DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ), az ügyrendi bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnézést, kétféle minőségben kérek most szót. A vita megkezdésekor elnök úr csak az alkotmányügyi bizottság elnökét kérdezte meg; én az ügyrendi bizottság alelnökeként pár szóban szeretném ismertetni az ügyrendi bizottságban lefolytatott eljárást. Utána pedig el fogom mondani a saját felszólalásomat. Az ügyrendi bizottsághoz 51 különböző módosítási javaslat érkezett be. Az ügyrendi bizottság ezeket végigtárgyalta, közülük 13-at támogatott. A 13 közül 12-vel az alkotmányügyi bizottság is egyetértett. Az alkotmányügyi bizottság nem értett egyet Tölgyessy Péternek azzal a javaslatával, amelyről egyébként Salamon László az előbb már beszélt, amely tehát az érdekképviseleteknek a bizottsági munkában való részvételét kívánja szabályozni; ugyanakkor fordítva: az ügyrendi bizottság nem értett egyet Salamon Lászlónak a 40. és 41. sorszám alatti javaslatával, amit viszont az alkotmányügyi bizottság támogatott. Egyébként a két bizottság támogatottságában nincs különbség. Az ügyrendi bizottságban folyó munkánál mindenki megkapta a lehetőséget, hogy a véleményét kifejtse, így Salamon László is. Tehát azok az aggályai, amelyeket itt most utólag elmondott, nagy részben tisztázhatóak lettek volna, ha az ügyrendi bizottság munkájában részt vett volna akkor, amikor a javaslatait tárgyaltuk. Volt, hogy ott volt, de hosszú időn keresztül nem. Ezzel befejeztem az ügyrendi bizottság nevében elmondott rövid beszámolómat. A továbbiakban érdemben szeretnék a Házszabályhoz hozzászólni. Kezdem azzal, hogy nagyon hoszszú előkészítő munka előzte meg ezt a módosítási csomagot, amelyet végül is kompromisszumként mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki képviselők el tudtak fogadni az ügyrendi bizottságban. Hangsúlyozom, kompromisszumként; voltak olyan elemek a javaslatokban, amelyek vagy az egyik félnek, vagy a másiknak nem tetszettek, de végül is ez a megállapodás létrejött. Hangsúlyozni szeretném ennek a kompromiszszumnak, ennek az egyetértésnek a súlyát, hiszen kétharmados jogszabály a Házszabály is, amelyet nem lehet másként meghozni, mint úgy, hogyha ahhoz biztosítjuk a Parlamentben a kétharmados szavazáshoz szükséges többséget. Úgy tűnt az ügyrendi bizottságban, hogy ez a többség biztosított, és éppen ezért a Házszabály szükséges, szűkebb körű módosítására sor kerülhet. Az elhangzottak után, sajnos, aggályaim vannak, hogy ez valóban megvalósul, hiszen emlékeztetni szeretném az Országgyűlést arra, hogy a médiatörvénynél is a kulturális bizottságban létrejött egy megállapodás - az alkotmányügyi bizottságban fölvetődött néhány kormánypárti javaslat viszont lehetetlenné tette azt, hogy a törvény megszülethessen. Tartok attól, hogy a most elhangzottak esetleg megkérdőjelezik azt is, hogy a Házszabályt az Országgyűlés - akár ebben a korlátozott formájában is - érdemben meg tudja változtani. Az ügyrendi bizottság és az alkotmányügyi bizottság közötti vitapontokról szeretnék beszélni. Nem látom értelmét, hogy olyan kérdésekről is beszéljek, ahol az egyetértés biztosított, tehát minden további nélkül a kétharmados többséget a Parlament valószínűleg biztosítani fogja az egyes javaslatok megszavazásához. A két bizottság közötti vitapontok részben Salamon Lászlónak a kivételes eljárással kapcsolatos javaslatait érintik, részben pedig Tölgyessy Péternek az érdekképviseletek bevonására előterjesztett javaslatát. Salamon László hosszasan foglalkozott azokkal a módosító javaslatokkal, amelyeket az ügyrendi bizottság a kivételes eljárás egyszerűsítése végett terjesztett elő. Itt előre szeretném jelezni, ha azt a két javaslatot, amely két rendelkezés