KATONA KÁLMÁN (a FIDESZ vezérszónoka): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólók nagyon sok olyan gondolatot elmondtak, amelyet - úgy érzem - szükségtelen megismételni. Különösen azt a témakört nem kívánom most már érinteni, hogy miért fontos ez a törvény, és mi a helyzet a jelenlegi energiapiacon. Ugyanakkor nem tudom szó nélkül hagyni, hogy bevezet a törvény egy olyan új fogalmat, amit eddig csak a hétköznapi nyelvben használtunk - és ez a természetes monopólium fogalma. Én azt hiszem és azt vallom, hogy a monopólium, az monopólium, miután a törvénytervezet indoklásában is elolvastam, hogy hogyan határozza meg a természetes monopolhelyzetet: egyértelműen monopóliumról beszél. Ez a "természetes" azt hiszem, hogy valami szemérmességet takar, nem kívánja vállalni azt, amit most nyugodtan vállalhat, miután egy jól működő rendszerről van szó, amely monopolisztikus tevékenységen alapul. Tehát azt javaslom, hogy a jövőben - és ebben a törvényben is - a monopóliumot nevezzük monopóliumnak. A törvénytervezet céljaival nagy általánosságban egyetértünk. A kormányzati felelősség érvényesülésének feltételeit biztosítani kell, a fogyasztók érdekeit érvényesíteni szükséges, és az ellátásban részt vevők anyagi érdekeltségét is meg kell teremteni a biztonságos szabályozás létrehozásával. Mindezeket a célokat a piacgazdaságba való átmenet keretei között kell megoldanunk, ami nem egy könnyű feladat - mondhatnám azt is, hogy megoldhatatlan, tökéletes megoldás nem fog születni, miután folyamatos változásban van a gazdaságunk. Tehát be kell érnünk azzal, hogy egy olyan törvényt alkossunk, amely használható lesz az elkövetkezendő néhány évben, de valószínű, azt a 30-31 éves kort, amelyet az elődje megélt, ez a törvény ilyen formában nem fogja megérni. A tervezet legnagyobb hibájának az egyenetlenséget tartom. Egyes részek nagyon jól kidolgozottak, más részek kidolgozatlanok, esetenként ellentmondásosak. Ezekre is, persze, magyarázatul szolgálhatnak a változó körülmények, de vannak olyan durva hibák is, amelyeket mindenképpen korrigálnunk kell. A kormányzati munka szerepét, az ellátási felelősség jogszabályi kereteit ez a törvénytervezet meghatározza, létrehozza a Magyar Energiahivatalt - esetenként túlzott jogokkal, de ez majd a részletes vitában kerül bővebb kifejtésre. Csak egy példát említenék: olyan jogosítványokat ad, hogy az üzleti titkokat is megismerheti - vagy államtitkokat. Nem tudom, hogy mi tenné indokolttá, hogy a társasági törvény keretein túllépjünk. Részletesen szabályozza többek között az erőmű-létesítés teljesítménytől függő döntési szintjeit. Az első komolyabb problémám ezekkel a szintekkel van. Nem világosak a hivatal engedélyezési eljárási rendjének és az erőmű-létesítések különböző döntési szintjeinek a viszonyai. Egy példával tudnám megvilágítani: ha egy 1000 megawattos teljesítményű erőművet kíván valaki létesíteni - kezdeményez egy gazdálkodószervezet egy ilyen létesítményt -, akkor megkaphatja a hivataltól az előzetes létesítési engedélyt. Ennek birtokában közmeghallgatást kezdeményez. Tételezzük fel, hogy a közmeghallgatás pozitív eredménnyel zárul, valamennyi érintett hatóság jóváhagyó állásfoglalást tesz, a miniszter szintén jóváhagyja az erőmű telepítését - és ekkor a hivatal, illetve a miniszter köteles a Parlament elé terjeszteni, a mérete következtében; és akkor ez a sok munka és sok idő könnyedén elveszhet, miután - és nem tudom, lehet-e ilyet tenni, ez nem a FIDESZ-frakció véleménye, ez az én magánvéleményem - nem alkalmas a Parlament egy ilyen műszaki-gazdasági kérdés