SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! 1990 óta látszatkísérletek történtek már arra vonatkozóan, hogy a Parlament megtisztítsa önmagát. Azért mondom, hogy látszatkísérletek, mivel egyetlenegy frakció, egyetlenegy képviselő, sőt maga a végrehajtó hatalom sem ment ezen a kérdésen következetesen végig. Az első a Demszky-Hack-féle javaslat volt, amit 1990 nyarán már sürgősséggel napirendre vett a Parlament, (Dr. Hack Péter: Nem!) viszont maga az SZDSZ-frakció mind a mai napig nem ragaszkodott ahhoz, hogy a házbizottság ellenirányú döntése ellenére is a Házhoz forduljon, hogy ez a kérdés meg legyen tárgyalva. Ugyanez vonatkozik az Ómolnár-féle javaslatra is, ott sem tudok arról, hogy a tárgysorozatba vétellel kapcsolatban bárki is kérte volna a Ház állásfoglalását. Született egy kormány-előterjesztés is, ami sajnálatos módon vissza lett vonva. Tehát, ha azt mondom, hogy csak látszatkísérlet történt a megtisztulásra, akkor valószínű, hogy ez közel jár az igazsághoz. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért van szükség erre az ügynök- vagy pufajkástörvényre. Nem arról van itt szó, hogy bizonyos embereket meg kell szégyeníteni és nyilvánosságra kell hozni azt, hogy ő milyen szervezetnek volt az elmúlt 45 év során tagja. Nem erről van szó! Arról van szó, hogy egyes képviselőtársainkat 1987-től kezdődően beküldtek bizonyos pártokba, s attól tartok, hogy kivétel nélkül minden akkori ellenzéki pártba, és ezek a beküldött, fizetett emberek - nyilván meghatározott feladattal - bekerültek, beépültek ezekbe a pártokba és ezeknek egy része képviselő is lett. Ki tud arról, hogy ezek az emberek pártfeladatot vagy az akkori hatalom által meghatározott feladatot hajtottak végre olyan pártokban, amelyek pontosan a diktatúra ellen léptek fel? Ki tud erről ma? Tudnak a beküldők, tehát a korábbi hatalom birtokosai. Tudnak a jelenlegi hatalom birtokosai, itt a végrehajtó hatalomra gondolok, ott is a belügyminiszter úr, illetve a miniszterelnök úr, gondolom. Tudnak azok - és itt elsősorban az SZDSZ-re gondolok -, akik megkapták a Végvári-ügy kapcsán ennek az illegális úton megszerzett anyagnak egy részét. S ezenkívül tudnak róla még azok, akik a fentiekben felsoroltaktól megkapták informális úton ezeket az adatokat. Jelen pillanatban ezen a körön kívül - és gondolom, ez egy viszonylag szűk kör - senki nincs abban a helyzetben, hogy megmondhatná, hogy a hat parlamenti párt közül az ötben - az MSZP kivételével - hány ügynök van? Sőt, arról sem tudunk, legalábbis formálisan nem, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban hány ügynök van, vagy van-e benne egyáltalán olyan képviselő, aki nem volt ügynök. (Derültség, zaj.) Azért említem a bizottságot, mert ennek a bizottságnak lenne a feladata az, hogy átvilágítsa a képviselőket. Ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciója először is azt javasolja, hogy ne a nemzetbiztonsági bizottság, hanem egy különbizottság, egy paritásos alapon alapuló különbizottság foglalkozzon az átvilágítás kérdésével, és az átvilágítókat először is a három legfőbb közjogi méltóság: az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, illetve a köztársasági elnök világítsa át, majd pedig ez a bizottság őket, az átvilágítókat világítsa át. Tehát ilyen módon biztosítva van a vizsgálók vizsgálata. (Zaj az ellenzék soraiban.) Ha nem ezt az utat járjuk, akkor attól tartok, ugyanarra az eredményre fogunk jutni, mint az elmúlt héten, a legfőbb ügyész alkotmányügyi bizottsági meghallgatásánál, ahol titkosan megállapodtak a képviselők valamiben, az ország