DR. MOLNÁR TIBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez ügyben - még a nyári szünet előtt - a Kormány '94. évi költségvetési törvényjavaslatának benyújtása előtt kérdést intéztem Szabó Iván miniszter úrhoz, amelyre adott válaszában a miniszter úr elismerte, hogy ez az ügy jócskán a Kormány körmére égett, és ebben valami gyökeres változtatást kell tenni. Valóban, a miniszter úr válasza után nem sokkal a sajtóban arról lehetett olvasni, hogy tervezik a szociálpolitikai támogatás összegét jelentősen emelni, illetve a lakásvásárlási hitelek és kamatok ügyében is komoly változtatások lesznek kedvező irányban. Ezek ismeretében megdöbbenéssel olvastam a Magyar Közlönyben, a Kormány 136/1993. október 7-én megjelent rendeletét, amely módosította a lakásépítési és -vásárlási támogatás alaprendeletét, a 106/1988. számú minisztertanácsi rendeletet. Megdöbbenésem természetesen nem a módosításnak szól, hiszen magam is szorgalmaztam a régi rendszer megújítását, hanem annak, hogy ez a módosító rendelet drasztikusan szűkíti a korábban biztosított kedvezményeket is. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a módosító rendeletet. Eszerint, a szociálpolitikai támogatás összegét ma már hitelként, banki kamattal kell felvenni és csak a gyermek vagy gyermekek születése után írják jóvá azt az összeget, amely szociálpolitikai támogatás címén jár. A korábbi rendelet szerint e támogatás összegét előre biztosították, ezzel jelentősen csökkent a lakásépítésre és -vásárlásra egy összegben fizetendő teher. Továbbá: megszűnt az általános támogatási kölcsön teljes köre. Ezek után csak új lakás építésére és vásárlására vehető igénybe. Ezzel korlátozta a Kormány azon fiatalok lakáshoz jutásának a lehetőségét is, akik az új építések hiányában, magánforgalomban oldanák meg lakásproblémájukat. Továbbá: megszűnt a kiemelt törlesztési támogatás, amely egy gyermek után 40% volt az első öt évben, két gyermek után 70, három gyermek után pedig 80%. Ezt a támogatást is megelőlegezte a pénzintézet. E rendszer helyett a Kormány módosítása folytán belépett az úgynevezett állami kamattámogatás. Ez független a gyermekek számától, de nagyon is függ a család jövedelmétől, ugyanis a kevés jövedelmű család nem kap vagy alig kap, a nagyobb jövedelmű pedig megkaphatja. A támogatás mértéke is nevetséges ebben a rendszerben, hiszen a tartozás 4%-a az első öt évben, 3%-a a második öt évben és 1%-a a harmadik öt évben. Nem is beszélve az azóta már elfogadott, társasági adót módosító rendeletről, amely tovább korlátozta a kedvezmények körét azzal, hogy a munkáltató által az adózott eredményből nyújtható munkáltatói támogatás összegét drasztikusan csökkentette. Még ez a rendelet szüntette meg például a sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatal legfeljebb egy évre szóló lehetőségét arra, hogy kérje a törlesztés felfüggesztését vagy mérséklését. Ez teljesen megszűnt. Azonkívül megemlíthetjük a személyijövedelemadó-törvényt, amelynek koncepciójában semmi kibontakozás nem látszik arra, hogy a lakásépítést ezen törvényen keresztül hogy támogatná a Kormány. Tisztelt államtitkár úr! Korábbi kérdésemre adott válaszában egyetértett velem abban, hogy a lakásépítés, -vásárlás szociálpolitikai rendszere elavult, azt meg kell változtatni. A kérdésem csak az, hogy így, ilyen irányban? Ezért teszem fel az alábbi kérdéseket: Miért volt szükség arra, hogy a korábban biztosított kedvezményeket ilyen drasztikusan csökkentse a kormány? Milyen új támogatási koncepció bontakozhat ki ebből? Végül is mi az a rendszer, amellyel végre hathatósan előmozdítja a Kormány az új lakások építését Magyarországon, illetve a fiatalok lakáshoz jutását? Mekkora lesz tehát a szociálpolitikai támogatás összege? A fentiek tükrében, annak alapján, amit elmondtam, nem látok ilyen koncepciót. Ezért szeretném megtudni államtitkár úrtól, hogy a Kormánynak mi az álláspontja ebben az ügyben. Úgy gondolom, nem vagyok egyedül. Várom válaszát. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)