eldöntésére. Ez nem politikai kérdés véleményem szerint, hogy egy erőművet..., miután a helye és a méretei meghatározottak, tehát ennek megvan az útja, a társadalmi kontrollja is megvan, tehát én azt hiszem, hogy ez egy nagyon zavaros helyzetet tud teremteni, mert elhúzhatja akár évekre egy ilyen döntésnek a dolgát, és mint tudjuk, egy ilyen jellegű döntés előtt állunk: mindenképpen valamilyen formában erőművet kell létesíteni. Tehát ezeket a különféle szinteket - vagy legalábbis a sorrendiséget - célszerű lenne meghatározni, mert ha ott elő lenne írva, hogy először a Parlament dönt, elvi állásfoglalást hoz, hogy kell ilyen erőmű, utána induljanak el ezek a folyamatok, mert különben csak körkörösen járhatunk. (19.30) A fogyasztói érdekvédelem érvényesülése formálisan biztosított, gyakorlatban számos kifogást tehetnénk, de azért nem teszem, mert a más törvények alapján megismert gyakorlat azt mutatja, hogy érdekvédelmi szervezeteket föntről nem lehet létrehozni. Tehát előírhatom, hogy a miniszter, a minisztérium kezdeményező, legfeljebb a feltételeket teremtheti meg, de az időt nem lehet megspórolni. Tehát én nagyon óvnék a részletesebb szabályozástól, miután ez nagy teret ad az önjelölt érdekképviselőknek, néhány önjelölt mozogna a pályán. Tehát a törvénynek azt a megoldását, hogy ki kell dolgozni részleteiben a későbbiek során, én jónak tartom, mindennek meg kell adni azt az időt, ami alatt megérik. A törvény leggyengébb részének a vállalkozói érdekeltség megteremtésével foglalkozó részt tartom. Néhány példa a törvénytervezet ez irányú koncepciótlanságára: először is nézzük az engedélyek kérdését. Az erőmű-telepítési engedély határozott ideig, egyszer meghosszabbítható engedélyként jelenik meg a törvénytervezetben. Az energia termelésére azt mondja, hogy határozott idejű és hosszabbítható. Ezt úgy kell érteni, hogy többször, folyamatosan meghosszabbítható. A szállítási szolgáltatásra pedig meglepő módon határozatlan időre szóló kizárólagos jogot biztosít. Nem tudom, hogy miért adja ki a Kormány a hatóság a kezéből annak a lehetőségét, hogy eldöntse, hogy a későbbiekben akar-e versenytársat állítani a szolgáltató mellé. Sőt még azt is megteszi a törvénytervezet - nem tudom, tudatosan vagy véletlenül -, hogy lehetőséget ad az engedélyesnek, hogy ő lemondhat a kizárólagosságról a hatóság egyetértésével, de a hatóságnak nincs ilyen joga, hogy a kizárólagosságot megvonja, csak akkor, ha megszegi a törvényt, tehát a szerződést szegi meg. Tehát én azt gondolom, hogy a szabályozásnak azt az eszközét, amely a versenyfenyegetettség, mindenképpen meg kellene tartani, és bőségesen elegendő biztonságot adna a befektetőnek az, hogyha határozatlan időre szóló engedélyt kapna. De a kizárólagosság a Kormány vagy a Parlament energetikai politikájától függne, és a helyzettől függően élne ezzel a lehetőséggel. Vannak olyan furcsa ellentmondások is, mint amit finoman érintett Pál László is, csak nem fejtette ki. Van egy olyan paragrafusa ennek a törvénynek, amely azt mondja, hogy előzetes nyilatkozatot kér attól, aki meg fogja venni az energiát. Ugyanakkor egy későbbi, a 43. �-ban pedig azt mondja, hogy a megújuló energiával termelt energiáknak átvétele nem tagadható meg. Ha előzetesen engedélyt kell kérnem, mielőtt egy erőművet építek, és meg kell neveznem, hogy ki fogja megvásárolni, akkor ez a 43. � teljesen értelmetlen, mert hiszen nem tudom elkezdeni a munkát, nem kapok engedélyt az építkezésre. Azt hiszem, hogy ezek nem akkora nagyságrendű beruházások, hogy valaki csak úgy épít egy erőművet, aztán keres vevőt. Én azt hiszem, hogy