DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid leszek, mert ha Szabó Lukács megszólal, akkor egyszerre több képviselő kénytelen szót kérni személyes érintettség címén, úgyhogy másnak is hagynom kell időt. Ami az általa említett alkotmányügyi bizottsági eljárást illeti, bár a sajtónyilvánosságból a közvélemény és képviselőtársaim értesülhettek a történtekről, de ha itt már Szabó Lukács képviselőtársam szóba hozta ezt a kérdést, akkor magam is röviden ismertetem az eljárást. Az alkotmányügyi bizottság a múlt héten napirendre vette a legfőbb ügyész úr meghallgatását a Hajdú-Bihar megyei főügyész megbízatásának megszüntetésével kapcsolatban, és a meghallgatásra a csütörtöki napon sor is került. Ezt a napirendi pontot egyébként a Magyar Demokrata Fórum frakciója kezdeményezte. Frakciónk ugyanis Szabó Lukácsnak a vizsgálóbizottság felállítására tett indítványával kapcsolatban - mely, mint ismeretes, szintén ezzel a kinevezéssel volt kapcsolatos - arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmilyen olyan körülmény vagy adat nincs és nem szerepel az ügyben, amely vizsgálóbizottság felállítását indokolttá tenné. Vizsgálóbizottság felállítására - melynek kapcsán szabad legyen az MDF általános és elvi álláspontját is ismételten ismertetni és aláhúzni, ilyenre - valóban akkor van szükség, hogyha valami olyan súlyos és olyan kivételes jogsértő helyzet áll fenn, melyet a parlamentáris demokrácia intézményrendszerei önmagukban elhárítani nem tudnak. Ilyen helyzetet még önmagában a javaslatban foglalt tényállások sem tartalmaztak, függetlenül attól, hogy egyébként azok valósága igazolódott, vagy igazolható-e, vagy sem. Azonban a Magyar Demokrata Fórum frakciója úgy ítélte meg, hogy indokolt és szükséges, hogyha az alkotmányügyi bizottság az Alkotmányból a Parlamentre háruló általános ellenőrzési jogkörének megfelelően eljár az ügyben, és ezért került sor az alkotmányügyi bizottságban a meghallgatás kezdeményezésére. Tehát az alkotmányügyi bizottság nem vizsgálóbizottságként járt el az ügyben, hanem a Házszabály 21. szakasza (4) bekezdésében foglalt lehetőségével élt. Élt azzal a lehetőségével és kötelezettségével, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságként vizsgálódási körébe és hatáskörébe tartozó területen egy hatalmi ág vagy kvázi hatalmi ág működését vizsgálat alá vette, és ennek kapcsán a kvázi hatalmi ágnak a csúcsán álló és az Országgyűlés által megválasztott vezetőt, a legfőbb ügyészt meghallgatta. Valóban zárt ülésre került sor. Ez azonban nem első és nem egyedülálló eset, a mi parlamenti mandátumunk alatt is számos esetben fordult elő az alkotmányügyi bizottság által is, egy esetben, egy - egyébként a plenáris ülés által is zártan kezelt - témához kapcsolódva, de az alkotmányügyi bizottság ülésén kívül a honvédelmi bizottság, a külügyi bizottság által is, hogy zárt ülésekre került sor. Ennek a zárt ülésnek a hátterében egyébként, hogy ezt a bizottság így rendelte el, és az anyagát zártként tartotta fenn, személyiségi jogok védelme húzódik. Ugyanis az ügy kapcsán, amit a bizottság vizsgált, különféle személyek közvetlen személyiségi jogukban voltak érintve, és a bizottság többségi állásponttal, nagyjában-egészében pártkülönbségre való tekintet nélkül - részben pártkülönbségre való tekintet nélkül - úgy foglalt állást, hogy az adott esetben is zárt ülést kell tartanunk. A bizottság a meghallgatást foganatosította. A legfőbb ügyészt meghallgatta. Ezt követően további intézkedés iránt indítvány, észrevétel nem hangzott el. (15.30) A bizottság tehát a meghallgatással a kérdés fölött napirendre tért. Ismétlem azonban: a személyiségi jogok védelmében az ülés zárt jellegét az ülés befejezése után sem oldotta fel. Az eljárás minden tekintetben az Alkotmánynak és a Házszabályoknak megfelelően került lefolytatásra. Így sajnálattal azokat a minősítéseket, melyeket Szabó Lukács képviselőtársam itt helyénvalónak talált megemlíteni, kénytelen vagyok visszautasítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)