DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy a képviselő úr kérdése kapcsán az egy éve megjelent, a taxisok tevékenységét szabályozó kormányrendelettel kapcsolatos félreértések egy részének eloszlatására nyílik módom. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy képviselőtársaim között van olyan, aki csak egy szűkebb csoport érdekeit állítja a középpontba, és a többség sérelmeit idáig elmulasztotta megemlíteni. A taxistevékenység szabályozását közismerten az indokolta, hogy e téren az előző években kialakult kaotikus helyzet a társadalmi közérzetet is zavaró tényezővé vált. A szakmai érdekképviseletek, általuk a becsületes taxisok kezdeményezése, majd közreműködése és egyetértése alapján született meg a 142/1992. október 27. számú kormányrendelet és a végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet. Olyan szabályozást kívántunk készíteni, amely: 1. figyelembe veszi és védi a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit a vállalkozáshoz képesítés, vagyoni biztosíték és taxióra megkövetelésével; 2. illeszkedik a gazdasági környezethez a számlaadás előírásával; 3. igazodik a nemzetközi előírásokhoz és gyakorlathoz a légszennyezés csökkentésére, valamint kaució letételére vonatkozó előírásokkal, és így a szolgáltatóknak tárgyi és személyi feltételekt ír elő. Megítélésem szerint a jogok és kötelezettségek csak együtt érvényesülhetnek, és az, hogy a taxisnak joga legyen a tevékenységet folytatni s ezért jövedelmet szerezni, kötelezettség vállalásával is együtt kell járjon. A képviselő úr kérdéseire pedig a következőket válaszolom: 1. Ön jogtalannak ítéli meg a vizsgakötelezettséget, amíg a Magyar Köztársaságban nincs olyan szakma, amely kellő és igazolt felkészültség hiányában gyakorolható lenne. A díjat illetően nem elhanyagolható az a tény, hogy a képzési és vizsgadíj, amely tapasztalataink szerint mintegy 10000-18000 forint, költségként elszámolható és így az adóalapot csökkentő tényező. Sajnos, az sem felel meg a valóságnak, amit ön mond, hogy a 10-20 éves gyakorlattal rendelkező "taxisprofesszorok" a gépjárművezetés terén nagy biztonsággal vonhatók ki a vizsgakötelezettség alól. Szomorú tapasztalat, hogy a KRESZ-vizsgán az ilyen idős taxisok 35-40%-a elbukott. 2. A taxióracserével kapcsolatban a pénzügyminiszteri szabályozás a következő: az igaz, hogy az óra 32 usquve 41000 forintba kerül, de a taxaméter-vásárláshoz '94. január 1-jéig 30000 forint, utána pedig 20000 forint kedvezmény jár, és a fennmaradó összeg költségként elszámolható, ezáltal a taxis vállalkozó jövedelemadó-alapja is csökken. Ezzel a kedvezménnyel a 2000- 11000 forint többletkiadás mintegy 40%-át az állam átvállalja, tehát a vállalkozónak mintegy 1200 usque 7000 forintba kerülhet a csere. 3. A műszaki vizsga, azaz a közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelmények személygépkocsikra, köztük a taxira is egységesek. Az eltérés mindössze annyi a személytaxik esetében, hogy 1994. évtől az ENSZ szakmai szervezetei által kialakított légszennyezés-csökkentő normákat megköveteljük, amelyeket Európa többi országa is bevezetett. 4. A kaucióról, azaz vagyoni biztosítékról szólva, mely Nyugat-Európában teljesen általános és bevett gyakorlat, el kell mondanom, hogy kizárólag az utasok más módon nem fedezhető kártérítési igényeinek kielégítésére használható fel. Ezen előírásnak háromféle módon lehet megfelelni: (Az elnök poharát kocogtatva figyelmeztet az időre.) készpénzletéttel, bankgaranciával vagy a szakmai érdek-képviseleti szerv kezesi nyilatkozatával. Végezetül megnyugtatom képviselőtársamat, hogy nem a becsületes taxisok pályáról való leszorítása volt a cél, hanem a többségnek, a taxit igénybe vevő állampolgároknak a személyi biztonsága, valamint környezetünk védelme és megóvása. Kérem, fogadja el a válaszomat és nyugtassa meg azokat, akik önt ennek a kérdésnek a feltevésére inspirálták. Köszönöm. (Szórványos taps.)