DR. VONA FERENC (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr, és örülök neki, hogy Pál László képviselőtársam alkalmat adott a '92-es hozzászólásával is ahhoz, hogy már az előző, '94-es költségvetési vitához történő hozzászólásához is hozzá akartam szólni. Ugyanis Pál László képviselőtársam és korábban Békesi László képviselőtársam is úgy ecsetelte itt a költségvetési beszámoló kapcsán a Kormánynak a gazdaságpolitikáját, mintha a dilettantizmusa vezetett volna a jelenlegi helyzethez. Én nagyon sajnálom, ha elfeledkezik arról, hogy a korábbi évek gazdaságpolitikája vezetett teljes egészében a jelenlegi belső adósságnövekedéshez, a 22 milliárd dollár adóssághoz, és én nem tudom elfelejteni azt az időt, amikor 1989-ben Németh Miklós akkori miniszterelnök úr szinte hetente más összegeket mondott a költségvetés hiányának. Hogy ő ezt nem tudta-e, avagy félrevezették, erről lehetne vitatkozni. Nem is ez a célom, hanem az, hogy visszautasítsam azt a határtalan - hogy így mondjam - exhibicionizmust, amivel most ő is, és Békesi képviselőtársam is vádolja, és dilettantizmussal vádolja a Kormányt, és mintha teljes egészében megfeledkeznének a kórelőzményről. El kell mondjam azt, hogy nemrégiben alkalmam volt egy német mezőgazdasági miniszternővel tárgyalni Ráckevén. elmondta, hogy semmiképpen se legyünk türelmetlenek, mert Németországban, ahol 1150 milliárd márkát fektetnek be a nyugatnémet tartományi részek a keletnémet részbe, körülbelül tíz év kell ahhoz, hogy felzárkózzanak, és a gazdasági struktúrát átalakítsák. Ha ez így van, akkor Pál László, aki annak idején államtitkár volt az Ipari Minisztériumban, és nyilvánvalóan a jelenlegi ipari struktúra kialakulásában - amit még nem lehetett megváltoztatni - része van, kérem szépen milyen jogon kéri számon a dilettantizmust és a Kormány eddig elvégzett munkáját? Ezt szerettem volna képviselőtársaimnak elmondani, hogy ezeket is mindenképpen figyelembe kell venni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)