KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Képviselőtársaim! Bizonyára kell egy kis megszállottság és megátalkodott optimizmus ahhoz, hogy az ember ilyen késői órán a Ház figyelmét kérje egy még oly fontos kérdésben is, mint a gazdasági kamarákról szóló törvény. Két kérdésről szeretnék szólni az általános vitában. Az egyik a törvény hatályából származó ellentmondások, a másik pedig az érdekképviseletek és a gazdasági kamarák viszonya. A gazdasági kamarákról szóló törvény szervezeti hatályra épül fel, szervezeti és nem tevékenységi oldalról határozza meg a kamarákhoz tartozó szervezetek körét. Ebből az következik, hogy a kamarai törvény hatálya alá bekerül a teljes nonprofit szféra, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat végző szervezeteket mint a kamarai körbe tartozó szervezeteket a törvény külön meg is nevesíti. Attól pedig, hogy a törvény megnevesíti ezeket a szervezeteket az általuk végzett tevékenység, illetve szolgáltatás még nem válik igazán gazdasági jellegűvé. Ez az ellentmondás nyomatékosan felveti egy nonprofit törvény hiányát, amelyről a korábbi vitában képviselőtársaim egyike-másika már szólt. Az ellentmondást kiváltó példák sorát magam is szeretném szaporítani. Vannak olyan szervezetek, amelyek egy része gazdasági tevékenység nélkül gazdálkodószervezet formájában működik, így végez oktatási, egészségügyi tevékenységet; a nyelviskolák egész köre gazdálkodószervezet formájában, gazdasági társaság formájában működik. Nagyon hasonló tevékenységet egészen más szervezeti formában is végezni lehet. Azok a szervezetek, amelyek gazdasági társaságként működnek, automatikusan kötelező tagságuk révén kamarai tagok lesznek; azok az oktatási intézmények, amelyek alapítványi vagy egyesületi fenntartásban működnek, nem tartoznak a kamarai körhöz, és természetesen nem tartozik az oktatási és egészségügyi intézmények legnagyobb köre sem a kamarai törvény hatálya alá, ezek a költségvetési szervek, amelyek egyébként az államháztartási törvényben adott felhatalmazás alapján maguk is gazdasági tevékenységet végezhetnek. A törvény indoklása kimondja, hogy távlatokban a gazdasági, gazdálkodó tevékenység szükségszerűen össze fog kapcsolódni a kamarai tagsággal, ezért úgy érzem, indokolt az a kérdés, mi lesz azokkal a szervezetekkel, amelyek szervezeti jellegükből eredően nem tartoznak a kamarához, azért, mert alapítványi, egyesületi vagy költségvetési szervek, nem kerülnek-e a kamarák céhesedése miatt hátrányos helyzetbe. Végül szintén csak kérdés formájában fogalmazom meg, hogy nem lehetne-e a kötelező tagság mellett a törvényben lehetővé tenni ezeknek a szervezeteknek, hogy önkéntesen léphessenek kapcsolatba a gazdasági kamarákkal, és saját szándékuk szerint lehessenek kamarai tagok. A másik kérdéskör, amelyről röviden szólni szeretnék, az érdekképviseletek és a gazdasági kamarák viszonya. A kamara - ahogy erről a vitában már többször szó esett - közfunkciót ellátó szervezet, amelyik közigazgatási, közhatalmi ügyekben is döntési jogosítvánnyal rendelkezhet. Azért használom ezt a szokatlan kifejezést, hogy közhatalmi kérdésekben is döntési jogosítvánnyal rendelkezhet, mert a nemzetközi egyezségokmányok mindig a közhatalmi funkciók és az érdek-képviseleti funkciók világos elhatárolására törekszenek. A kamarai törvény 29. szakasza sorolja azokat a közigazgatási, közhatósági jogosítványokat, amelyeket a törvény hatályba lépése után vagy a távolabbi jövőben a kamarák megkapnak, magukra vállalhatnak. Meggyőződésem, hogy a munkaadói érdekképviseletek egész tevékenységének, egész kompetenciájának világosan el kell válnia a köztestületi funkciótól, amelyik - ahogy az előbb már utaltam rá - közhatalmi funkció vállalását is jelenti. (19.40) Ezt azért tartom nagyon fontos kérdésnek, mert csak így biztosítható, hogy az érdekképviseletek teljes tevékenységi körükben a közigazgatástól, az állami hatalomtól függetlenek maradjanak. Hogyha erre nincsen garancia, akkor a távolban fölrémlenek Weimar falai. Ezért azt javasolom, hogy a munkaadói érdekképviseletek szervezetileg ne épüljenek be a kamara elnökségébe. A törvény ugyanis úgy képzeli el a kamara jövendőbeli elnökségét, hogy egyrészt az alsóbb szintű kamarai szervek