nyilvánossága meg a többi képviselő pedig ebből ki lett rekesztve. Az alkotmányügyi bizottság vezetője igaz, elmondta, hogy személyi jogokra vannak tekintettel, és ezért nem hozták nyilvánosságra azokat az adatokat, viszont arról sajnos nem tájékoztatta az ország közvéleményét, hogy a Hajdú- Bihar megyei főügyész lemondott személyi jogainak megvédéséről, írásban, időben, és ezt el is juttatta az alkotmányügyi bizottság elnökéhez. Tehát úgy tűnik, hogy jelen esetben a legfőbb ügyész úr személyi jogai azok, amelyek nem tűrik a nyilvánosságot. Tehát miért van szükség az ügynöktörvény vagy pufajkástörvény meghozatalára? Azért, mert nem lehet az, hogy három és fél évvel a rendszer megváltozása után még mindig az MSZP-ből irányítsák a Parlament munkáját. (Folyamatos zaj.) Ha az MSZMP szabta meg annak idején, hogy kit melyik pártba küld be, és ezekből az emberekből képviselők lettek, ezeket a feladatokat már csak azért is végre kell hajtani, mert különben ezeket az adatokat nyilvánosságra hozzák vagy hozhatják. Tehát mondhatjuk azt is, hogy az igazságtétel része a pufajkástörvény, a III/III-as vagy ügynöktörvény. Másrészt, ami ennél lényegesen fontosabb, a Parlament, az ország működőképességének csak úgy lehetünk hűséges szolgái, ha valamennyi képviselő közülünk a választók érdekeit és a saját meggyőződését képviseli. Abban az esetben viszont, ha bizonyos képviselőket távirányítanak - hát ezért lettek beküldve a Parlamentbe, hogy távirányíthatók legyenek -, abban az esetben pedig már nem az ország érdekeinek képviseletéről, hanem egyes klikkek, sok esetben egy megbukott diktatúra érdekei vannak ebben a pillanatban is képviselve a Parlamentben. Ha végiggondolunk azon a soron, hogy milyen nagyon fontos törvények születtek, ahol lényeges lett volna, hogy az ország, a választók érdekeinek tegyünk eleget mi, képviselők, nem mondhatnám, hogy a megszületett törvényekből ez következik, hogy mindig és csakis a választók érdekeinek és a személyes meggyőződésünknek tettünk volna eleget. Ha arra gondolunk, hogy ebben a Parlamentben döntés született arról, hogy napirendre vesszük például a privatizációt vizsgáló bizottság felállítását, ez természetesen a mai napig nem került tárgysorozatba, nem is fog! Mindaddig, amíg bizonyos számú, 50-100-200 - e pillanatban senki nem tudja megmondani -, távirányított képviselő dönt ebben a kérdésben. (10.30) Amikor a Vagyonügynökség működésével kapcsolatos napirend előtti felszólalásom volt, ezt végighallgatta a Bundestag privatizációt vizsgáló állandó bizottságának az elnöke, és meg volt rajta döbbenve, hogy Magyarországon, ahol a nemzeti vagyonnak döntő része privatizációra került, a Parlament nem tart igényt ennek a kontrollálására. Németországban, ahol a nemzeti vagyonnak csak egy töredéke kerül - az NDK révén - privatizációra, ott a Bundestag szükségesnek és elengedhetetlennek tartotta ennek a bizottságnak a felállítását. De, ha nem fontos az a magyar Parlament számára, hogy még csak a lehetőségét is kizárja annak, hogy bizonyos érdekcsoportok képviselőket távirányítással működtessenek, ebben az esetben nem beszélhetünk az ország érdekeinek a képviseletéről. Azt sem mondhatjuk, hogy nincsen arra bizonyíték: bizonyos erők visszaéltek azzal az információval, amivel a III/III-as ügy, illetve ügynöknévsor során rendelkeztek. A kormánypártok sorában fordult elő, mikor bizonyos erők ellentmondtak a végrehajtó hatalom akkor meghatározó emberei akaratának, akkor csak úgy elkezdtek szivárogni kifelé az információk, és bizonyos képviselőtársunkat hírbe kevertek, tehát szándékos lejáratás történt, ha