BERECZKI VILMOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immáron öt éve húzódik, és eredményre nem vezet a sajtóról és a médiákról folytatott tárgyalássorozat. Aminek legérdekesebb vonása, hogy a tárgyaló felek az alapvető kérdésekben deklaráltan tulajdonképpen mindig egyetértettek; szabad, független, az eseményeket tárgyilagosan és arányosan bemutató, a híreket és a kommentárokat egyértelműen elkülönítő sajtót szeretnének. Érdekes vonatkozásuk a tárgyalásoknak az is, hogy a tárgyaló felek többnyire már a megoldás közelébe jutottak, és nem tudni, milyen okból - bizalmatlanságból vagy bizonytalanságból -, végül is mindenfajta egyeztetési kísérlet zátonyra futott. Tavaly év végéig odáig jutottunk, hogy az Alkotmánybíróság határozata - mely szerint törvénysértés következik be, ha a Parlament 1992. december 31-ig nem hoz törvényt a rádióról és a televízióról - ellenére a törvénysértő helyzet bekövetkezett. Ez a helyzet annál is inkább szomorú, mert a Kormány részéről tárgyalásra alkalmas javaslat került a Ház asztalára, az ellenzék pedig sok olyan módosító indítványt terjesztett elő, ami csak hasznára vált volna a javaslatnak. Sokak lelkiismeretes, szakszerű és toleráns munkája fekszik abban az anyagban, aminek a megvalósítása tavaly decemberben meghiúsult. Mint a későbbiekben kiderült és várható volt, törvény hiányában tovább romlik a helyzet, egyre nagyobb a nyugtalanság a sajtóban. Aminek egyik kiváltója a törvény nélküli állapot pszichikai terhe, de különösképpen nagy a nyugtalanság a Magyar Rádió és a Magyar Televízió munkatársai körében, akik hatalmi harcok áldozataivá váltak vagy válhatnak, s közben egyre kevesebb energiájuk marad a mindennapos harcok, belháborúk közepette újságírói munkájuk becsületes és tisztességes ellátására. E körülmények a műsorok színvonalának, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió hallgatottságának, illetőleg nézettségének, valamint a két intézmény tekintélyének és befolyásának csökkenéséhez vezethetnek. Különösen fájó, hogy a nyugtalanság jelei a lakosságban is megmutatkoznak. A lakosság pártpolitikától mentes tájékoztatást akar. Igénye van a kulturált szórakoztatásra, a kellemes időtöltésre. A lakosságnak nyugalomra és békességre van szüksége. (Mozgás és zaj.) Ezen elvárásoknak azok az intézmények, amelyeket különböző külső és belső erők osztanak meg, nem tudnak megfelelni. Ebben az immáron válságosra forduló helyzetben nincs más kiút, csak az alkotmányosság, a törvényesség. Mindazok, akik az alkotmányosság és a törvényesség ellen vannak, nemcsak a Magyar Rádió és Televízió tönkretevői, hanem a magyar gazdaság kibontakozásának megakadályozói, a jogállamiság intézményrendszere megszilárdulásának kerékkötői is, mi több, a demokratikus átalakítás veszélyeztetői. A rómaiak már felismerték: navigare necesse est, hajózni pedig kell. A tömegkommunikáció idejének kortársai számára rádiózni és televíziózni kötelező. Kötelező, de nem mindenáron. A médiáknak úgy kell működniük, hogy az megfeleljen az előfizetők által velük szemben támasztott követelményeknek. Valamennyiünk kötelessége, hogy megfeleljünk ezen elvárásoknak. Tervezetem nem a pillanat szüleménye, hosszú ideig készült szakemberek bevonásával és támogatásával. Benyújtásával mindaddig várakoztam, míg remény volt arra, hogy a Parlament valamelyik jelentős pártja elfogadható javaslattal áll elő. Eddig ez nem történt meg, és úgy tűnik, a későbbiekben sem történhet meg. Ezért tartom szükségesnek, hogy egy független képviselő lásson el közvetítő szerepet, és tegye meg az első lépést a törvény megalkotására. A tervezet nem teljesen új, nem is lehet az. Amikor a pártok több kérdésben már megállapodtak, e megegyezéseket zsinórmértéknek tekintettem. Ugyanakkor a tervezet több új elemet is tartalmaz, hogy a demokratikus jogok, elsősorban a sajtószabadság elvei minél inkább érvényesülhessenek, továbbá hogy a rádiózás és a televíziózás a lehető legkisebb bürokráciával és költséggel folyhasson. (Mozgás és zaj.) Ne feledjük, országszerte nagy az igény a műsorszórásra és a műsorok vételére, amelynek politikai, gazdasági és kulturális jelentősége nem vitatható. Ne feledjük, a médiáknak a választások idején is a törvényeknek, kiváltképpen a rájuk vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell működni. Félő, hogy kezdeményezésem az utolsó esély arra, hogy a törvényesség keretei közé szoríthassuk az elszabadult vágyakat és a fékevesztett indulatokat. Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy tervezetemet támogassák, illetőleg módosító indítványaikkal járuljanak hozzá, hogy a lehetőségeknek megfelelő legjobb törvény előírásai szerint működhessenek a rádiók és a televíziók. Tavaly decemberben csak egy kis jóakarat hiányzott. Azóta eltelt majdnem egy esztendő, bölcsebbek lettünk, s remélem, a jóakarat már nem hiányzik. Köszönöm szépen.