nem akarja hallani ebben a Házban a kritikát? Természetesen a FIDESZ. Az 5%-os pártot már egyszer leszavazták itt diktatórikus, alkotmányellenes előterjesztése okán, s most újra itt van a székházügy árnyékában a nagy antidemokratikus házszabály-módosítás is. A népképviselet nem azt jelenti, hogy a nép rovására bezsebelünk százmilliókat, hanem pontosan ennek az ellenkezőjét. Ilyen alapon nyugodtan ki lehetne utalni a Létminimum Alatt Élők Társaságának, a pedagógusok szervezeteinek, az '56-osoknak, vagy például az Abaúji Szövetségnek, és sorolhatnám a nagyobb létszámú érdekképviseleteket, egy-egy ilyen 700 millió forintot érő székházat, hogy azt értékesítse, s hogy anyagi gondjaik megoldódjanak. 700 millióval vagy másfél milliárddal a zsebükben könnyű aztán a nehéz gazdasági helyzetről szónokolni azokhoz, akiket most is a legkegyetlenebb módon zsákmányolnak ki. És ezek után, természetesen, le is fasisztázhatta a FIDESZ vezetője azt a népet, amelyiknek a vagyonából ekkora összegeket kaptak hatpárti szorzó magyarázatával. Most már értem, hogy miért választották pártjelvénynek ők a magyar narancsot. Mert kicsi, mert savanyú és ráadásul nem is a miénk, hanem azoké, akik termesztését hazánkban elrendelték. Ebből a székházügyletből is látszik, hogy ma is érvényesek Utassy József sorai: "Szedd össze csontjaid, barátom, lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak népek nevében, s te halott vagy? Holnap szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák." A szellem napvilágának roppantása a Házszabály módosításával elkezdődött. Tudjuk, hogy a diktatúrák egyik legnagyobb jellemzője a sietség. De a népképviseletnek az a dolga, hogy a bőség kosarában turkálók kezét lefogja, különösen akkor, ha illetéktelen és túl mohó ez a kéz. Kérem önöktől a vizsgálóbizottság felállítását, mert a nyilvánosságra került adatok és a sajtóban megjelent dokumentumok alapján szükséges a képviselők valódi tényekről való tájékoztatása. Ezt azonban nem kérhetjük attól a kormánytól, amelynek elnöke az ügyben érintett párt elnöke. Úgy e kérdésben sem interpellációnak, sem kérdésnek nem lehet elfogadható, értékelhető tárgyi bizonyítéka. Az ügyben a Parlamentnek pedig nemcsak joga, de kötelessége is vizsgálatot elrendelni, és a vizsgálatról az ország aggódó közvéleményét sürgősen tájékoztatni még akkor is, ha ezt a pártalapon működő bizottságok nem támogatják. Köszönöm, hogy meghallgattak! (Szórványos taps.) (19.10)