elhagyását tartalmazza, s amelyet Salamon László előterjesztése után az alkotmányügyi bizottság támogatott - bár ezt az ügyrendi bizottság nem támogatta -, tehát ha e két rendelkezés, amelyet az ügyrendi bizottság be kíván építeni a kivételes eljárásba, kiesne, abban az esetben értelmezhetetlenné válna egységesen a kivételes eljárás, és éppen ezért valószínűleg kivételes eljárásra a Parlament további időszakában, a ciklus végéig már aligha kerülhetne sor. Itt szeretném jelezni azt, hogy tartalmilag is, nem csak formailag gondot jelentene ennek a két Salamon László-javaslatnak a megszavazása. Ugyanis az egyes módosító indítványokról vita nem folyik a Parlamentben, tehát a plénumon; a bizottsági jegyzőkönyvek idáig nem érkeznek el. Az eddigi szabályok korlátozott lehetőséget biztosítottak arra, hogy a Parlament ezekben a kérdésekben szavazzon, de bizonyos rövidebb felszólalásokra sor került. Nos, ha úgy valósulna meg, hogy a vita valóban - a kivételes eljárás szabályai szerint - a bizottságban zajlik le, s ugyanakkor mindenféle módosító indítványról kellene szavazni a plénumon, akkor nem lennének döntési helyzetben a képviselők. Még jegyzőkönyv sem áll rendelkezésünkre, hogy milyen érvek hangzottak el! És éppen ezért tartanék attól, hogy összevissza szavaznának, vagy legföljebb mechanikusan követnék az előterjesztő javaslatait, és nem nagyon tudnák, hogy miről szavaznak, hiszen az együttes jelentésben megjelenő rövidített módosító indítványokból aligha lehet kikövetkeztetni azokat a szempontokat, amelyek a vitákban elhangzanak. Nem vonjuk kétségbe, hogy ezek az egyszerűsítések a kivételes eljárásnál elsősorban kormánypárti érdeket szolgálnak. Kormánypárti érdeket szolgálnak azért, mert az Országgyűlés több törvényt hozhat meg, és ezekben a kérdésekben végül is megoldás születhet, és a komolyabb, nehezebb fajsúlyú ügyekről lehet tárgyalni a plénumon, ezek a kérdések nem veszik el ettől az időt. Salamon László idézett engem, hogy a bizottsági vitában említést tettem arról, hogy a kivételes eljárásban kisebb súlyú ügyeket tárgyalnak. Ez valóban így van. Hangsúlyozni szeretném, hogy kivételes eljárásba kétharmados téma eleve nem kerülhet; s ha a Parlamentnek legalább egyharmada úgy látja, hogy egy adott kérdés ne kerüljön kivételes eljárásra, akkor nem kerül. Tehát semmi akadálya annak, hogy fontos kérdések ne kerüljenek kivételes eljárásba; ugyanakkor a kivételes eljárás lehetőséget ad arra, hogy azt a sokat fölvetett problémát - amelyet egyébként Salamon Lászlótól is éppen a közelmúltban hallottam -, hogy a hatályban levő nagyon sok régi törvényerejű rendelet megváltoztatásához törvény kell; hogy a jogalkotási törvényben nagyon tág körben törvényeket kell hozni, és ezeket valamilyen formában egyszerűsíteni kellene. Én ezzel egyet is értek. Erre egy megoldás az, hogy a kivételes eljárás keretében ilyen törvényeket, akár két-hárommondatos törvénymódosításokat keresztül lehessen vinni egyszerűen, könnyen, és a plénum ideje ezzel nem lenne lekötve. Hangsúlyozom azonban, semmi akadálya annak, hogy ha akár az MDF, akár bármelyik frakció úgy látja jónak, hogy ezt ne tárgyaljuk kivételes eljárásban, akkor nem fogjuk kivételes eljárásban tárgyalni, hiszen a kétharmados megszavazás garanciát biztosít arra, hogy fontos kérdések valóban ne kerülhessenek kivételes eljárásba. A másik ütközési pont az alkotmányügyi bizottság és az ügyrendi bizottság véleménye között Tölgyessy Péternek a 44. számú módosító javaslatával kapcsolatos állásfoglalás. Felolvasom: "Tölgyessy Péter azt javasolja, hogy a bizottságok döntései alapján a bizottsági üléseken az érintett érdekképviseletek képviselői megjelenhetnek és felszólalhatnak." Ez egy nagyon szűk lehetőség; nem jelent