ez egy jó szándékú, környezetvédőknek tett gesztus akart lenni, de a megfogalmazás nem hibátlan, tehát ezt mindenképpen át kell még gondolni. Olyan bekezdésekkel, amelyek azt mondják, hogy a működését hatékonyan és gazdaságosan köteles folytatni egy energia-előállító vagy -szolgáltató, azt hiszem, hogy nem lehet mit kezdeni, miután piacgazdaság keretei között élünk, és amelyik vállalkozás nem hatékony és nem gazdaságos, azt egy paragrafussal nem lehet megjavítani. Ugyanakkor ez a törvény olyan érdekes kitételt is tesz, hogy ki ezt a törvényt nem tartja meg, többek között ezt a paragrafust - nem hatékony, nem gazdaságos -, az megbírságolható. Elolvasva ezt a két bekezdést, a 22-est és a 23-ast, azt jutott eszembe, hogy aki csődbe megy, azzal bizonyította, hogy nem volt hatékony, nem volt gazdaságos, hát azt még meg is bírságoljuk, mert nem gazdálkodott helyesen. Tehát azt hiszem, hogy itt bennmaradt néhány olyan paragrafus a korábbi törvénytervezetekből, amelyek egymás mellett nem tudnak megélni. Én durva beavatkozásnak érzem a tulajdoni hányad értékesítésének, az alaptőke leszállításának a hatósággal való jóváhagyását. Tehát nem értem, hogy milyen jogon avatkozik bele a hatóság abba, hogy én most alaptőkét leszállítok, vagy a tulajdonom egy részét értékesítem - a magántulajdonom -, mert ugye, az állami privatizáció utánra is ennek a törvénynek érvényesnek kell lenni. Tehát ezt túlzásnak tartom. Én azt hiszem, hogy ez nem tesz jót a privatizációnak. Az általános indoklás szerint a törvénynek ki kell elégítenie azt a követelményt is, hogy hatékonyan működő szolgáltatók indokolt befektetéseinek, költségeinek megtérülésére és a működésükhöz szükséges nyereségre a villamosenergia-áraknak fedezetet kell nyújtani. Ha ez így van, akkor a 44. �- ban említett hálózatfejlesztési hozzájárulás indokolatlan, szükségtelen, miután az áraknak fedezetet kell nyújtani mindezekre. Ha a fenti árak kialakulnak, akkor nincs szükség a keresztfinanszírozás előírására sem, az az 55. �. Ugyanis ebben az esetben a keresztfinanszírozás megszűnik. Tehát a piacgazdaság törvényszerűségei érvényesüljenek, ezt mondja a törvény: ilyen feltételek között nagyon nehéz lesz nekik. De azt hiszem, nem is erről van szó, mert ebben az átmeneti helyzetben ezeket az ellentmondásokat kell tudni kezelni. A kizárólag és határozatlan ideig kiadott jogosítvánnyal rendelkező szállító adhat el olyan áron, amelyet a szállító diktál, és amely ár hosszú távú alakulásáról nemhogy garanciát, de még kellő információt sem kapunk. Magyarul: saját szövegemet is kell fordítanom, miután nem ismerjük az árpolitikát, piacgazdaságról addig nem beszélhetünk. Tehát nekem is azt kell mondanom, hogy ez a törvény addig nem használható, amíg az árszabályozás keretei, elvei nem kerülnek ebbe a törvénybe. Sajnos, a távközlési törvény esetében bedőltünk annak, hogy majd meg lesz határozva, és a mai napig, lassan már egy éve várjuk, hogy mi lesz az árpolitika. Tehát ezt mindenképpen a törvényen belül rendezni kellene. Sajnos, a törvénytervezetből az energiakoncepció nem látszik igazán. Ugyanakkor mégis azt kell mondanom, hogy az a törvény nem késlekedhet. Feltétlenül meg kell alkotnunk, és miután itt két olyan képviselő úr szólt előttem Szalay Gábor és Pál László személyében, akik ezzel behatóan is foglalkoztak a minisztériumban, és a szakma szakértői közül is mindenki kimutatta készségét arra, hogy ezt a törvényt megjobbítsuk, a FIDESZ-frakció nevében is ígérhetem, hogy amennyiben ezek a módosítások megtörténnek, a frakció támogatni fogja a törvényt. Köszönöm. (Gyér taps.)