DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A megválasztásunk utáni negyedik évben érkeztünk el oda, hogy - közel hároméves előkészítő munka után - az Országgyűlés napirendre tűzhette a nagy érdeklődéssel várt törvényjavaslatot. Ez pedig azt jelenti, hogy a honvédelmi alapelvek áprilisban történt elfogadása után az Országgyűlés ez évben már másodjára foglalkozik a honvédelem ügyével. Most nem kevesebbről van szó, mint hogy a haza védelmével kapcsolatos alkotmányos jogok és kötelezettségek összhangját kell ezzel a törvénnyel biztosítanunk. Olyan törvényt kell tehát alkotnunk, amellyel megteremtjük visszanyert függetlenségünk szavatolásának jogi fundamentumát. Hatalmas és méltó feladat ez - miközben tudjuk, hogy egyúttal évszázados hagyomány folytatói is vagyunk. A hagyomány az 1848-as pozsonyi országgyűléssel kezdődött, amikor is az áprilisi törvények egyikeként megalkották a nemzeti őrseregről szóló törvényt. Ennek alapján szervezték meg a szabadságharc honvédseregét. A magyar Parlament később és többször is foglalkozott a honvédelem ügyével. Korszerűsége miatt kiemelkedő az 1939. évi II. törvénycikk, amely egészen 1960-ig hatályban maradt. A jelenleg hatályos 1976. évi I. törvényt a mi Országgyűlésünk, hivatalba lépése után nem sokkal, az 1990. évi XL. törvénnyel módosította. Joggal vethető fel: miért van szükség új honvédelmi törvényre, miért nem a meglévőt módosítjuk tovább? Új törvényre, tisztelt képviselőtársaim, azért van szükség, mert a honvédelem rendszere - mint ismeretes - rendkívül bonyolult kérdésköteg, ami távolról sem csupán a hadsereget, a fegyveres erőket érinti. A Honvédség e rendszernek csupán a magját képezi. Az ügyben érintett szinte minden magyar állampolgár, az állam valamennyi szerve, a gazdasági élet szereplői és a társadalmi szervezetek jó része is. Ezért mondja ki javaslatunk 1. �-a, hogy a honvédelem az egész nemzet ügye. Ezt a bonyolult viszonyrendszert - aligha lehet kétséges - számos jogszabálynak kell keretekbe foglalnia; közöttük a honvédelmi törvény egyszerre alapja és csúcsa is e jogi hierarchiának. A rendszerváltozással szinte egyidejűleg felmerült a honvédelmi jogrendszer újjáalakításának igénye. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az a jogrendszer, amely a diktatúra és az idegen nagyhatalmi, katonai tömbhöz való tartozás igényei szerint jött létre, nem tartható fenn. Az alacsonyabb rendű jogforrások - szabályzatok, rendeletek stb. - revíziója és módosítása során minduntalan beleütköztünk a hatályos honvédelmi törvény korlátaiba. Világossá vált, hogy ennek toldozása-foldozása nem oldja meg gondjainkat - vagyis gyökeresen új honvédelmi törvény megalkotására van szükség, amelyet követni fognak: a katonák jogállásáról szóló törvény, az új szolgálati szabályzat, majd ezt követően az alacsonyabb szintű szabályozók. (10.20) Az sem lehet kétséges, tisztelt Országgyűlés, hogy honvédelmi alapelveinknek a honvédelmi törvényben is tükröződniük kell. Nemcsak mondjuk, de annak jegyében is cselekszünk, hogy egyetlen országot sem tekintünk ellenségnek, senkit nem fenyegetünk. Tiszteletben tartjuk más országok jogos biztonsági érdekeit. Védelmi képességünk fenntartása a visszatartás és védelem elvén alapuló politikát követi. Ugyanakkor a változó és átalakuló tulajdonviszonyok és a piacgazdaság fokozatos kiépülése a honvédelem teherviselési rendszerének újragondolását teszik szükségessé. Nem feledkezhetünk meg a rendszerváltozással járó gyökeres közigazgatási