DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. 1956. október 23-ával indult a magyar forradalom, és - mint tudjuk - győzelemmel fejeződött be, s miután a forradalom győzött, a november 4-i aljas, gyáva, hitszegő orvtámadás után szabadságharcunkat eltaposták. 1956-ban a magyar nép, a magyar társadalom, a magyar nemzet államtérsége és a világ számára bizonyította, hogy a nemzeti életre elhivatott társadalma, népe van, és demokráciára érett, s napokon belül létrehozta demokratikus intézményeit, a nemzeti bizottságokat, a nemzetőrséget és a munkástanácsokat. Bizonyította nemzetünk életrevalóságát, társadalmunk demokráciában való elkötelezettségét az a hősies és dicsőséges helytállás, amely a szörnyű megtorlás ideje alatt is a világ számára - hogy úgy mondjam - közérthetően világossá vált. Amikor idáig eljutottam, akkor el kell hogy mondjam, rendszerszervezőink, akik megszervezték a mocsokká gyúrás évtizedei alatt - miután belátták, hogy uralmukat tovább, bárhogy tarkítják hazaárulással és népgyilkolással, nem tarthatják fenn -, megszervezték a rendszerváltást, ennek fókuszába tették azt, hogy minden létrejöhet, csak nemzeti, társadalmi összefogás nem. Ennek jegyében szervezték meg a '90-es választás előkészítését, amelybe már beleépítették fogaskerékszerűen a '94-es választás megszervezhetőségének a lehetőségét. Eközben tárgyaljuk a már nevében is - hogy úgy mondjam - kérdőjeleket felvető törvényjavaslatot. Feltétlenül egyet kell értsek egyszer Szabó Lukács képviselő úrral abban, amikor tulajdonképpen azt mondotta - én saját megfogalmazásombam mondom -, hogy az MSZMP szétült. S nemcsak az MSZMP ült szét, hanem tudatosan be volt már korábban építve az ügynökhálózat, legfeljebb most specializálták, hogy kinek hova kell mennie. Ez a lényeg, és erről tárgyalunk itt most. Én a magam részéről nagyon megköszönöm és nagyon dicsérem Szabad György elnök úrnak a Ház számára adott mintegy fair play javaslatát, amelyet az egyik képviselő úr neveket felsoroló hozzászólására adott, hogy itt nem erről van szó. Nem egyes nevekről van szó, hanem magáról a törvényjavaslatról, és arról, hogy mit akarunk elérni a létrehozott törvénnyel. Az a ritka pillanat állt elő, hogy egy bizonyos szakaszon még Palotás urammal is egyetértettem. Teljesen igaza van abban, hogy 1990-ben, amikor első törvényünket - hogy 1956 forradalom és szabadságharc - meghoztuk, sok más egyéb között rögtön ezt a kérdést is meg kellett volna oldani. Az a rendszer tudniillik, amelyik nem ad alkalmat átállásra, halálra ítéltetett. Az a rendszer, amelyik nem csinál egy etalont, nem csinál egy mintát, hogy kell elbánni a csirkefogókkal, annak a háta mögött a cinkosok összevigyorognak, és íme, lám, az elvtársak napjainkig nyeregben maradtak, s e körülmények között tárgyaljuk most a szóban forgó törvényjavaslatot. Hogy mennyire egyetértettem Palotás úrral, azt a következő kis családi történettel igazolom. Édesapám igen egyszerű módon, hatelemisként szeretett horgászni. Nem sporthorgász volt, csak el kellett töltenie a délelőttöt. Igen ám, de a gyereket - mármint engem - el kellett magával vinnie. Hogy én ott ne zavarjam a halászásban, egy spárgára egy görbe drótot tett, arra egy vörös rongyot, és én evvel hecceltem a békákat, hogy apám békésen, nyugodtan tudjon halászni. Kérem, ennek a tervezetnek ez az értelme, hogy miközben mi ezzel szórakozunk, a kiagyalt halászok békésen halásszanak, hiszen gyakorlatuk van a halászásban. Nézzük meg, hogy a Hálózatból hogyan született meg az SZDSZ. Ezt egy jeles riporter - azt hiszem, Havas Henrik úr - úgy fogalmazta meg, hogy a Hálózat létrehozta az SZDSZ-t. Kérem, nem igaz, nem így történt. A Hálózatba besöpörték az akkor ismert ellenzék színe-javát, vártak fél esztendőt, azután Kiss János-módszerrel - ù la Lenin - kiemelték, kérem szépen, a Hálózatot. Ez az ajándékom a Hálózatból kiemelt, kihalászott SZDSZ-nek törvénytelen ötödik születésnapja alkalmával. (Derültség. - Ironikus megjegyzések az SZDSZ padsoraiban.) Remélem, sokat fejlődnek még a hatodik születésnapjukra. A halászást részemről befejezem, s tekintettel arra, hogy az általános vitánál tartunk, én semmiféle részletbe nem megyek bele, neveket nem említek, de azt feltétlenül el kell hogy mondjam (Dr. Futaky Géza: Orvost!) Köszönöm. Nagyon jól fog esni. Figyelme kedves, talán éppen hivatott orvos, uram? (Kőszeg Ferenc jelentkezik. - Közbeszólások az ellenzék padsoraiban: Elég volt!) Tessék? A magyar Parlamentben vagyunk, és én úgy szoktam viselkedni, ahogy illik, kérem, hogy a doktor úr is úgy viselkedjen, ahogy illik. (Dr. Mészáros István László: Mi is azt hisszük, hogy a magyar Parlamentben vagyunk.) Elnök úr, engedelmével, folytatom, s elnök úrtól bocsánatot kérek.