PREPELICZAY ISTVÁN (Kisgazda): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Hozzászólásom előtt egy megjegyzést szeretnék tenni azért, mert a tisztelt sajtó részéről rengeteg támadás éri a kormánykoalíciót és a Kormányt, hogy gazdasági ügyekkel nem foglalkozik, örömmel látom a "zsúfolt" sajtópáholyokat. Nagyon érdeklődik a sajtó. (Derültség, taps a jobb oldalon. - Dr. Mészáros István László: A sajtószobában vannak! - Bethlen István: Melyikben?) Hát, hiába, ez egy gazdasági kérdések iránt érzéketlen kormánykoalíció, az ellenzéket is nagyon érdekli, vannak vagy tízen jelen (Fodor Tamás: Nem hallottad? A sajtószobában vannak!) , úgyhogy a miniszter úrral akár négyszemközt is megbeszélhetnénk ezt a kérdést, de hát a szokásjog alapján akkor így mondom el. Engedjék meg, hogy mint a Parlament egyik villamosmérnök képviselője, aki ráadásul erősáramú, tehát szakmabeli, nagyobbrészt ne ideológiai, inkább szakmai észrevételeket tegyek a törvénnyel kapcsolatban. A villamos energiáról szóló törvényjavaslat a villamosenergia-szolgáltatás résztvevőit négy csoportra osztja: erőművek, energiaszállítók, energiaszolgáltatók és fogyasztók. Önmagában ez a felosztás is vitatható, mert ebből kimaradtak azok az ingatlantulajdonosok, háztulajdonosok, termelőszövetkezetek, erdészetek stb., akik tulajdonosai és kezelői olyan vezetékrendszereknek, melyeken keresztül mások áramellátása folyik. Az előkészítés során tett szakmai hozzászólásokkal ez ügyben csak annyit sikerült elérni, hogy a csatlakozó berendezés meghatározását a 3. � (1) bekezdésében módosították, így most már a törvényjavaslat 1. � b), d) alpontja szerint a szövegbe belemagyarázható, hogy a törvény ezekre is vonatkozik. Rendelkezés ugyan továbbra sincs ezek tulajdonosainak kötelezettségére, de ha már a törvény hatálya alá tartoznak, miniszteri rendelettel majd ez is megoldható lesz. Ugyancsak megfeledkezett a törvény a közlekedési, elsősorban a vasúti hálózatokról. A 21. � szigorúbb értelmezése szerint a MÁV-hálózatokat át kell adni a területileg illetékes áramszolgáltató részére. Enyhébb értelmezés szerint az áramszolgáltató hozzájárulásával a MÁV jogosult lehet más fogyasztó, például vasúti éttermek, árusítópavilonok vagy nem MÁV-tulajdonú mozdonyok áramellátására. Nagyobb baj ennél, hogy a törvényjavaslat kifejezetten áramszolgáltató- centrikus. A javaslat 57 paragrafusából 25 kifejezetten a szolgáltatók jogait taglalja, míg a fogyasztók jogai közvetlenül meg sincsenek említve a javaslatban. Hat paragrafus tartalmaz ugyan az áramszolgáltató részére olyan kötelezettségeket, melyeknek kedvezményezettje a fogyasztó, így közvetve mégiscsak szó van a fogyasztók jogairól is, de ezeket a 47. � (1) bekezdése alapján csak a tőle elvárható módon köteles kielégíteni. Ennek elbírálása pedig a bírói út kizárásával, a miniszteri rendelet szabályai szerint megszervezendő Magyar Energiahivatal kizárólagos joga - a 8. � (1) bekezdése e) pontja értelmében. Ebben a hivatalban pedig a fogyasztók érdekképviseletei csak ügyfelek lehetnek, szavazati jogú tagok nem. A fogyasztók érdekvédelmét is kizárólag ez a hivatal jogosult ellátni - az 5. � (1) bekezdése értelmében. Az áramszolgáltatás minőségéről, például a feszültségtartás, hullámalak- torzulás, tranziens jelenségek, a törvény még utalásszerűen sem emlékezik meg. Megtévesztő az árszabályozásról szóló 55. � szövege. Az (1) bekezdés ugyanis csak az általános árszabályozási törvényre utal, mely az áramdíjak szövegében meg sem említi, csupán a mellékletben mondja ki, hogy ezek a miniszter által meghatározandó maximált hatósági áras kategóriába tartoznak. A fogyasztói érdekek figyelembevételére ez a paragrafus még csak nem is céloz, ugyanakkor viszont a (2) bekezdésben az áramszolgáltatók alaptalan gazdagodását jelentő kikötést tesz. Gyakorlatilag ugyanis a villamosmű elbontásával kapcsolatos költségek kizárólag erőmű elbontásakor keletkeznek. Ez a bekezdés viszont ezen a címen az áramszolgáltatónak juttat olyan összegeket, melyeket még ha akarna se tudna az erőműveknek átadni. Az erőművek ugyanis árversenyben lesznek egymással, s az energiaszállító, még csak nem is szolgáltató, minden egyéb szempont kizárásával attól az erőműtől köteles az energiát átvenni, amelyik azt a legolcsóbban adja - ez a 41. � (3) bekezdéséből következik. Az pedig nyilvánvaló, hogy lebontásra az elavult, drágábban termelő erőművek kerülnek, melyek energiájukat még önköltségi áron is nehezen tudják értékesíteni, nem hogy eladási árukba még a bontási költségeket is