választás útján létrehozzák a felső szintű testületeket, másrészt pedig a kamarai elnökségek egyharmadát a munkaadói érdekképviseletek delegálják a testületbe. Ez a megoldás magában rejti az érdek-képviseleti és közhatósági funkció keveredésének a veszélyét mind a két irányban. És ha azt lehetővé teszszük, hogy az érdekképviseletek behatoljanak a közigazgatás, a közhatósági funkció területére, akkor nagyon nehéz lenne ezt a mozgást a másik irányból megakadályozni. Talán van képviselőtársaim között olyan, aki emlékszik a társadalombiztosítási önkormányzat, a társadalombiztosítási önigazgatás ügyében lefolytatott vitára, ahol ugyanezekkel az érvekkel opponáltuk az önkormányzatok szervezeti beépülését a társadalombiztosítás önigazgatásába. Hiszen a helyi önkormányzat a közhatalom része, és egy olyan önigazgató szervezetben, amelyiket az érdekképviseletek hoznak létre, a közhatalomnak nincs keresnivalója. Ugyanakkor természetesen meg vagyok arról győződve, hogy a munkaadói érdekképviseleteknek részt kell venniük a kamarák tevékenységében - ha nem is szervezeti beépülés útján -, tehát használható kompromisszumos megoldás lenne, hogyha a munkaadói érdekképviseletek tárgyalási joggal részt vennének a kamara vezető testületeinek tevékenységében. Ugyanebben a gondolatkörben néhány mondatot engedjenek meg a törvénytervezet 7. fejezetéről, amelyik a gazdasági érdek-képviseleti jogok gyakorlásáról szól. A törvény a munkáltatói érdekképviseletekkel kapcsolatban lényegesen kibővíti a jogalkotásról szóló törvényben leírt érdek-képviseleti együttműködési lehetőségeket. A jogalkotási törvény meglehetősen szűk körben kötelezi a Kormányt arra, hogy jogalkotási munkájában egyeztessen az érdekképviseletekkel, és előterjesztéseit az érdekképviseletekkel véleményeztesse. A 7. fejezet, amelyik meglehetősen hosszú taxációban sorolja a munkaadói érdekképviseletek részvételi jogosultságait a jogalkotásban, kiterjeszti ezt a részvételi lehetőséget az önkormányzati rendeletekre, felruházza a munkaadói érdekképviseleteket kezdeményezési joggal - ez a kezdeményezési jog a jogalko- tásról szóló törvényből hiányzik -, leírja a kezdeményezési jog működésének mechanizmusát, és leírja a véleménynyilvánítás rendjét, leír egy együttműködési mechanizmust arra vonatkozóan, hogy hogyan, milyen rendben kell a Kormánynak a munkaadói érdekképviseletek véleményét kikérni a gazdasági előterjesztések előkészítése során. Szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy a jogalkotásról szóló törvény kétharmados. Bármennyire szükségesnek tartom is, hogy az érdekképviseleteknek a jogalkotáshoz való kapcsolódása törvényi szinten tisztázott legyen, alkotmányos szempontból aggályosnak tartom, hogyha egy feles törvénnyel lényegesen változtatunk egy kétharmados törvény tartalmán. Még inkább aggályosnak tartom azt, hogy a munkaadói érdekképviseletek jogalkotásban való részvételi jogosultságának ilyen nagy mértékű kibővítésével egy rendkívül aszimmetrikus rendszer jön létre. A munkaadói érdekképviseletek részvételi jogosultságát - még egyszer hangsúlyozom - egy hosszú taxáció beemeli a kamarai törvénybe, ugyanakkor a munkavállalói érdekképviseleteknek a jogalkotáshoz való kapcsolata változatlan marad, hiszen a Munka Törvénykönyvében leírt szakszervezeti jogosultságot nem a jogalkotáshoz való kapcsolódás emeli törvénybe, hanem a munkahelyen a munkaadók és a munkavállalók kapcsolatát rögzíti. Ez az aszimmetrikus rendszer háttérbe szorítja a munkavállalói érdekképviseleteket, és kiszorítja az egyeztetési rendszerből azokat az érdekképviseleteket, amelyek szintén fontos társadalmi vagy csoportérdeket hordoznak, de semmilyen törvény nem biztosítja a jogalkotásban való érdemi részvételüket. Éppen ezért azt tartanám fontosnak és szükségesnek - és talán ezt ilyen késői órán sem hiábavaló elmondani -, hogy erről a 7. fejezetről az Érdekegyeztető Tanácsban az érintettek együtt állapodjanak meg: az a Kormány, amelyik erre az együttműködésre kötelezett, illetve azok a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, amelyeknek a kiegyenlített részvételét a jogalkotásban - éppen a társadalmi béke biztosítása érdekében - célszerű lenne megtartani. Köszönöm szépen. (Kis taps.)