átalakulásról sem, ami ugyancsak új szabályozást igényel. Javaslatunk kidolgozásánál arra törekedtünk, hogy lehetőleg az Alkotmány keretei között maradjunk. Ám az új igények mégis szükségessé tennék az Alkotmány kisebb mérvű módosítását. Ezt célozná az önök előtt fekvő 8984-es számú alkotmánymódosító javaslat benyújtása. Ez a váratlan támadás alá foglalható kérdéskört és a határőrség ügyét érinti. Korszerű és időtálló törvényt kívánván alkotni, munkánk során figyelembe vettük az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatait, a magyar hagyományokat, az alkotmányos demokráciák ide vágó tapasztalatait és a hadtudomány eredményeit. Végül szükségesnek tartom, hogy tájékoztatást adjak a konszenzus megteremtése érdekében folyt tárgyalássorozatról, amit a parlamenti pártok jogi és katonai szakértőivel, majd a frakciók képviselőivel bonyolítottunk le. Meg kell mondanom, hogy a szakértői tárgyalások után sorra kerülő hatpárti megbeszéléseket, 11 fordulóban, többnyire a konstruktivitás jellemezte. A tavaszi-nyári fordulók után őszre már körvonalazódott a kölcsönösen elfogadható módosítások köre. Végül is azt jelenthetem a tisztelt Háznak, hogy a parlamenti pártok többségének sikerült megállapodnia a kulcsfontosságú kérdésekben. Különösen fontosnak tartom az Alkotmány említett módosítására vonatkozó többségi akaratot. Nem titok, hogy a megegyezést a kölcsönös és a minisztériumi kompromisszumkészség hozta tető alá. Örülünk, hogy a benyújtandó módosító csomag megszületett. Biztosíthatom a frakciókat, hogy a jobbító szándékú javaslatokat támogatni fogom. Ugyanakkor az is természetes, hogy nem támogathatom a velük ellentétes irányú módosításokat. Javaslatunk - tisztelt Ház - nemcsak fontossága, de terjedelme miatt is a nagy törvények közé sorolható. Rendelkezései közül néhánnyal éppen ezért feltétlenül foglalkoznom kell. Közülük a honvédelem irányítása az egyik, s ezen belül is megkülönböztetett figyelmet érdemel az Országgyűlés szerepe. A honvédelmi alapelvekből is következik, hogy a honvédelmi feladatok főbb irányai a fegyveres erők létszámát, haderőnemi tagozódását, a haditechnikai fejlesztés főbb tendenciáit s a szükséges anyagi források biztosítását - mint a honvédelem kardinális ügyeit - a legmagasabb államhatalmi szerv jogkörébe kell adni. Az Alkotmányban előírt rendkívüli és szükségállapot kihirdetésének, a honvédelmi tanács létrehozásának, a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásának országgyűlési jogkörével együtt ezek a jogosítványok biztosítják az Országgyűlés legalapvetőbb döntési jogkörét és a végrehajtás ellenőrzését. A javaslat, tisztelt Ház, a köztársasági elnök hatáskörét a fegyveres erők főparancsnoki funkciójával összhangban, az Alkotmány helyes értelmezésének megfelelően rögzíti. Nemhogy nem csorbítja, ellenkezőleg, a hatályos szabályozáshoz képest szerény mértékben bővíti is azt. A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 48/1991. évi számú határozatának megfelelően következetesen érvényesíti a haderő alkotmányos irányításának és ellenőrzésének elvét. Mindebben fontos szerep hárul a Kormányra, amely a honvédelmi és belügyminiszter útján felelős a fegyveres erők működésének irányításáért. A Kormány hatáskörével kapcsolatos fontos kérdés a fegyveres erők korlátozott alkalmazása. A javaslat szerint erre akkor kerülhet sor, ha a Magyar Köztársaság légterébe történő támadó szándékú behatolást vagy külső fegyveres csoportok betörését kell elhárítani. Erről jelenleg sem az Alkotmány, sem a honvédelmi törvény nem rendelkezik. A probléma jogi rendezését a gyakorlat igénye vetette fel, az elmúlt egy-két év gyakorlata. A törvényjavaslat ezekre az esetekre a Kormány azonnali intézkedési kötelezettségét írja elő, a dönteni hivatott alkotmányos tényezők haladéktalan tájékoztatása mellett. Az elhárításhoz igénybe vehető erők nagysága ugyanis nem jelentős, feltételezett tevékenységük előre rögzített, az alkalmazásuk csak a szükséges mértékben történhet meg. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben, ha előfordulnak, az időveszteség beláthatatlanul veszélyes következményeket vonna maga után. Az ilyen kivételes esetekben egyrészt járhatatlanul hosszú lenne az alkotmányos út, másrészt szükségképpen előtérbe kerül a Kormány azon, Alkotmányban rögzített felelőssége, miszerint köteles az állampolgárok jogait, köztük a legalapvetőbbet, az élethez való jogot védelmezni és biztosítani. A törvényjavaslat a bekövetkezett változásoknak megfelelően szabályozza a területi és a helyi védelmi igazgatást is. Ebben fontos szerep hárul a köztársasági megbízottra csakúgy, mint a megyei védelmi bizottságokra. A főváros kerületeiben, a megyei jogú és köztársasági megbízott által kijelölt városokban a polgármester vezetésével centrális alárendeltségű helyi védelmi bizottságok működnek. A polgármester irányítja és összehangolja a honvédelmi feladatok helyi végrehajtását. A javaslat az önkormányzatiság alkotmányos elvét tiszteletben tartva szabályozza a civil és a katonai igazgatás kapcsolatrendszerét. Javaslatunk nagy teret szentel a fegyveres erőkkel kapcsolatos kérdéseknek, és ez érthető, hiszen a Varsói Szerződés megszűnése, a szovjet csapatok kivonása, vagyis a nemzeti függetlenség teljes visszanyerése, utána a honvédségben végbement a depolitizálás, egyúttal megkezdődött erkölcsi, eszmei arculatának átformálása, a nemzeti haderő kialakítása. A honvédség az 1990. évi párizsi szerződésnek megfelelően csökkentette személyi állományát, és folyamatosan csökkenti támadó jellegű haditechnikai eszközeit. Létszáma 150000 főről 100000 alá apadt. Ezzel párhuzamosan kialakította új vezetési és védelmi jellegű struktúráját, jelentősen megváltoztatva a csapatok területi elhelyezkedését is. A honvédség korszerű átalakítása, tisztelt Ház, és korszerűsítése reális megítélés szerint 10-15 évet igényel. A költségvetés nagyon szűkös voltának tudható be, hogy amíg a szervezeti, strukturális változások megkezdődhettek, addig az anyagi, technikai kérdések korszerűsítése elmaradt a szükséges és kívánatos mértékek mögött. (10.30) Mégis elmondható, hogy a Magyar Honvédség térségünk biztonsági és veszélyeztetettségi helyzetének megfelelő létszámú, összetételű, felkészültségű, felszereltségű és kiképzettségű fegyveres erő. Bár láthatóan fokozódnak gazdasági, fenntartási és technikai nehézségei, még mindig képes betölteni alaprendeltetését: a haza fegyveres védelmét. Jóllehet gondjaink - miként szólok róla - esetenként egyre nyomasztóbbak. Egyik legsúlyosabb gondunk a technikai ellátottság kérdése. A rendszerben lévő - zömében elhasználódott és elöregedett, egyszóval elavult - eszközök megújítása mintegy tíz éve szünetel. Ezért üzemben tarthatóságuk és hadrafoghatóságuk értéke egyre csökken. A korszerű hadsereg korszerű és hatékony technikai, anyagi eszközök nélkül nem teremthető meg. Kiemelt törekvésünk a légvédelem fejlesztése. Ezért nagy a jelentősége az Oroszországgal kötött megállapodásnak, miszerint hamarosan 28 darab