belekalkulálhatnák. Így tehát ez az ártöbblet törvényszerűen csak az áramszolgáltató mérlegeredményét fogja javítani. A kizárólagossági jog kimondása a 21. �-ban, ahelyett, hogy gyengítené az áramszolgáltatók természetes monopóliumát, még erősíti azt. Ennek a paragrafusnak a (2) és (3) bekezdése szigorúan értelmezve lehetetlenné teszi a jelenlegi, széles körben létező és sok helyen a jövőben is egyedül gazdaságos, alfogyasztói továbbtáplálást. Enyhébb értelmezés szerint ezt a 47. � (2) bekezdése az áramszolgáltató engedélyéhez köti, és a 43. � (2) bekezdése, bár negatív módon, kizárásos alapon, szolgáltatásnak minősíti. Az állami nagyvállalatok szétválása esetén a törvénynek ez az előírása szigorúan véve megköveteli a meglévő fogyasztói hálózatok teljes és gazdaságtalan átépítését, s lehetetlenné teszi kisebb gazdasági társulások, például nyaralótelepek kisebb igényű, de olcsóbb saját áramellátási megoldásait. (19.00) A törvényjavaslat a monopolhelyzetben lévő szolgáltatót feljogosítja arra, hogy új fogyasztójától - részletes tájékoztatás, tárgyalás és megegyezés nélkül, miniszteri rendelettel korlátozott mértékű - hálózatfejlesztési hozzájárulást igényeljen, a 44. � szerint. E megállapítás ellen a fogyasztó még a hivatalhoz sem fel- lebbezhet. Az Európai Közösségben a műszaki, biztonsági, minőségi és környezetvédelmi követelményeket szakmai szervezetek által kidolgozott szabályzatok és szabványok határozzák meg. A hatóságok csak ezek kötelező alkalmazását írják elő. Itt egyedül a miniszternek van joga e kérdéseket rendeletben szabályozni - az 56. � (1) bekezdése értelmében -, de a műszaki részletek - számadatok, méretek stb. - is jogszabályba kell, hogy kerüljenek, tehát a szabványok, szabályzatok Európában szokásos kötelezővé tétele - például nemzetközi szabványok átvétele - lehetetlenné válik: az új szabványtörvény hatálybalépése után ezeket csak a szakminiszterek tehetnék kötelezővé, és így nem lesz megoldva sem az európai direktívák teljesítése, sem az esetleges egyedi eltérések engedélyezésének, illetve elrendelésének joga. Még nagyobb hiba, hogy az 50 megawattnál kisebb teljesítményű, úgynevezett saját használatú erőművek és ezek vezetékhálózatai nem tartoznak a törvény hatálya alá, felettük tehát az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakmai felügyeletet sem gyakorolhat, és az új szabványtörvény hatálybalépése után ezekre semmiféle műszaki előírás betartása nem lesz kötelezővé tehető. A törvényjavaslatnak azonban a szolgáltatókra sérelmes rendelkezései is vannak. A közcélú villamosművek részére sem biztosítja a javaslat a közterületek díjtalan használatának jogát, pedig ez lenne az ellátási kötelezettség vállalásának gazdasági ellentételezése - és így bármely önkormányzat ezekre bármikor közterület-használati díjat vethet ki, és ezzel gazdasági csődbe kergetheti az áramszolgáltatókat. A szolgáltató és a szállító mindenkor a legalacsonyabb árú energiát köteles megvásárolni - mint korábban már volt róla szó, a 43. � (3) bekezdése és a 41. � (3) bekezdése alapján -, anélkül, hogy bármi más rendelkezésre állási, biztonsági, műszaki, környezetvédelmi, minőségi, szociális és egyéb szempontokat figyelembe vehetne. Ez szélső esetben azt jelenti, hogy ha például egy cukorgyár csak karácsony éjszakára két fillérrel olcsóbban adja a villamos energiát, mint a paksi atomerőmű, akkor ez utóbbit erre az időre vissza kell szabályozni. De máris vannak olyan külföldi szállítócégek, amelyek gázmotoros aggregátoraikat ajánlják kórházak és más, biztonsági ellátást igénylő fogyasztók részére olyan gazdasági számítással, mely szerint az állandóan, napi huszonnégy órán át járó gázmotoros aggregátort zsinórban 100%- os terhelésen járatják, és a mindenkori többletenergiát - amely természetesen főként éjszaka és a terhelési völgyidőszakokban jelentkezik - belenyomják az áramszolgáltató hálózatába. Az új törvény elfogadása esetén az áramszolgáltató nehezen tud majd ez ellen védekezni. A mi javaslataink, amiket részletesen meg fogunk tenni, elsősorban a fogyasztói jogok érvényesítésére irányulnak, de igyekszünk a szolgáltatókat is megszabadítani az őket lehetetlenné tevő rendelkezésektől, és mindenképpen biztosítani kívánjuk a biztonsági és műszaki szabályozást, valamint az ezektől való egyedi eltérések lehetőségét. Frakciónk jó néhány módosító javaslatot ad be az elmondottakkal kapcsolatban, ezzel együtt úgy érzem, hogy ebből a törvényjavaslatból egy használható törvény fog kialakulni. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)