SZILI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Asszony! A Pestszentlőrinc, Szemere-telepi polgárok a '80-as évek elején meglepő dolgokat tapasztaltak: a kutakból felhúzott vizet meg lehetett gyújtani. A meglepő felfedezés, sajnos, nem egy új olajlelőhellyel gazdagította országunkat, hanem egy bűnös emberi hanyagságra irányította a figyelmet. Az történt ugyanis, hogy a Ferihegyi repülőtérre szállított hajtóanyagot a közelben lévő állomáson fejtették át vasúti tartálykocsikból gépjárművekbe, és a szakszerűtlen kezelés közben jelentős mennyiségű kerozin került a talajba. Amikor a környezetvédelmi szakhatóság tudomást szerzett az ügyről, kötelezte a Magyar Légiforgalmi Vállalatot mint a szennyezés okozóját a szenynyezés megszüntetésére, és több tízmillió forint bírságot szabott ki - de a talajba került kerozinnal nem történt semmi. Ez az értékes, közel 1200000 liter repülőgép-hajtóanyag ott van a föld mélyén - vagy talán nem is olyan mélyen -, ott úszik a talajvíz felszínén, illetve részben oldódik abban, és követi a talajvíz szintbeni változását. A terület geológiai adottságából kifolyólag egyre jobban szétterjed, és egyre nagyobb területet fertőz meg. Az emberi hanyagság és az elavult technika okozta baj megszüntetésére megelégedtek annyival, hogy a költségvetés bezsebeli a büntetést - a szennyezés pedig maradt. Szakvélemények szerint a kerozin kitermelése, illetve eltávolítása minél később történik meg, annál költségesebb lesz. Tisztelt államtitkár asszony! Úgy gondolom, önnek nem kell bizonygatnom, hogy a felszín alatti víz mint természeti kincs milyen alapvetően fontos az élet, az egészség fenntartásában. Ezért megjósolhatatlan következményekkel járhat a jelen és a jövő generáció számára, ha nem kellő törődéssel bánunk vele. Kérem felelősségteljes válaszát kérdéseimre: mikor szándékoznak a szennyezést megszüntetni, illetve a kerozint kitermelni? Milyen intézkedéseket kívánnak tenni a pénzbírságon túl, hogy a kitermelés valóban megtörténjék? Várom válaszát.