KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A szocialista frakció támogatta Tarnóczky Attila és Rudics Róbert indítványának napirendre tűzését, mert hitünk és megítélésünk szerint az indítvány a közalkalmazottak valós sérelmeire keres orvoslást, még akkor is, hogyha ezeket a sérelmeket csak részben és igen szűk körben tudja valóban feloldani. (9.40) Az egyik kérdéskör, amelyben az indítvány - változatlanul megítélésünk szerint igen jó szándékkal - próbál változtatni: a közalkalmazotti jogviszonyba beszámítható egyéb munkaviszony körének kibővítése. Rendkívül széles körű sérelme a közalkalmazottaknak, hogy az 1992. július 1-je előtt szerzett munkajogviszonyuk, köztisztviselői és szolgálati jogviszonyuk nem vagy csak részben számít be közalkalmazotti jogviszonyukba. Éppen ezért hátrány érheti őket a bérbesorolásnál, a végkielégítés megállapításánál, a szabadságuk megállapításánál, a felmentési idő, a jubileumi jutalom időpontjának kiszámításánál. Mindezek rendkívül széles körben sértik a közalkalmazottak érdekeit. És bár örülünk Tarnóczky Attila és Rudics Róbert javaslatának, mégis meg kell állapítanunk, hogy a beszámítással kapcsolatos egész komplex kérdéskörben tulajdonképpen egy viszonylag szűk kört érintő sérelem orvoslására tettek javaslatot. Megoldást ajánlanak azoknak a közalkalmazottaknak, akik elvesztették korábbi munkaviszonyuk egy részét a bérbesorolásuk kiszámításánál. Meg kell mondjam, hogy ez a közalkalmazottaknak egy viszonylag szűk köre. Hiszen minden munkajogviszony beszámít a közalkalmazotti jogviszonyba, amit a törvény hatálya alá tartozó intézménynél szereztek, illetve akkor is folyamatosnak számít a munkajogviszonyuk, ha a munkakörük betöltéséhez szükséges képesítéssel rendelkeztek és bárhol másutt dolgoztak a társadalmi munkamegosztás területén. Még egyszer ismétlem, bár vannak olyanok, akik a képesítésüket munka közben szerezték és nem önkormányzati állami iskolában és egészségügyi intézményben dolgoztak, ez a közalkalmazottak teljes számához képest viszonylag szűk kör. A javaslat jó szándékú, de nem oldja meg a közalkalmazotti jogviszonyba beszámítható idő teljes problematikáját, és sokkal többen vannak sérelmet szenvedettek, mint akiknek a sérelmeit ez a javaslat most orvosolja. Különösen fájlalom, hogy megjelent egy olyan módosító indítvány az indítványok között, amelyik ebben az ügyben is a megoldást 1995. január 1-jére tolja el. Tehát mindazok, akik e javaslat szerint kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének, a kedvezőbb helyzetüket csak 1995. január 1-jétől élvezhetik. Nem hiszem, hogy ne mondhatnám el: megkérdeztem tegnap az előterjesztőtől, hogy mi az oka ennek a határidő-halasztásnak. azt mondta, hogy a pénzügyi tárca számításai szerint ennek az indítványnak a realizálása 6,8 milliárd forintba kerülne. Én elmondtam már a költségvetés vitájában, hogy, sajnos, nem tudom, mennyi a közalkalmazotti terület teljes bértömege. Azt viszont tudom - hiszen ez a Pénzügyminisztériumtól származó adat -, hogy a közalkalmazotti bértáblázat január 1-jei hatálybaléptetése a Pénzügyminisztérium számításai szerint valamivel több mint 40 milliárd forintot igényel. Képviselőtársaim! Teljesen lehetetlennek tartom, hogy ez a - még egyszer hangsúlyozom - viszonylag szűk közalkalmazotti kör olyan nagy összegű többletet igényelne, amit a Pénzügyminisztérium megjelölt. S ez a nagy összeg - mert a 6,8 milliárd forint valóban nagy pénz - lehetetlenné tenné, hogy ennek a szűk körnek a jogsérelmét orvosoljuk 1994. január 1-jétől. Úgy gondolom, hogy a bizonyítási eljárás azt terheli, aki a számot mondta, mert nekem természetesen nem állnak rendelkezésemre a bizonyításhoz szükséges információk. A másik ága, a másik része Tarnóczky Attila és Rudics Róbert indítványának az F kategóriára vonatkozik. Erről képviselőtársaim már szóltak. Itt is megértem az előterjesztők szándékát, csak