Tartalom Előző Következő

DR. SZÉL PÉTER (független): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Először csak egy mondattal Salamon László képviselő úr legutolsó megjegyzésére, miszerint annyi módosító és olyan sokfajta módosító indítvány érkezett ehhez a törvényjavaslathoz, ami azt jelzi, hogy ennek a törvénynek az átfogó felülvizsgálata szükséges. Itt megjegyzem, hogy nem ez az első törvény, amelyet a magyar Országgyűlés megalkotott, és a működése során derült ki, hogy bizonyos hiányosságai vanak, és a magyar Országgyűlés ezt követően javította is. Tehát ezt úgy gondolom, hogy miután ez egy "tanuló időszak", nem akkora nagy szégyen, hogyha valamire menet közben rájövünk, hogy nem maga a tökély, és megpróbáljuk kijavítani. Az, hogy ezzel a törvénnyel valóban ez a helyzet, ezt, azt hiszem, mi sem bizonyítja jobban, mint - nem árulok el talán túlságosan nagy titkot, de úgy tudom - hogy különböző főhatóságok foglalkoznak azzal, hogy ennek a törvénynek az átfogó rendezését majd az Országgyűlés elé hozzák, csak most azért nem, és ez a javaslat azért megy kiemelten, és mehet kiemelten nem az átfogó rendezéssel együtt tárgyalásra és tárgysorozatba, mert - ahogy ezt Salamon László képviselő úr említette - az átfogó rendezés olyan hosszú tárgyalási időt venne igénybe, ami nem tenné lehetővé, hogy már január 1-jétől ezt alkalmazni tudjuk. Ezt csak műsoron kívül jegyeztem meg. Érdemi mondanivalómat illetően jelzem, hogy illúzióim nincsenek, hiszen én is egy olyanfajta módosító indítványt terjesztettem elő, amit nagyon könnyen, alaki kifogással elvileg le lehet szedni az asztalról, hiszen azt lehet mondani, hogy nem közvetlenül kapcsolódik Tarnóczky Attiláék eredeti előterjesztéséhez, mert míg az egy fizetési osztályba történő besorolást finomít, addig az én módosító indítványom azoknak a körét tenné teljesebbé és pontosabbá, akikre ez vonatkozik. Tehát lehetne vitatkozni arról, hogy egy sima alaki kifogással leszedhető-e az asztalról, mert nem mindegy, azt hiszem, hogy kire vonatkozik egy törvény, egy törvénynek milyen személyi hatálya van, és a közalkalmazotti törvény ebből a vonatkozásból, azt hiszem, mindnyájunk által elismerten lukas. Egy széles réteg kimaradt alóla, és ez a széles réteg azokat a pedagógusokat, közalkalmazotti munkákat végzőket jelenti, akik nem önkormányzati vagy egyéb iskolákban, közgyűjteményekben dolgoznak, hanem alapítványi, illetőleg egyházi fenntartású iskolákban. Ez a kérdés, hogy kiterjed-e vagy sem, kiterjedjen-e, vagy sem, tehát megillesse őket az a speciális védelem, ami megilleti egyébként az ugyanolyan feltételekkel rendelkező, ugyanolyan képzettséggel rendelkező, ugyanolyan gyakorlati idővel rendelkező kollégákat, azért is nagyon érdekes, mert nagyon sok esetben végül is ők bekerültek egy szituációba. Úgy jártak, mint az a bizonyos magyar állampolgár vagy pillanatnyilag ukrán állampolgár, aki már volt magyar állampolgár, szlovák állampolgár, szovjet állampolgár, és végül is el sem költözött otthonról. Tehát ők is bekerültek egy iskolába, tanítottak akár 10 éve, tanítottak akár 20 éve, és most, hogy bizonyos társadalmi igazságtalanságok orvoslásra kerülnek, ők ugyanazon a munkahelyen egy más munkáltató, illetőleg más "gazda" fennhatósága alá kerültek. Tehát meggyőződésem, hogy ez a néhány ezres kör - mert néhány ezres körről van itt szó - megérdemli, politikailag is és az általa betöltött feladat miatt is megérdemli, sőt szükségszerű, hogy bekerüljön a közalkalmazotti törvény hatálya alá. A koalíció, úgy tudom, tárgyalásokat folytatott a Magyarországon működő egyházakkal, és a Magyarországon működő egyházaknak megtette azt az ígéretet, hogy ezt a kérdést nagyon rövid időn belül rendezi, és a közalkalmazotti törvényt olyféleképpen fogja módosítani, hogy az egyházi iskolákban tanítók, és nyilván ezután már kikerülhetetlenül az alapítványi iskolákban tanítók is közalkalmazotti védelmet fognak élvezni. Az általam beterjesztett módosító indítvány még ezt megelőzően ezt a kérdést kívánta rendezni, és hadd áruljak el még egy titkot: úgy tudom, hogy a Kormány foglalkozott ezzel a problémával - tehát némi büszkeség tölt el - még ezelőtt, mielőtt az effektív, tényleges módosító indítvány bekerült volna a Parlament asztalára. Amikor Salamon képviselő úr felszólalt, akkor Király Zoltánnal itt két- három mondatot kénytelenek voltunk gyorsan beszélni, hogy van-e egyáltalán értelme akár az ő hozzászólásának, akár az én hozzászólásomnak, hiszen Salamon képviselő úr teljesen egyértelműen jelezte, hogy sem az alkotmányügyi bizottság, sem egyéb bizottságok semmiféle módosító indítványt nem fognak támogatni. Én azt hiszem, hogy ennek ellenére van értelme, mert azért némi sikerről is beszámolhatok, habár illúzióm nincs, és tudom, hogy az én módosító indítványom nem kerül majd támogatásra, de a problémát kezelte a költségvetés. S itt szeretnék jelzéssel élni mindenki felé, akit ez érdekel; úgy tudom, hogy a költségvetési törvényhez bekerült egy olyanfajta módosító javaslat, ami legalábbis anyagilag, és legalábbis egy évre biztosítja a már működő egyházi iskoláknak mindazokat a feltételeket, amiket egyébként az általam megcélzott módosító indítvány biztosított volna részükre. Más kérdés, hogy ez mennyiben ugyanaz, és mennyiben kötelező, de ezt nyilván a költségvetési vita során kell elmondani, nem itt a közalkalmazotti törvény módosítása során. Tehát a politikai választ - úgy érzem - a Kormány nem igazából vállalta föl most még. A hírek szerint talán decemberben beterjeszt egy átfogó módosítást, amire a politikai válasz is megvan, amiben fölvállalja ezt a problémát és kezelni fogja ezt a problémát. Gazdasági oldalról azonban kezeli. Gazdasági oldalról, amennyiben a költségvetés elfogadásra kerül, és a költségvetésen belül ez a bizonyos módosító indítvány elfogadásra kerül, úgy egy évre ezeknek az iskoláknak, tehát ezeknek a pedagógusoknak a sorsa rendeződött. Köszönöm. Csak ezt szerettem volna elmondani. (Szórványos taps.)