alanyi jogon részvételt, ahogy például egy MSZP- javaslat ezt tartalmazta volna - ugyanakkor azonban megteremti a lehetőséget arra, hogy az érdekképviseleteket bevonják a parlamenti munkába. Nos, Dávid Ibolyának, az ügyrendi bizottság elnökének az volt a véleménye, hogy erre a rendelkezésre azért nincs szükség, mert a hatályos Házszabály is lehetővé teszi, hogy a bizottságok szakértőket meghívjanak a bizottsági ülésekre. Én úgy gondolom, a két fogalom nem ugyanaz. Az, hogy érdekképviselet a saját véleményét kifejtheti a bizottsági ülésen, egészen más, minthogyha a bizottság szakértőket von be. De eljárásjogilag elfogadható Dávid Ibolyának ez a megoldása, hiszen valamilyen formában beleférnek így az érdekképviseletek is, ők is valamilyen szaktudást képviselnek, tehát a hatályos Házszabály szerint is meg lehetne őket hívni. Nos, a probléma ott jelentkezik, hogy a legkiélezettebb helyen, az alkotmányügyi bizottságban ezen a kérdésen következetesen gyakorlati viták folytak, hiszen éppen Salamon László bizottsági elnök úr több ízben kifejtette, hogy házszabályellenes az, ha az érdekképviseleteket oda meghívjuk. (Dr. Salamon László bólogat.) Nos, ha az alkotmányügyi bizottság elnökének ez a véleménye, és az alkotmányügyi bizottságban emiatt ügyrendi viták vannak, akkor célszerű tiszta vizet önteni a pohárba, és világosan megmondani azt, hogy az érdekképviseletek milyen körben fejthetik ki a véleményüket. (12.50) Ennél a kérdésnél még egy szempontot el szeretnék mondani. Horváth Balázs a vitában - nagyon helyesen - arra hivatkozott, hogy az érdekképviseleteket a törvények előkészítésébe kell bevonni. Ez így van. Valóban sokkal jobb lenne, a törvények színvonalát mindenképpen javítaná, hogyha az előzetes információgyűjtés szélesebb körű lenne, és ahol az érdekképviseletek jogait érintik törvényjavaslatok, ott valóban történjék meg a véleményük beszerzése a törvényjavaslat előterjesztése előtt. Konkrét példákat mondhatok, például a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetésével kapcsolatos törvényt, amelyben az érintett érdekképviseletek akkor szereztek tudomást a Kormány előterjesztéséről, amikor mi is megkaptuk a parlamenti postával. Semmiféle bevonásra nem került sor, bár alapvetően érintette volna a jogaikat. Tehát ez egy előkészítési kérdés, ez nem házszabályi téma. Ahhoz, hogy a Kormány előterjesztései jobbak legyenek, valóban be kellene vonni az érdekképviseleteket szélesebb körben. Itt azonban másról van szó Horváth Balázs véleményével szemben. Konkrét példát mondok ismételten: nyáron az Országgyűlés megszavazta a lakástörvényt. A lakástörvény előkészítésében szó sem volt arról, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségeknél csökkentett vételáron az önkormányzatoktól vételi joggal meg lehetne vásárolni ezeket a helyiségeket. Semmiféle szakmai előkészítése nem volt ennek a javaslatnak, amelyet végül is országgyűlési képviselők terjesztettek elő, nem történt meg a hatásvizsgálata, és egyáltalában be se vonták az önkormányzati érdekképviseleteket ebbe a kérdésbe. Mi lett az eredmény? Megszületett egy olyan törvény, amelyet nagy valószínűséggel az Alkotmánybíróság hatályon kívül fog helyezni ebben a körében, hiszen önkormányzati alapjogot sért, kétharmados többség nem volt hozzá, s nem akarok ennek a rendelkezésnek a politikai hátrányaiba is belemenni, éppen az egyik előterjesztőtől hallottam a napokban, hogy egy kicsit jobban megnézhették volna ezt a kérdést, mert tulajdonképpen nem azokat részesítették kedvezményben, akiket akartak. A vállalkozói réteg egészének ez nagy hátrányt jelent, hiszen csak azokat kedvezményezi, akik éppen ilyen helyiségben vannak, és akik ilyen helyiségben vannak, azok túlnyomó részben éppen