azt szeretném leszögezni, hogy a jogalkalmazás bizonytalanságát nem feltétlenül és nem mindig a törvények korrekciójával kell megoldani. Utolsó vagyok, aki ezt a törvényt védem. Ebben a törvényben rengeteg a hiba, a törvény ellentmondásban van a Munka Törvénykönyvével, amellyel párhuzamosan kell használni, és éppen ezért mind a munkáltatók, mind a jog alanyai meglehetősen nehezen tudják önmagukra vagy szervezetükre alkalmazni a jogszabályban leírtakat. Mégis úgy gondolom, hogy a végrehajtásra vonatkozó ágazati jogszabály meglehetősen határozott és egyértelmű. Ha tehát van olyan eset, amikor egy közönséges - elnézést kérek a kifejezésért -, tehát átlagos módon kétszakos tanári diplomát szerzett kollégát kétdiplomásként sorolnak be, és ezzel a többiekhez képest jogtalan előnyhöz jut, akkor ezt a rossz jogalkalmazást valószínűleg a munkaügyi bíróságok ítéletével, illetve - ha nem kedvező ítélet születik - a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalásával kellene feloldani. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy az F fizetési fokozatba tömegesen kerülnének be kollégák úgy, hogy másokkal szemben jogtalan előnyökhöz jutnak, amit természetesen én sem helyeselnék. És elfogadom, hogy ez egy intézményen, tantestületen belül elfogadhatatlan feszültségeket okozna. A módosító indítványok egy része más jogalkalmazási kérdést érint. Tudjuk azt, hogy az elkövetkezendő időszakban a költségvetési intézmények - legyenek államiak vagy önkormányzatiak - jelentős része ki fog kerülni az önkormányzatok vagy az állam hatásköréből, és át fog kerülni az egyház vagy más magánmunkáltató hatáskörébe. Ezeknek az intézményeknek a munkavállalói megváltozott munkajogi szabályok alá kerülnek. Meggyőződésem, hogy ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalására lenne szükség, mint ahogy a Munkaügyi Kollégium állást foglalt a gazdálkodószervezetek jogutódlással történő megszűnésének esetére is. Ez a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának közismert 154-es számon jelzett állásfoglalása. A közalkalmazotti területen a helyzet egy kissé más. Hiszen, ha egy önkormányzati intézményt az önkormányzat - mondjuk közoktatási megállapodással - magánmunkáltatónak ad át, akár egyháznak, akár alapítványnak, akár gazdasági vállalkozásnak, akkor a korábbi közalkalmazottak - még egyszer ismétlem - más munkajogi szabályok alá kerülnek, kikerülnek a közalkalmazotti törvény hatálya alól, és a Munka Törvénykönyve hatálya alá kerülnek. Hitem szerint ebben az esetben mechanikusan nem alkalmazható a 154. állásfoglalás, hiszen ott azonos munkajogi környezetben történő jogutódlásról van szó, a munkavállalók alapvető élethelyzete, jogi helyzete nem változik meg. Egy biztos, hogy ezt a bizonytalan jogalkalmazási helyzetet nem lehet úgy megoldani, ahogy - egyébként nagyra becsült - Szél Péter kollégám javasolta. Szél Péter kollégám javaslata ugyanis azt mondja ki, hogy közalkalmazott mindenki, az is, aki nem közalkalmazott. Ha a közalkalmazotti törvény logikáját elfogadjuk, és elfogadjuk azt, hogy közalkalmazottnak a törvény az állami vagy önkormányzati költségvetési szervnél dolgozókat tartja, akkor nagyon nehéz elfogadni egy olyan logikát, amelyik ezt a kört kitágítja és azt mondja, hogy közalkalmazott az is, aki nem állami és nem önkormányzati költségvetési szervnél dolgozik. Ebben az esetben visszatértünk ahhoz a kiindulóponthoz, amelyet egyébként a munkatörvények vitája során a Szocialista Párt ajánlott, hogy legyen egy egységes Munka Törvénykönyve, és csak a speciális szabályokat rögzítsük más jogszabályokban. Vissza lehet térni erre az útra, és ezt a Szocialista Párt támogatná. Csak ezt nem lehet megoldani olyan módosító indítvánnyal, amelyet Szél Péter ajánlott, hanem a törvények teljes áttekintésére lenne szükség. Végül Tarnóczky Attila és Rudics Róbert képviselőtársaim indítványával, a bizottsági