DR. KŐRÖSI IMRE (független): Tisztelt Miniszter Úr! Privatizációm tárgya (Helyesen: Interpellációm tárgya. - Élénk derültség.), hogy az Állami Számvevőszék az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságnál és az ÁVÜ-nél vizsgálatot tartott ez év tavaszán. Az Állami Számvevőszék megállapításait - amelyek rendkívül udvariasan, de mégis rendkívül súlyosan elmarasztalóak az ÁVÜ és az ÁV Rt. tevékenységével kapcsolatban - mindannyian megkaptuk, ezt az anyagot valamennyi képviselőtársunk ismeri. A Kormány tagjai szintén megkapták, szintén elismerték annak jogosságát, és végeredményben meg is köszönték a vizsgálat lefolytatását, a hibákat elismerve. Ezek után a Kormány beterjesztette a Vagyonügynökség 1992. évi tevékenységéről szóló beszámoló jelentését. Én ebből idéznék. A Kormány jelentése megállapítja, hogy a privatizáció ma már a gazdaság egészét átfogja, néhány szakágazat esetében a privatizáció már jelentősen előrehaladt, ilyen az építőipar, cukoripar, járműgyártó ipar, járműjavító ipar, építőanyag-ipar, édesipar, növényolajipar, a növényolajgyártás, dohányipar, szeszipar, finomkerámia, kő- és kavicsbányászat, üdítőipar, a kiskereskedelem, a külkereskedelem és a biztosítás. Ebben az idézetben, ami - ismétlem - mindannyiunk előtt ismert, ennek egy része folytatja, hogy mely iparágakban nem történt meg még a privatizáció, mely iparágakban nem kezdődött el; bank, vegyipar és az úgynevezett nehéz falatok. Tovább idézem a jelentést. A privatizált ágazatok közül kiemelkedő az élelmiszeripar néhány ágazata. Például a növényolajipar vagy növényolajgyártás, cukoripar, édesipar, szeszipar, dohányipar, ahol a magántulajdon meghatározóvá vált. A privatizáció gyors térnyerése, összhangban a Kormány gyorsítási stratégiájával ezekben a szakágazatokban alapvetően az ágazatok viszonylag magas jövedelmezőségével és/vagy biztosnak vélt piacával magyarázható. (15.10) Ezen iparágaknál óriási érdeklődés mellett és rendkívül éles versenyben történt meg a versenyeztetés. A két jelentés, hangsúlyozom - az egyik az Állami Számvevőszék által készült, a másik a Kormány beszámolója -, egyszerűen köszönő viszonyban sincs egymással. Ezért kérdezem tisztelt miniszter urat: Mielőtt a költségvetés tárgyalása befejeződik, amelynek része kellene legyen a Vagyonpolitikai Irányelvek értékelése, mely jelentést tárgyalja a Parlament: a Számvevőszékét vagy a Kormány által beadott beszámolót? Kérdezem továbbá, hogy a privatizált iparágak közül tételesen milyen arányban pályázhatott, és milyen arányban jelent meg a magyar termelői, tulajdonosi réteg. Harmadszorra: mikor szünteti meg a Kormány azt a törvénytelen állapotot, amelyet a Vagyonpolitikai Irányelvek előterjesztésével folyamatosan gyakorol? Negyedszer: személy szerint ki felel a külföldi magánmonopóliumok ilyen mérvű térnyeréséért? Ötödszörre: hogyan fordulhatott elő, hogy éppen a felsorolt sikerágazatokban ment végbe a privatizáció, Parlamentünk által is elismerten törvénysértő módon, ellentétben minden korábbi vagyonpolitikai irányelvvel? Ezek a kérdések azért is nyomasztóan aktuálisak, miután a Számvevőszék jelentése megállapítja, hogy nem lehetséges a privatizációs folyamat törvényben szabályozott áttekintése és ellenőrzése; ugyanakkor az 1994-es költségvetés előttünk áll, az 1993-as Vagyonpolitikai Irányelvek még nem. Köszönöm figyelmüket.