Tartalom Előző Következő

JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Nagyon röviden szólok, hiszen teljesen világos, hogy mi egyetértünk ezzel a törvényjavaslattal. A költségvetési törvény módosításaképpen már ennek megfelelő javaslatot terjesztettünk mi is elő. Itt azonban látnunk kell azt, hogy a rendelkezésre álló összeg erősen korlátos: mintegy 2 milliárd forint; ha még egyéb forrásokat is hozzákapcsolnak, akkor sem sokkal több, mint 2 milliárd, amit fel lehet használni. Ezért rendkívül fontos, hogy ne kegyosztás vagy ne "aki kapja, marja" alapon kerüljön be a forgalomba a pénz. Mi nagyon célszerűnek tartjuk, hogyha éppen a hiányossá vált szolgáltatási rendszerbe, a vállalkozási hálózatfejlesztési politikába kapcsolódnak be az állami támogatások, hogy ne csupán egy-egy ember vagy egy-egy csoport életlehetőségeit szélesítsük ezzel, hanem minél szélesebb kör tudjon bekapcsolódni ebbe a dologba. (18.40) Ennek érdekében két dolgot nagyon fontosnak tartunk. Az egyik az, hogy a végrehajtási vagy minisztériumi rendeletben, amelyben majd megfogalmazódik a pályázat módja és az odaítélés kritériumai, nagyon világos játékszabályok legyenek, ennek kialakításában lehetőleg minél inkább az érdekszervezetek - kamara, hasonlók - legyenek jelen. Nemcsak egyszerűen azért, hogy a szabályok több ember okossága által alakuljanak ki, hanem azért is, hogy a közvetítő, az értelmező közege meglegyen ennek, és megfelelően tájékozódni tudjanak a mögöttes meggondolásokban az esetleges pályázók. A másik oldalról nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a dolog tudatos inspirálója legyen az új együttműködéseknek, azoknak az együttműködéseknek, amelyek a mezőgazdaság újjáépülése szempontjából fontosak. Tehát olyan vállalkozások - mindegy, hogy egyéni vagy társas vállalkozások - jussanak elsősorban hozzá, amelyeknek léte a környezetük létének stabilizálásához is hozzájárul. Ezért az üzleti szerződések, az esetleges egyezségek segítő, pozitív diszkriminációs feltételek legyenek a pályázatok elbírálásánál. (Taps.)