tárgyalásokkal és az eddig elhangzott, részletes vitában elmondott felszólalásokkal kapcsolatban szeretnék egy általános észrevételt megfogalmazni. Mindannyian, akik képviselők vagyunk, felelősséget érzünk a törvényességért, felelősséget érzünk azokért, akiket képviselünk. (9.50) Természetesen törekszünk arra, hogy olyan jogszabályok megalkotására tegyünk indítványt, amelyek szolgálják azokat, akiket képviselünk, amelyek erősítik a jogbiztonságot, feloldják a gyakorlati élet konfliktusait. Mégis nagyon nehéz ellenzéki képviselőként viszonyulni azokhoz az önálló képviselői indítványokhoz, amelyek a kormánypárti oldalról érkeznek. Egy kormánypárti képviselői önálló indítvány mögött mindig nagyon nehéz felmérni a Kormány szándékait, felmérni azt, hogy az érintett tárca milyen álláspontot alakít ki a stratégiai kérdésekben, most ebben az esetben a közalkalmazotti törvény átfogó módosításával kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy a közalkalmazotti törvény átfogó módosítása elkerülhetetlen. Azok a generális feszültségek, amelyekre az előbb csak érintőleg utaltam, ezt nagyon erősen alátámasztják. Rendkívül erős a jogbizonytalanság a közalkalmazotti területen, a jogbizonytalanságot pedig - bármilyen jó szándékú is két képviselőtársam indítványa - ezzel az indítvánnyal megszüntetni nem lehet. Ebben a vitában a Kormány álláspontja rejtve marad. Tegnap estétől ma reggelig természetesen lehetetlen volt átnézni egy tegnap kiadott ilyen vastag együttes jelentést. Mégis azt látom, hogy néhány indítvánnyal a Kormány támogatása valamiféle kormányzati szándékot sejtet. Megjelenik a Kormány támogató szándéka az 1995-ös hatálybaléptetésnél, erre az előbbiekben utaltam. De ha az információim pontosak - ha nem pontosak, elnézést kérek -, támogat a Kormány egy olyan indítványt is, amely az F kategóriába való besorolás feltételeként 15 év adott munkáltatónál töltött munkaviszonyt jelöl meg. Mindebből számomra az következik, hogy a Kormánynak elkötelező értékű nyilatkozatot kellene tennie arról, hogy a jövőben mi a szándéka a közalkalmazotti törvénnyel, hiszen a Tarnóczky-Rudics-indítvánnyal kapcsolatos álláspontunkat csak a kormányzati szándékhoz mérve tudjuk kialakítani. Legvégül: bármennyire is furcsa, ebben a konkrét esetben elfogadom, sőt egyetértek mindazzal, amit az alkotmányügyi bizottság nevében Salamon László képviselőtársam mondott. Semmi nem veszélyezteti jobban a jogbiztonságot, mint az átgondolatlan, improvizatív módosítgatása a törvényeknek. Egyetlen képviselőtársam módosító indítványának jó szándékát sem vonom kétségbe. Ebben az együttes jelentésben azonban egy kétségbeejtő tarkaság foglaltatik össze. Ezek az indítványok egymásnak ellentmondanak, ezek az indítványok - ha abba a helyzetbe kerülnénk, hogy egyikét-másikát a Parlament elfogadja - tökéletesen szétverik a közalkalmazotti törvény logikáját, és még nehezebb helyzetet teremtenek, mint ami eddig volt. Mi magunk is számos olyan pontját fedeztük fel a törvénynek, amelynek korrekciójára sürgősen szükség volna. De éppen azért, mert a törvény át nem gondolt, koncepciótlan módosítását még nagyobb veszélynek tartjuk, mint a jelenlegi helyzet fenntartását, ezért a magunk részéről azt az indítványunkat, amelyik nem kapcsolódik szorosan Tarnóczky Attila és Rudics Róbert indítványához, visszavonom. A számát be fogom jelenteni. Ez az indítványunk a Munka Törvénykönyve alkalmazhatóságára vonatkozik a közalkalmazotti területen. Tartalmát változatlanul jogosnak tartom, hiszen megkönnyítené a kollektív szerződések megkötését, de bízom abban, hogy a törvény átfogó módosítására valóban sor kerül, kormányzati előterjesztésre. Ha pedig kormányzati előterjesztés nem születik, akkor meg fogjuk keresni a módját a törvény áttekintésének, és ekkor fogjuk az indítványunkat újra a Parlament elé terjeszteni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)