MIG-29-es típusú vadászgéppel gyarapodik a magyar légierő. Az alakulatok és katonák felkészítése az új követelmények szellemében történik. A szűkülő anyagi feltételek miatt azonban a kiképzés lehetőségei helyenként romlanak, ezért annak színvonala esetenként csökken, pontosabban szólva nem tart lépést a korszerű követelményekkel. Ebből fakad a másik nagyobb gondunk is. A hivatásos állomány teherviselése és áldozatvállalása az utóbbi időben jelentősen megnőtt, miközben anyagi elismerése ehhez képest elmaradt. Az 1993 májusában végrehajtott - általunk végrehajtatott - felmérés adatai szerint a Központi Statisztikai Hivatal számítási módszerét alapul véve a tiszti családok 17, a tiszthelyettesi családok 46, a közalkalmazotti családok 57%-a él a hivatalosan megállapított létminimum szintjén vagy az alatt. Többek között ez is közrejátszott abban, hogy az elmúlt három év alatt 6427 fővel csökkent a tiszti és tiszthelyettesi létszám, és ennek csak kisebbik hányada - 2836 fő - került nyugállományba, a többi más pályákon helyezkedett el. Az alegység-parancsnoki tiszti beosztások feltöltöttsége jelenleg 86%-os, míg a tiszthelyettesi csak 78%-os. Ugyanakkor örvendetes, hogy a korábbi nagymérvű kiáramlás megállt, sőt az idén a tisztek és tiszthelyettesek száma 380 fővel növekedett. A honvédség kezelésében lévő objektumok mennyisége meghaladja a szükségletet. A felesleg értékesítése azonban nagy nehézségekbe ütközik az ismert okoknál fogva. A fenntartásukra fordítható szűkös pénzügyi lehetőségek miatt ugyanakkor a létesítmények állapota romlik. Többéves az elmaradás a karbantartásban, az állagmegóvásban. Ezért mind kevésbé tudnak megfelelni az elvárható elhelyezési, üzemeltetési és működési feltételeknek. Különösen gondot okoz, hogy a honvédség alaprendeltetésének teljesítéséhez nélkülözhetetlen háborús készletekkel, továbbá a békekiképzéshez szükséges anyagokkal nem kielégítő mennyiségben rendelkezünk. A honvédség vezetési rendszere, tisztelt Ház, működőképes. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy szükséges a vezetési rendszer további egyszerűsítése, hatékonyságának növelése és az egyes párhuzamosságok felszámolása. Az 1992-ben bevezetett új harckészültségi és mozgósítási rendszer megfelel a kor kívánalmainak. Ám az átszervezést, hadrafoghatóságot és kiképzést hátrányosan befolyásolják a költségvetés évről évre szűkülő lehetőségei. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a honvédelmi kiadásokra a hozzánk hasonló méretű és helyzetű országok nagy részénél lényegesen kevesebbet fordítunk. Ez az összeg - a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva - 1993-ban 1,9%-ot tesz ki. A minisztérium költségvetésének reálértéke 1989 és '92 között 46%-kal csökkent. Tisztelt Országgyűlés! E vázlatos helyzetkép után hadd szóljak a javaslat igazán közérdekű pontjairól, nevezetesen a honvédelmi kötelezettség, azon belül is a hadkötelezettség megújult szabályairól. A törvényjavaslat elfogadásával megszűnik a nők hadkötelezettsége és a hadköteleseknek a munkahely változásával kapcsolatos bejelentési kötelezettsége. A nyilvánvalóan alkalmatlan hadkötelesek mentesülnek már a sorozás alól is. A saját háztartásukban két kiskorú gyermeket eltartó hadkötelesek szolgálatának időtartama a törvény erejénél fogva hat hónapra csökken, míg a háromgyermekes hadkötelesek mentesülnek a sorkatonai szolgálat alól. A hadkötelesek bizonyos körét - így például az országgyűlési és a helyi önkormányzati képviselőket - ugyancsak