KOVÁCS LÁSZLÓ, a külügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A magyar külpolitika hatpárti konszenzuson alapuló nagyon fontos prioritása, hogy kiegyensúlyozott viszonyt alakítsunk ki szomszédainkkal, széles körű kapcsolatrendszert építsünk ki velük, és megteremtsük a kölcsönösen előnyös együttműködést. Ezzel meggyőződésem szerint egyidejűleg szolgáljuk Magyarország biztonságát, Magyarország gazdasági érdekeit és az egész térség stabilitását. A kapcsolatépítésben megkülönböztetetten fontos szerepet játszanak az alapszerződések - hivatalos nevükön a barátsági és együttműködési szerződések -, hiszen ezek rögzítik a kapcsolatok alapelveit, a kapcsolatépítés fő irányait és legfontosabb területeit, s ezzel mintegy keretet adnak az együttműködés továbbépítésének. A magyar-horvát, illetve a magyar-szlovén alapszerződés is bizonyítja, hogy az ilyen alapszerződések kimunkálásának könnyű vagy nehéz volta és a szerződés tartalma nagymértékben függ az elérni kívánt céloktól, az érdekek viszonyától, a bizalom szintjétől a két ország között, mely bizalom szintje természetesen tükrözi a kapcsolatok történelmi alakulását és közelmúltját egyaránt. Horvátország és Szlovénia esetében az alapszerződések kimunkálásához nyilvánvalóan kedvező feltételeket teremtett, hogy a rendszerváltozás után mindhárom országban parlamentáris demokrácia jött létre, piacgazdaság épül. Tulajdonképpen a három ország politikai és gazdasági rendszere kompatíbilis, összekapcsolható egymással. Nagyon fontos körülmény, hogy mindhárom országban alkotmányosan rendezett a kisebbségek jogainak gyakorlása, hogy ez a nemzetközi dokumentumok szellemében rendeződött. És az is nagyon fontos, hogy lényegében azonos módon értelmezzük a kisebbségek joggyakorlását. Gondolok itt például a hídszerepre, amely szerepel is az alapszerződésekben tételesen, vagy gondolok a kollektív jogok gyakorlása lehetőségének legalábbis implicit elfogadására. Fontos körülmény az is, hogy a nemzetközi kapcsolatok alapelveit a három érintett ország azonos módon ítéli meg, és hogy egybeesik a szándékuk a mielőbbi csatlakozáshoz Európa fejlett részéhez. Nyilvánvalóan fontos szerepet játszott a kimunkálás könnyűségében az is, hogy a magyar, a horvát és a szlovén nép nem hordoz sérelmeket egymással szemben, és az, hogy a közelmúltban Magyarország a népek önrendelkezési joga alapján támogatta úgy Szlovénia, mint Horvátország függetlenségi, önállósági törekvéseit. És fontos körülmény az is, hogy a nemzetközi fórumokon Magyarország ma is aktívan fellép a délszláv válság békés politikai rendezése érdekében csakúgy, mint Horvátország területi integritásának maradéktalan helyreállítása ügyében. És jó feltételeket biztosított az alapszerződés kimunkálásához, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele után - ahogy erre államtitkár úr részletesen utalt - igen gyorsan kiépültek a szerződéses kapcsolatok. Számos fontos magas szintű találkozóra került sor, beleértve parlamenti találkozókat, és - hadd mondjam - az érintett külügyi bizottságok közötti kapcsolatokat is. (16.50) A szerződésekből csupán egyetlen elemet szeretnék aláhúzni, a kisebbségi jogok rendezésének kérdését, azzal összefüggésben, hogy közismerten ez nem magyar, nem horvát, nem szlovén ügy, hanem a térség stabilitásának egyik alapvető tényezője. Az etnikai, a kulturális, a nyelvi, a vallási identitás megőrzésére történő utalás, az anyanyelvhasználat szabadságára történő utalás, vagy a diszkrimináció kizárása az alapszerződésekben úgy magyar-horvát, mint magyar-szlovén vonatkozásban rendkívül fontos. Mindezek alapján, tisztelt Ház, a külügyi bizottság amikor megvitatta a két szerződést, mindkettőt az Országgyűlés elé egyhangú szavazással elfogadásra javasolta. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)