DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A magyar lakosság drámai fogyatkozása nemcsak a magyar halálozással, hanem az élveszületések számának fokozatos csökkenésével is összefügg. Míg 1970-ben az 1000 lakosra jutó élveszületések száma 14,7 volt, addig 1991-ben számuk már csak 12,3, és ez a csökkenő tendencia továbbra is jelen van. (14.50) Napjainkban a csecsemőhalálozások oka körülbelül 23%-ban a méhen belüli fejlődés időszakában kialakuló fejlődési rendellenesség. A magzati életben keletkező durva elváltozások a csecsemőhalálozások második leggyakoribb oki tényezői. A fejlődési rendellenességek gyakorta olyan betegségek kialakulását eredményezik, amelyek bár nem járnak együtt korai elhalálozással, de olyan súlyos testi vagy szellemi károsodásban manifesztálódnak, amely sok esetben nem teszi lehetővé azt, hogy a betegséggel sújtott gyermek családi közösségben éljen. Elhelyezésükről és hosszabb-rövidebb ideig tartó gondozásukról, orvosi és gyógyszeres kezelésükről az államnak kell gondoskodnia. Mint ismeretes, a magyar Országgyűlés 1992 decemberében törvényt fogadott el a magzati élet védelméről. A törvény preambulumában megfogalmazza, hogy a magzati élet védelme a gyermeket váró nőről történő fokozott gondoskodással valósítható meg. A törvény 3. �-ának 2. pontja kiemeli, hogy a terhesgondozás keretében - többek között - elvégzik a magzat egészséges fejlődését ellenőrző és a gyermeket váró nő egészségvédelmét biztosító szűrővizsgálatokat. A törvényben előírtak megvalósítása azonban alapvetően financiális okok miatt komoly gondokat jelent. A prenatális genetikai vizsgálatok elvégzéséhez és a lehetséges korszerű módszerek alkalmazására - citogenetika, molekuláris genetika, enzimdiagnosztika és DNS-próbák - felkészült szakemberek vannak, de gyakran az anyagi eszközök hiányából adódóan szigorú korlátozásra kényszerülnek ezek a laboratóriumok. Tájékozódásom szerint a szakmai feltételek javításához kívánatos lenne annak biztosítása, hogy klinikai genetikából is lehessen szakorvosi képesítést szerezni, mivel ennek hiányában e más országokban már régen elismert szakma jövőjét nem lehet biztosítani. Ezért tisztelettel kérdezem a miniszter urat: 1. Milyen lehetőséget lát a genetikai vizsgálatok finanszírozási rendszerének javítására, különös tekintettel arra, hogy a beteg gyermekek ellátása nagyságrendekkel nagyobb terhet jelent, mint a kiszűrés? 2. Lát-e lehetőséget arra, hogy klinikai genetikából is lehessen szakorvosi képesítést szerezni? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps.)