nem hívnánk be sorkatonai szolgálatra, mivel ez sértené a közérdeket. A szolgálathalasztás, a szolgálat félbeszakítása, a tartalékos szolgálat alóli mentesség olyan új szabályait alakítottuk ki, amelyek lehetőséget nyújtanak nemcsak a családfenntartói, tanulmányi, egészségügyi és egyéb szempontok, hanem a méltánylandó egyéni körülmények emberséges figyelembevételére is. A fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtartama 15 hónapról 12 hónapra, a polgári szolgálat 22 hónapról 18 hónapra csökken. Megváltozik az elbírálások kérelmi rendszere is. A döntés joga kikerül a katonai szférából, és a jövőben első fokon a jegyző, másodfokon a köztársasági megbízott bírálja el a kérelmek indokoltságát. A tartalékos katonai szolgálat együttes időtartama 10 hónapról általában 4, de legfeljebb 6 hónapra csökken. Azt hiszem, a szolgálati idő ilyen mérvű csökkenése önmagáért beszél. Ám az ennél is rövidebb szolgálati idő már veszélyeztetné a feladatok végrehajtását. A tartalékos tiszti és tiszthelyettesi képzésen önkéntesen résztvevők sorkatonai szolgálata 12 helyett 9 hónapra csökken. Ezzel is ösztönözni kívánjuk az erre alkalmas fiatalokat az ilyen célú feladatok vállalására. A javaslat bevezeti a póttartalékos állomány kategóriát. Ide a sorköteles korban katonai szolgálatot nem teljesített hadkötelesek tartoznak. Ők 40. életévükig, annak betöltéséig 4 hónapos kiképzésre behívhatók. Ezentúl a tartalékosokat a váratlan mozgósítási gyakorlat kivételével behívásukról legalább 6 hónappal korábban tájékoztatni kell. Javaslatunk egyes esetekben választási lehetőséget is biztosít. Például az a hadköteles, aki a sorozásig kéri, hogy 23. életévének betöltése előtt hívják be katonának, megválaszthatja a behívás időpontját, és ha ezt katonai érdekek lehetővé teszik, a szolgálatteljesítés helyét is. (10.40) A törvényjavaslat egyes járandóságok kiterjesztésével és emelésével kedvezőbb helyzetbe hozza a katonákat és hozzátartozóikat. Úgy például általánossá válik a bevonulási segély. A családi segély összege magasabb lesz, a tartalékos katonák részére kifizetett illetmény pedig anyagi biztonságot nyújt a tartalékosnak és hozzátartozóinak. A jövőben mentesülnek a munkáltatók és a helyi önkormányzatok az általuk eddig folyósított kiadások alól. A tartalékosok a honvédségtől kapják a hivatásos katonákéhoz igazodó illetményt és temészetbeni ellátást. Vagyis békében a honvédelem költségeit az állam nem hárítja át másokra, azokat központi forrásokból kell finanszíroznia. Tisztelt Ház! Hadiállapot, rendkívüli állapot, szükségállapot, rendkívüli helyzet, kivételes hatalom: mindmegannyi kifejezés, amely az ország megszokott rendjétől való eltérést jelent. Szerencsére nálunk egyre kevesebben vannak, akik megtapasztalhatták, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak. A törvényalkotónak azonban a veszélyekkel is számot kell vetnie. Ezért a honvédelem számos kérdésével együtt, az alkotmányos előírásokkal összhangban szabályozni kell a bekövetkezhető kivételes időszakokat is. A háború, a polgárháborús helyzet, a súlyos természeti vagy ipari katasztrófa következményeinek elhárítása az államtól és az állampolgároktól egyaránt rendkívüli erőfeszítést követel. Ilyenkor érthetően a jogrend is rendkívüli, amikor is a hatalom gyakorlása időlegesen és részlegesen eltér az állam rendes működésétől. Alkotmányunk 19/D. �-a a rendkívüli és szükségállapot idején alkalmazható részletes szabályokról külön törvény megalkotását írja