KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hazánkban az ismertté vált bűncselekmények száma az utóbbi években erőteljes emelkedést mutat. Ez érvényes a fiatalkorúak által elkövetett cselekményekre is. Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a gyermek jogairól szóló egyezmény 37. �-ának b) pontja értelmében gondoskodni kell arról, hogy a 18. életévet be nem töltött gyermek őrizetben tartása vagy letartóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása csak végső eszközként és a lehető legrövidebb ideig legyen alkalmazható. Ugyanezen paragrafus c) pontja azt is kimondja, hogy a szabadságától megfosztott gyermekkel az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel kell bánni, és el kell különíteni őt a felnőttektől. Megítélésem szerint az előzetes letartóztatás hatályos jogi szabályozása, valamint a jogalkalmazás gyakorlata nem felel meg ezeknek az elveknek. Bár az utóbbi években a fővárosban az esetek többségében sikerült biztosítani a felnőttektől való elkülönítést, a megyei büntetés-végrehajtási intézetekben és különösen a rendőrségi fogdákban foganatosított előzetes letartóztatás során már ez gyakran nem így történik. A felnőttektől való elkülönítés esetén sem sikerül azonban megvédeni súlyosabban kriminalizálódott társaik brutalitásától azokat, akik első bűncselekményesként, kisebb bűncselekmények miatt kerültek előzetes letartóztatásba. Nem ritka az olyan eset, hogy az előzetes letartóztatás alatt a gyengébb fizikai adottságokkal rendelkező, esetleg enyhén értelmi fogyatékos gyermekeket zárkatársaik rendszeresen megerőszakolnak. A bíróságok nagymérvű leterheltsége miatt a fiatalok gyakran több mint fél évet, néha ennél is jóval többet töltenek el előzetes letartóztatásban, börtönkörülmények között. Ez idő alatt teljes mértékben hiányzik iskolai tanításuk, szakmai képzésük vagy munkával való foglalkoztatásuk. Ezért az előzetes letartóztatás helyett lehetővé kellene tenni a fiatalkorúak javítóintézetben történő előzetes elhelyezését. Így a vizsgálat ideje alatt a fiatal szakszerű bánásmódban, speciális iskolai tanításban, szakmai képzésben és megfelelő munkavégzésben részesülhetne. E lehetőség természetesen nem vonatkozna minden fiatalkorú bűnelkövetőre, hanem bírói mérlegelés alapján azokra, akik első bűnelkövetőként vagy kisebb bűncselekményük miatt bírói ítélet után is valószínűleg javítóintézeti elhelyezésre kerülnének. Így esetleg megmenthetők lennének attól is, hogy a vizsgálat ideje alatt a bűnözésben gyakorlott zárkatársaik további bűnelkövetésre oktassák őket. A következő kérdésekre várom tisztelt miniszter úr válaszát: 1. Egyetért-e azzal, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény alapján e probléma sürgős megoldásra vár? 2. A gyermek és ifjúsági deregulációs és kodifikációs bizottság által megrendezett nyilvános vita résztvevői közel fél évvel ezelőtt levélben fordultak miniszter úrhoz, kérve, hogy az Igazságügyi Minisztérium sürgősséggel készítse elő a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 302. �-ának kiegészítését azzal, hogy a bíróság az előzetes letartóztatás elrendelése helyett - ha ezt elegendőnek tartja - előzetesen javítóintézetbe helyezhesse a fiatalkorút. Kérdezem, egyetért-e miniszter úr e javaslattal, és különös tekintettel a probléma súlyára várható-e a törvénymódosítás rövid időn belüli beterjesztése. Várom tisztelt miniszter úr válaszát. (Taps.)