TÓTH-KURUCZ JÁNOS (MIÉP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Mindjárt az elején rögzíteni kívánom, hogy a gazdasági kamarákról hozandó törvény nagyon fontos, és az ország gazdasági életének és társadalmi szerveződésének szempontjából roppant időszerű. Nem kívánok foglalkozni a kamarák történelmével, ezt helyettem bőven megtették már az előttem szóló képviselőtársaim, de mégis utalnék arra, hogy Fiuméban 1811-ben megalakult első kamaránk előkelő helyet foglal el a gazdasági kamarák nemzetközi időrendjében, még akkor is, ha pár esztendő után hamvába hullt, és csak pár évtized múltán követték őt utódai. A történelmi visszatekintés mégis azért fontos, mert ezzel utalnék legfőbb aggályomra, miszerint a jelenlegi törvény meghozásával egy olyan történéssorozatot, egy olyan gazdasági, társadalmi cselekvéssorozatot indukálunk, amely óhatatlanul beavatkozást jelent a természetes folyamatok és alakulások rendjébe. Ez a természetes fejlődési folyamat - mint mondottam - nálunk már az 1800-as évek elején megindult. 1945 után kényszerűen megszakadt, s ezt a kihagyást hivatott törvényjavaslatunk áthidalni, illetve helyrehozni. Félelem tehát abból fakad, hogy bár alapos és megfontolt törvényt fogad majd el a tisztelt Ház, s erre a törvény előkészítése és a megelőző viták után joggal következtethetünk, mégis fennáll annak a veszélye, hogy a régi rend még élő kapcsolatrendszerei, még funkcionáló reflexhalmaza káros tünetekkel fog megjelenni a kamarai rendszer életrekelésének kényes folyamatában. Nem kívánok vészt jósolni, de félő, hogy a vállalati tanácsok, és hadd ne soroljam még, hogy milyen választások során felbukkanó, és eleddig, sajnos, kezeletlen érdekkapcsolatok alapjaiban fogják szétzilálni ezt a jó szándékú törvényt. A törvény feltételezi, hogy a mezőgazdaságban, kereskedelemben és egyéb érintett területeken tisztességes, tisztességben megőszült - és itt nem az életkorra utalnék - emberek hiteles képviselőként korabeli és idegen szóval fürmenderként vállalják a rájuk bízott feladatokat. Fölmerül a kérdés: megtalálják-e őket, hol találják meg őket? Biztos lesznek kitűnő szakemberek a jelenleg is működő kamarákból, de félő, hogy a törvénnyel fölállított, nagyon fontos posztokra olyan személyek is kiválasztatnak, különböző érdekcsoportok jóvoltából, akik nem a nemzetgazdaság és nem mindannyiunk érdekeit tartják majd elsősorban szem előtt, hanem küldőik érdekeit kívánják majd érvényesíteni. (19.50) Az összefonódások és érdekszövetségek csillagos példáival találkozhatunk a privatizáció és a gazdasági átalakulás minden területén szép számmal, és ebből következtetve törvényszerűnek tartom, hogy egyesztendei visszatekintés után lesz majd miről beszélni a gazdasági kamarák működése és megalakulása tekintetében is. Szólni kívánok arról is, hogy bizonyos feltételek mellett a kötelező kamarai tagság mellett voksolunk, hiszen ennek segítségével tudjuk leghamarabb megszervezni az érintetlen területek gazdaságát. A példaképnek tekinthető fejlett országok gazdasági kamarái - egyéb hasznos tevékenységük mellett - közvetítői a költségvetési pénzeknek, irányítják azok célba jutását, illetve feltárják a támogatások szükségességét is. Ebből következően is szükségesnek véljük a tagság kötelezettségét, hisz ellenkező esetben a szükségesnél többször jelenne meg a gazdasági erőfölény rendellenes jelensége. S ha már említést tettem a tisztességes piaci magatartás védelméről, úgy jelezni kívánom, hogy a gazdasági kamarák, illetve a versenyhivatal, a gazdasági kamarák és a piacfelügyelet viszonyát és egymáshoz kapcsolását a törvényben jobban, szigorúbban és pontosabban kell megfogalmazni. A kamaráknak mint életközeli szerveződéseknek pontos információi vannak a piaci anomáliákról, s azok felfedése saját érdekükön felül kötelességük is. A Magyar Igazság és Élet Pártja országgyűlési képviselőcsoportja mindezek figyelembevételével be fogja nyújtani módosító indítványait, melyeket a részletes vita során indokolni is kívánunk. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps.)