valaki felállt és nemet próbált mondani. Most, '93-ban is ennek lehettünk tanúi. Addig senki nem beszélt, míg valaki nemet nem mondott. Miután felállt először a nemzetpolitikai csoport, azt követően pedig egy szűkebb csoport, amelyik Magyar Igazság és Élet-frakcióként jegyezte magát, ettől kezdve ismét elkezdtek szivárogni az információk kifelé, viszont ezek az információk már nevesíthetők. Sajnos, a miniszterelnök úr egy zártnak egyáltalán nem nevezhető zárt közösségben maga rágalmazta meg ezt a csoportot, és azt mondta, hogy a 11 képviselő között több volt ügynök van. Ebből az következik, hogy magam is - legalább 20%-os valószínűséggel - az vagyok. Ha én, aki 20 éven keresztül még munkát sem kaptam, 20%-os valószínűséggel az vagyok, akkor kérdezem, hogy aki az MSZMP Központi Bizottságának hatásköri listáján már 1982-ben szerepelt - mint egy intézmény igazgatója - pártonkívüliként, akkor ő pártonkívüliként alkalmasabb volt, mint egy párttag. Akkor tehát kérdezem, hogy nagyobb valószínűséggel ki III/III-as ügynök, én vagy közülünk valaki, vagy maga a rágalmazó. Ezért is nagyon fontos, hogy a miniszterelnök úr, ígéretének megfelelően, már négy hónapos késés után végre válaszoljon a Magyar Igazság-frakció levelére, ugyanis tőlünk minden tag kérte az átvilágítását. A miniszterelnök úr erre ígéretet tett, sőt ő javasolta ezt a módot és egy meghatározott szöveget. Sajnos, erre a válaszadásra mai napig nem került sor, annak ellenére nem került sor, hogy közben megrágalmaztattunk. Ha nem igaz, hogy közülünk lennének - sőt többen - III/III-asok (Közbeszólás az ellenzék padsoraiban: Egy van.), akkor ez közönséges rágalom, ami úgy tudom, hogy bűncselekmény. Ha viszont igaz, akkor a miniszterelnök úr államtitkot árult el, ami, úgy gondolom, hogy megint csak, valahol a Btk. körül ütközésbe kerül valamivel. Ezek után én azt szeretném - mivel már sok ember gyanúba került itt -, ha a miniszterelnök úr kinyilvánítaná azt, hogy őneki volt-e köze a III/III-as szervezethez vagy nem volt. A legfontosabb ok tehát az - ha ez a Parlament már nem is, de legalább a jövő parlament olyan lehessen, amely a választók és az ország érdekeit képviseli -, hogy olyan törvények szülessenek és születhessenek, amelyek csak és kizárólag az ország érdekeit tartják szem előtt. Sajnos, ez a Parlament nem ilyen - ezt önök is tudják -, és azért nem ilyen, mert a Parlamentet alkotó szűk csoportnak nem ez volt az érdeke. Hogy 1989-ben itt történt-e paktumkötés az elmúlt rendszer embereivel vagy nem történt, ezt ex cathedra nem állíthatjuk. De hogy az elmúlt rendszer bizonyos haszonélvezői ebben a rendszerben jutottak vagyonhoz, hogy igazságtétel nem történt, és nem is fog történni, hiszen csak porhintés az, ami most igazságtétel címén történik. Nyilvánvaló, most is fel lesz tupírozva, el fogják indítani a vizsgálatot, és utána felejtsük el, elvtársak! Ha tisztességes lett volna a szándék, akkor az igazságtételi törvénycsomag be lett volna már nyújtva 1990-ben. Ha erre kellett várni közel három évet, akkor már eleve a szándék kérdőjeleződik meg. Ebből az következik, hogy amikor már az úgynevezett szabad választás volt, akkor már a lapok le voltak osztva. Függetlenül attól tehát, hogy melyik párt nyerte el a hatalmat, gyakorlatilag ez a négy év már előre leosztott lapokkal lett végigjátszva. Kifejezem azt a reményemet, hogy végre négy év után ez a Parlament abba a helyzetbe hozza az országot, hogy legalább a jövő törvényhozása csakis olyan törvényeket fog hozni, amelyek megfelelnek az ország érdekeinek. Köszönöm szépen. (Néhány képviselő tapsol.)