DR. ILKEI CSABA (független): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A munkanélküliség legkritikusabb kérdései a társadalmi békét veszélyeztető tényezők kategóriájába tartoznak. Nyilvánvaló - úgy tudom, ön is így tartja -, hogy a bölcs politika felismeri: a társadalmi békének ára van. Úgy: felelősség a kérdések kezelésében, nem szűnő anyagi áldozatvállalás és a jogi szabályozás szüntelen korszerűsítése, eszközök és módszerek hozzáigazítása napjaink valós életviszonyaihoz. (9.50) A munkanélküli-járadék jogosultsági idejének lerövidülése egy esztendőre az ellátásból kikerülők körének növekedését hozta. Akiknek végleg megszűnik a munkanélküli-ellátása, azoknak mintegy a fele átkerül egy másik nagy ellátórendszerbe, a jövedelempótlóba. Őróluk továbbra is tudunk, hiszen nyilvántartásban maradnak. A másik 50% elhelyezkedik. A többi azonban - és róluk szólok - a hiányzó 20-25%, úgymond, eltűnik, megszűnik minden kapcsolata a munkaügyi és a szociális regisztrációval. Csak feltételezés, és kevésbé bizonyított, hogy a feketegazdaságban, a szabályozatlan munkaerőpiacon próbálnak szerencsét több-kevesebb sikerrel. És okkal vagy ok nélkül, de nem hajlanak semmilyen együttműködésre sem önkormányzati, sem miniszteriális, sem karitatív szervezetekkel. A hivatalos statisztika elbizonytalanodik, a politika szintúgy keresi a megoldást, de eddig még nem találta meg, miközben a szociológia tudománya figyelmeztet a munkátlan élethelyzetbe való személyes beletörődés egzisztenciális és társadalmi veszélyességére, a deviancia növekedésére. Ezért kérdezem tisztelt miniszter urat, a diagnózis nyugtázásán kívül milyen eszközöket, utakat és módszereket tervez a foglalkoztatáspolitika a szóban forgó rétegek nyugtalanító helyzetének rendezésére, a tehetetlenség és a jelenlegi, némiképp légüres tér tudatos felszámolására. Várom szíves válaszát, miniszter úr!