DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Mindannyiunk előtt ismert a mezőgazdaság, azon belül is a kistermelők nehéz helyzete. Érdekvédelmi szervezettségük hiányában csak a jóisten törődik velük. Most még a földművelésügyi kormányzat is cserbenhagyni látszik őket. Történt ugyanis, hogy az őszi moszkvai zavargások miatt egyik napról a másikra összeomlott az étkezési alma piaca. Társadalmi nyomásra három képviselő kőkemény küzdelme árán sikerült elérni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium agrárrendtartási hivatala 9. számú közleményében 1993. október 6-án a Világgazdaság, a Napi Világgazdaság, az országos és megyei napilapok hasábjain többletexport-támogatás igénybevételére pályázatot hirdetett meg, ennek lényege: mindazon kereskedők és almasűrítmény- exportálók, akik a termelőktől 8 forintért vásárolják kilónként az almát, ipari alma exportálása esetén kilogrammonként 3 forint, almasűrítmény exportálása esetén pedig kilogrammonként 30 forint külön exporttámogatást igényelhetnek. A kiírás értelmében az ipari almát exportálók december 15-ig, a sűrítményt exportálók 1994. április 30-ig pályázhatják a támogatást. Az agrárpiaci rendtartási tárcaközi bizottság ezzel szemben 1993. november 23-án megtartotta ülését, és az alábbi döntést hozta: 1993. november 23-ig beérkezett 38393 tonna almasűrítmény kivitelére a pályázat, ebből a Vám 91- gyel igazoltan kivitt almasűrítmény nem éri el a 8300 tonnát. Ezzel szemben a bizottság 33650 tonnányi sűrítménypályázatot fogadott el. Tisztában vagyok azzal, hogy az említett bizottság döntésének mechanizmusába képviselő nem avatkozhat, az viszont már a képviselő kompetenciája, hogy a költségvetésből, az állampolgárok adójából adott többletexport-támogatás csak azokhoz juthasson el, akik a meghirdetés alapján a termelőktől 8 forintért vásárolták az almát. Az említett bizottság döntésénél azonban ez az egyetlenegy szempont maradt figyelmen kívül. Olyanok kaptak támogatást 5000-6000 tonna sűrítményre 150-180 millió forint erejéig, akik a hozzánk beérkezett felvásárlási számlák tanúsága szerint a legutóbbi napokig 4 forint 1 fillérért, 4 forint 55 fillérért vagy 5 forintért voltak csak hajlandók felvásárolni a termelőktől az almát, s közben 40 millió forint vissza nem térítendő támogatást is igényeltek az ipari minisztériumtól. (9.20) Ugyanakkor az agrárpiaci-rendtartási tárcaközi bizottság november 23-i döntése olyanokat fosztott meg a pályázat lehetőségétől, akik kilogrammonként 3, illetve 30 forint támogatástól elesve, 1993 szeptemberétől 8 forintért vásárolják fel az ipari léalma kilóját. Mi naiv képviselők, akiket elzár az FM az információtól, akik hónapokig nem kapnak választ leveleikre, s akik mosoly és gúny tárgyai a kormányzati apparátus némely tagjainál, úgy hittük, úgy hisszük ma is, hogy a demokrácia játékszabálya a törvények és a jogszabályok betartása, az állampolgári esélyegyenlőség bizonyossága. Úgy hittük, hogy egy törvényre épülő kormányzati rendelet nem szemre, nem tetszésre, nem mosolyra és nem baráti alapon osztja a támogatást, hanem a végrehajtás folyamatát megszervező, ellenőrizhetővé tévő folyamat eredményeként ítél. Képviselőként nem engedhetjük meg, hogy egyesek egy-két forint felvásárlási ár mellett horribilis haszonra, míg azok a vállalkozók, akik a termelői érdekeket is szem előtt tartják, összeomlásra ítéltessenek. Ezúttal sem a bizottság tagjait, sem a vállalkozókat nem nevezem néven. De az eljárás gyanús volta miatt kénytelen vagyok a képviselői irodámba beérkezett, 8000-nél több felvásárlási számlát, s az ezt követően beérkezőket - egyben kérem mindazokat, akiktől 8 forint alatt vették meg az ipari alma kilóját, küldjék be továbbra is a számlákat a képviselői irodánkba - az országos rendőr-főkapitányságra beküldeni, az ügyben szigorú vizsgálatot kérni, s egyben kérni azt is, hogy mindazon vállalkozók, akik betartották a játékszabályokat, kapják meg az export többlettámogatást lehető leghamarabb, hogy a termelők egész évi munkájának gyümölcse 8 forint felvásárlási árral legalább karácsonyra kifizethető legyen. Ha mi, képviselők a végrehajtó hatalmat nem tudjuk erre rászorítani, nem ér a munkánk semmit, akkor a demokrácia nem valóság, csak szavak tengere. Hogy mindez így legyen, a jövő héten interpellációt nyújtok be ez ügyben a földművelésügyi kormányzathoz és a Belügyminisztériumhoz. Remélem, mire az interpellációra választ kapok, akkorra megnyugtatóan rendeződik az 1993-as almaháború. Mert úgy hiszem, Magyarországon 100000-120000 almatermelő család nyugodt karácsonya megér annyit, hogy próbára tétessék három-négy minisztériumi főosztály szakmai apparátusa, hogy hivatásuk magaslatán állnak- e, avagy kiderüljön, hogy mit sem törődnek a rájuk bízott társadalom gondjaival. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)