elő. Tudatában vagyunk annak, hogy a külön törvény az Alkotmányhoz való viszonyítás alapján a honvédelmi törvény is lehet. Ezért e kérdéskörök törvényjavaslatba foglalása alkotmányossági problémát nem vet fel. Más kérdés, hogy e szabályok most nem ölelik fel teljes terjedelmében a rendkívüli jogrendet. Ezt nem is tehetik, hiszen a joganyagnak át kellene fognia a társadalmi és gazdasági élet teljességét, amelynek szabályozása viszont a honvédelmi törvény kereteit sok vonatkozásban szétfeszítené, azt meghaladja. A törvényjavaslat ezért csak arra vállalkozik, hogy átmeneti jelleggel szabályozza a minősített állapotokra vonatkozó főbb kérdéseket. Ez azt jelenti, hogy mindaddig, amíg az Alkotmány szerinti részletes szabályozás meg nem történik, a törvényjavaslat szabályai érvényesülnek. Ez a megoldás - tisztelt Ház - mindenképpen jobban megfelel a jogbiztonság követelményének, mint a jelenlegi állapot. Javaslatunk ugyanis a most hatályos törvénynél jóval részletesebb, így első ízben szabályozza például a Honvédelmi Tanács működési rendjét is. Deák Ferenc egykor azt mondotta, idézem: "Az ostromállapot szomorú kényszerűség. Isten mentse meg a hazát, hogy rá szükség legyen. De az ostromállapotnál még súlyosabb állapot az, ha nincs törvény, amely azt szabályozza, és ha ostromállapoti törvény helyett önkény lép sorompóba." Eddig az idézet. Ha most a tisztelt Ház a beterjesztett javaslat említett részeit nem fogadná el, adott esetben a Deák Ferenc által jelzett önkény veszélye köszönthetne ránk. Az 1976. évi honvédelmi törvény ugyanis alig néhány utalásszerű szakaszt szentel a rendkívüli jogrendnek. A végrehajtó hatalom és a törvényhozás közös feladata és felelőssége, hogy az átmenetiség állapotát a valóban teljes részletességű külön törvény mielőbbi megalkotásával megszüntesse. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat rendelkezései az általam elmondotton túl számos változást, újszerű megoldást tartalmaznak. Mindezek híven tükrözik azt a megváltozott szemléletet, amelyen a Magyar Köztársaság honvédelmi politikája nyugszik, és amelyet a honvédelmi alapelvekről hozott határozat imponáló, egyhangú elfogadásával tettünk mindnyájunk számára érvényessé. A korszerű honvédelmi rendszer mielőbbi kialakítása, kiépítése és működtetése valamennyiünk érdeke. Olyan nemzeti ügy ez, amely senki által nem sajátítható ki, de nem is rekeszthető ki abból senki. Bizonyos vagyok abban, hogy a konstruktív parlamenti vita után olyan honvédelmi törvény születik, amely hosszú távon meghatározza az országvédelem széles körű jogi feltételrendszerét. Tisztelt Országgyűlés! Hogy az egyensúly helyreálljon, ezért Deák Ferenc után befejezésül Kossuth Lajos szavait idézném. 1848-ban egyik beszédében többek között azt mondotta: "Akinek keze a nemzet zsebében, s akinek kezében a nemzet fegyvere van, a nemzettel az rendelkezik." Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat szándékaink szerint azt célozza, azt akarja, hogy a kéz, amelyben a nemzet fegyvere van, a jövőben mindig azoké legyen, azé legyen, aki arra a legilletékesebb, vagyis a nemzeté. A rendelkezés joga pedig a demokratikusan választott magyar Parlamenté és a neki felelős magyar kormányzaté legyen. Azt szeretnénk, azt akarjuk, hogy a kézben tartott erő többé soha ne szolgálhasson sem idegen érdekeket, sem diktatórikus hajlamokat, sem ránk parancsolt diktatúrákat. Ezért kérem tisztelettel az Országgyűlést, hogy a javaslat alapos vitája után az előterjesztést fogadja el. (Taps.)