nem az általuk kedvezményezni kívánt körből valók, hanem a nagy iparcikk-vállalatok, a nagy élelmiszer kisker-vállalatok jogutódai, és ezek szerezhetik meg nagyon olcsón ezeket az ingatlanokat. Az önkormányzatok érdekeivel ellentétesen, a lakosság érdekeivel ellentétesen és a vállalkozók érdekeivel ellentétesen, hiszen a vállalkozók egésze pedig nyögheti utána az iparűzési adót. Tehát szükség lett volna mindenképpen bevonni az érdekképviseleteket, de nem lehetett a kormány-előkészítésnél, hiszen a kormány-előkészítés szakaszában erről szó sem volt. Itt jön a Horváth Balázs-féle javaslat cáfolata, ha a parlamenti vita szakaszán ilyen javaslatok előkerülnek, biztosítani kell, hogy az érdekképviseletek valahogyan kifejthessék véleményüket. Ha pedig kizárom őket, és a saját agyamból kipattant szikrák alapján hozok jogszabályokat, akkor bizony óriási károkat lehet okozni a meghozott törvényekkel. Nos, éppen ezért valamilyen jogi formát kell ahhoz biztosítani, hogy az érdekképviseletek kifejthessék a véleményüket, ne legyen alanyi jog, hiszen abban valóban igaza van Salamon Lászlónak, hogy a bizottságok tevékenysége ellehetetlenülne, hogyha esetleg 40-50 érdekképviselet képviselteti magát, hiszen az érdekképviseletek megalakulásának eléggé tág lehetősége van. De az, hogy legyen egy olyan lista az Országgyűlésnél, hogy tudjuk, hogy milyen témában, kik az érdekeltek, kiket célszerű meghívni, és ezek közül a Házszabály garantálja, hogy a bizottság őket meghívhassa, azt hiszem, ez egy szükséges lépés, és nagyon hibás lenne, hogyha ezt a nagyon rugalmas, Tölgyessy Péter-féle javaslatot az Országgyűlés nem támogatná. A következő kérdés, amelyre még ki szeretnék térni, már nem ütközik az ügyrendi és az alkotmányügyi bizottság álláspontjával. Ma reggel láttam a televízióban, hogy Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár úr többek között azzal indokolta azt a tervezett intézkedést, hogy december 1-jével megszűnik - tényként hangzott el - az egyenes közvetítés az Országgyűlésből, hogy többek között a napirend előtti felszólalások elveszik az Országgyűlés idejét. Még az is elhangzott reggel, hogy akár a nap végén lehetne megállapítani, hogy napirend előtti felszólalásokkal elment az idő. Ebben a körben szeretnék reagálni, hogy ez nem érv. Ha valaki nyomon követi a parlamenti munkát, és bízom benne, hogy akik ilyen súlyú döntéseket meg szeretnének hozni, azoknak valami fogalmuk van arról, hogy mi történik a Parlamentben, azok tudhatták volna, hogy az ügyrendi bizottság által előterjesztett javaslat - amely már régóta kiosztásra került - a napirend előtti felszólalásokat nagyon szűk körre korlátozza, és valóban csak arra a körre, amelyre ez a jogintézmény valamikor megszületett. Éppen ezért Katona Tamásnak ez a felvetése nagyon szerencsétlen volt ma reggel, ellenkezik ezzel a házszabály-előterjesztéssel, amely előttünk van, és hadd ne mondjam, én azért bízom benne, hogy a ma elhangzottak ellenére is ez a házszabály-módosítás csak létre fog jönni, és csak meglesz a kétharmados támogatottsága. Ugyancsak szeretném egyébként jelezni, ha már erről szó volt, hogy ez sem szerencsés - ami ma elhangzott -, hogy ezért nem lehetne meghozni esetleg a honvédelmi törvényt vagy a rendőrségi törvényt, hiszen a honvédelmi törvény most már lassan szavazásra kész állapotban van, a rendőrségi törvénynél pedig majdnem kész a hétpárti megegyezés. Tehát ezek az indokok nem állnak helyt, és célszerű lenne éppen ezért, hogy a házszabály-módosításnál ezek az akadályok elháruljanak, és abban a körben, amelyben a hatpárti megegyezés megszületett az ügyrendi bizottságban, valóban a Házszabály módosítására sor kerülhessen. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)