DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1992. november 26-án, azaz kereken egy esztendővel ezelőtt interpellációt nyújtottam be miniszter úrhoz, valamint dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter úrhoz a Csepel Művek igen korszerű szakorvosi rendelőintézetének megmentése tárgyában. Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa több hónapos vizsgálat után 1993. május 26-án foglalkozott a szakorvosi rendelőintézet kérdésével. Az igazgatótanács határozatát az érintettek 1993. június 15-i dátummal kapták kézhez. Ennek értelmében az Állami Vagyonügynökség a Csepeli Vegyes Szolgáltató Részvénytársaság 86 millió forint értékű részvényeit a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak, az akkori tb-nek díjmentesen átadta, egyúttal felkérte arra, hogy a részvényeket a rendelőintézet fenntartásának biztosítása érdekében adja át a Csepel Egészségéért Alapítvány számára. Az ÁVÜ igazgatótanácsa egyúttal felkérte a Népjóléti Minisztériumot, hogy nyújtson segítséget az alapítvány fenntartásához. Többszörös helyszíni tájékozódás alapján meggyőződtem arról, hogy az Országos Munka- és Üzem- egészségügyi Intézet szakmai elképzelései a csepeli üzemi szakorvosi rendelőintézet jövőbeni működéséről szerencsésen biztosítanák egyrészt a foglalkozás-egészségügyet érintő országos feladatok ellátását, másrészt a rendelőintézet fennmaradó, jelentős szabad kapacitásának a csepeli lakosság számára történő hasznosítását. Ugyanakkor kifejezetten érthetetlen számomra, hogy az intézmény sorsára, tevékenységére irányuló döntés mind a mai napig, tehát gyakorlatilag egy év óta várat magára, az ÁVÜ határozata óta pedig fél éve. Ezzel kapcsolatban kérdezem a miniszter úrtól, miért nem kapta meg a mai napig az Állami Vagyonügynökség felkérése és az IT határozata ellenére a Csepel Egészségéért Alapítvány a 86 millió névértékű részvényeket feltehetően az egészségbiztosítási önkormányzattól. Számomra azonban még az sem világos, hogy hol vannak ezek a részvények fél év óta, egyáltalában valóban ennél az önkormányzatnál vannak-e pillanatnyilag. Második kérdésem: felelősnek tartja-e miniszter úr azt a magatartást, amelynek következtében egy évvel az interpelláció elhangzása és fél évvel az ÁVÜ pozitív döntése után mind ez ideig tisztázatlan a rendelőintézet célja, funkciója, működtetése, miközben a csepeli lakosság orvosi ellátása egyre nehezebb körülmények között történik? Végül kérdezem miniszter urat, a Népjóléti Minisztérium, mely 1993-ban jelentősen segítette a rendelőintézet működését, mit kíván tenni az intézet sorsának végleges rendezése érdekében, figyelemmel az Országos Munka- és Üzem- egészségügyi Intézet szakmai elképzeléseire és a csepeli lakosság jobb egészségügyi ellátására? Kérem miniszter úr szíves válaszát. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)