KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő társasági adótörvényt módosító törvényjavaslat ismét a Kormány korábban tett szándéknyilatkozatainak a meg nem valósításáról szól. Két területen szeretnék erre rámutatni. Az egyik a sport, a másik a szakképzés. Már a Parlament által ez év márciusában elfogadott, a testnevelés és sport megújításának koncepciójáról szóló határozati javaslat tárgyalása során is elmondtam, hogy a rendszerváltást követően a sport támogatási rendszere összeomlott, súlyos válságot idézve elő ezzel elsősorban a sportegyesületek életében. Ezt látva az Országgyűlés sport albizottsága kezdeményezésére már 1990 nyarán elkészült egy javaslat, mely a magyar sport működőképességének a megteremtéséhez szükséges döntések meghozatalát kívánta elérni. Ezek között szerepelt az is, hogy az adótörvényekben vissza kell állítani a sportnak a kultúrával azonos elbírálását. Miután a javaslat nem talált kedvező fogadtatásra a kormányzatnál, ezért az 1992. évi, majd a 1993. évi adótörvény- módosításoknál ismét többszöri kísérlet történt e törekvés megvalósítására. Sajnos azonban minden esetben sikertelenül. Ezek után került sor ez év tavaszán az említett sportkoncepció megtárgyalására s elfogadására, melyben többek között a következő szerepel. (18.10) "A sport pénzügyi szabályozását a kultúra más területéhez hasonlóan kell megoldani." Mivel a kormányzat azt hangoztatta, hogy sporttörvény helyett a különböző törvényekbe kell beépíteni a sport érdekeit, ezért a sportkoncepció elfogadása után azt vártuk, hogy ez az ígéret valóban meg fog jelenni a Kormány által beterjesztett törvényjavaslatokban. Hát erről, sajnos, szó sincs, kedves képviselőtársak. Az adóalapot csökkentő közérdekű kötelezettségvállalások felsorolásánál a kultúra mellett változatlanul csak a diák- és tömegsport céljára történő egyes alapítványokba befizetett összeg szerepel adóalap- csökkentő tényezőként, a versenysport nem. Tehát szó sincs a sportnak a kultúrához hasonló elbírálásáról. Úgy a sportegyesületek továbbra se számolhatnak esetleges támogatóik adókedvezményeivel. Pedig az ifjúság testedzésében, sportolásában a sportegyesületeknek kiemelkedő s mással nem helyettesíthető szerepük van. Az élsport, mely azon kevés nemzeti eredményeink közé tartozik, amely a világ élvonalában van, egyértelműen az utánpótlás nevelésére épül. Ha a számos sportágban nemzetközi hírű magyar élsport folyamatos szinten tartását biztosítani kívánja a Kormányzat, akkor ezt - ígérete szerint - a különböző törvényekben kellene megtennie. Nem hiszem, hogy ezt helyettesítené az a Pro Patria című kitüntetés, amellyel a legnagyobb kormánypárt, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja 300000 forint értékben a Barcelonában aranyérmet nyert magyar sportolókat a közelmúltban kitüntette. Ez az olimpia után érdekes módon több mint egy évvel átadott pártkitüntetés inkább a választási kampány érdekében történt, semmint a magyar versenysport megmentéséért. A másik terület, amiről szólni kívánok: a szakképzés. Köztudott, hogy az állami vállalatok összeomlásával, átalakulásával, privatizálásával megszűnt az a gyakorlati oktatási háttér, ami korábban a szakmunkástanulók gyakorlati képzését biztosította. Helyüket a kis- és középvállalkozások lennének hivatottak átvenni. De hogy ez valóban megtörténjék, arra volna szükség, hogy a munkáltatók érdekeltté legyenek téve a szakmunkástanulók képzésében. Ez viszont, sajnos, a különböző kormányzati ígéretek ellenére sem valósult meg a mai napig. A munkáltatók jelenleg tanulónként havi 1000 forintot írhatnak le az adóalapjukból, ami ösztönző tényezőnek komolytalan. Az idén nyáron elfogadott szakképzési törvény egyik előző törvénytervezeti változatában még szerepelt e kedvezmény 2000 forintra történő emelése, de a törvényből ez már kimaradt. A munkaügyi tárca ezt azzal indokolta, hogy majd az adótörvényeknél fog szerepelni. A nyáron ugyanakkor napvilágot látott egy tervezet, melyet az IPOSZ, a Magyar Gazdasági Kamara, a Nemzeti Szakképzési Intézet és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közös bizottsága készített el annak érdekében, hogy a munkáltatók valóban érdekeltek legyenek a tanulóképzésben. E tervezet szerint a jelenlegi adóalap-csökkentés helyett a gyakorlati képzést nyújtó vállalkozó évi 10000 forint adókedvezményben - tehát nem adóalap-csökkentésben - részesülne tanulónként. Ugyanakkor az is nyilvánosságra került, hogy a Pénzügyminisztérium ezt az elképzelést nem támogatja, tehát várható volt, hogy abból nem lesz semmi. Úgy is történt. Az előttünk fekvő társaságiadó-törvény módosításában szó sincs e nyári tervezetről, és a jelenlegi adóalap-csökkentés mértéke a korábban jelzett 2000 forintra történő emelés helyett mindössze 1500 forintra módosulna. Ugyanez szerepel a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosításában is. Ez ösztönző tényezőnek továbbra sem megfelelő. Úgy érdekeltség hiányában változatlanul továbbra is fenn fog állni az a probléma, hogy a szakképzési törvény tilalma ellenére is igen sok munkáltató jelentős összeget kér a jelentkező tanulók szüleitől a gyakorlati oktatás fejében. Ezt egyesek már egész nyíltan csinálják, így az első szakma megszerzésének ingyenessége éppen a leghátrányosabb helyzetű családok, a munkanélküli, iskolázatlan szülők gyerekei számára nem valósul meg. Tisztelt Ház! Tudom, hogy az általam elmondottak nem először hangzanak el itt az ülésteremben, de eddig sajnos nem találtak meghallgatásra. E parlamenti ciklus során most utoljára van lehetősége a kormányzatnak arra, hogy bebizonyítsa fogékonyságát e problémák megoldása iránt. Ha ezt nem teszi meg, akkor e gondok minden terhe és összes súlyos következménye a következő kormányzatra és a következő parlamentre hárul. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)