DÉNES JÁNOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy tulajdonképpen föladom azt a lehetőséget az elnök úrnak, hogy rögtön meg is vonja a szót, mégpedig azért, mert nem a részletes vita szabályai szerint kívánok hozzászólni. Tekintettel arra, hogy a tárgy, amiben most mi részletes vitát kívánunk folytatni, egy illuzionizmusnak a része, egy olyan intézményes félrevezetésnek alkotmánybírósági szinten való tárgyalása, ami a magyar Parlament által hozott törvényt, a Zétényi-Takács-féle törvényt, amely alapul vette történelmi hagyományainkat és valós történelmi eseményeinket, mely szerint Magyarország 1944. március 19-étől kezdve megszállt ország, és ezt az időszakot jogorvosolni kívánt, a Parlament által törvényként elfogadott törvényt az Alkotmánybíróság a törvény rangjáról lerúgta, és most ennek egy tizedtöredékét a Parlament jelen ellehetetlenült ciklusában benyújtja hipokrita, álszent módon, azzal a biztos meggyőződéssel, hogy ebben a parlamenti ciklusban ebből már így sem, úgy sem, amúgy sem lehet semmi. És ott van a hatalmas nagy kérdő- és felkiáltójel, hogy mit fog ez ügyben tenni majd a következő Parlament. Ennek a jóslásába nem bocsátkozom, de ennek a felelősségére a tisztelt Ház figyelmét igenis felhívom, mert, kérem szépen, nem jogászként, hanem egyszerű, tisztességes magyar állampolgárként, hatelemis szinten lemérhető, hogy ezt, ami előttünk fekszik, színleg sokan okolják, de a legjobban okolók is abszolút szándékolják meggátolni. (10.20) Ezzel a ténnyel kell szembenézni a tisztelt Háznak akkor, amikor bölcs tanácsát az Alkotmánybíróságnak és az igazságügy-miniszter úrnak megfogadja, hogy a részletes vitában egyáltalán részt vesz. Elnök úr, köszönöm a türelmet, hogy meghallgattak.