NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter: Nagyon köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Quo vadis, mezőgazdaság? - azt hiszem, ez itt a nagy kérdés, és az itt felszólaló okos emberfők sokasága, gondolom, talál valami kiindulópontot. Lakos képviselőtársammal én is hiszem, hogy eredményes, termékeny dialógus alakul itt ki. Mindenekelőtt egy-két megjegyzésre szeretnék reagálni. Bírálat érte a Kisgazdapártot, hogy a tulajdonviszonyokat, a föld kárpótlását mi indítottuk el. Ezért természetesen vállaljuk a felelősséget. A Kisgazdapártnak valóban a programjában szerepelt elsődlegesen, hogy a 40 év kárvallottainak, a meghurcolt embereknek, erkölcsi és anyagi kárpótlást adjunk. Tisztelt Országgyűlés! 100 évig élt az önálló, szabad parasztság: 1848-tól 1949-ig, a sztálini alkotmány bevezetéséig. Rákosi bűne 1 millió 100 ezer paraszti család életformájának, de az egész társadalom szerkezetének is az erőszakos megváltoztatása: a vas és acél országává tétele; az '50-es évek éhezése, jegyrendszere, az '56-os forradalom volt e politika következménye, és 10-15 év kellett, hogy a szocialista mezőgazdaság termelése prosperáljon. A termelési eredmények mennyiségi oldala vitathatatlanul magas szintet ért el a '70-es években, de magas ráfordítással, alacsony hatékonysággal. A '80-as évek elején már mutatkoztak a repedések a szocialista népgazdaságban, de a hibák feltárása helyett - ami ellentmondott volna a szocializmus hirdetett felsőbbségének - megkezdődött a kölcsönök felvétele - aminek a következményeit nyögjük ma is. Erről nem feledkezhetünk meg, ha a jelent, annak Kormányát okoljuk ma, hogy három és fél év alatt nem tudta megoldani a gazdasági bajokat, társadalmi nehézségeket. Én ott voltam 1989 nyarán a TOT tükörtermében, ahol jelen volt a mezőgazdaság minden felelős szakembere, vezetője, irányítója, és ha megvannak a jegyzőkönyvek, tanúsíthatják a pesszimista véleményeket, a jövőkép reménytelenségét. Tetézte ezeket a szocialista világrendszer, a KGST összeomlása, a diktatúrából a demokráciába való átmenet, a tervutasításos rendszerről való áttérés a piacgazdaságra. Ezeknek egyelőre zömmel a negatív hatását érezzük, és az 50%-ban meglévő objektív okok mellett - akarva- akaratlanul - a saját emberi hozzáállásunkkal is részesei vagyunk ennek az állapotnak, a folyamatok ilyen alakulásának. Nagy Tamás képviselőtársam mondta május 25-én, a MOSZ közgyűlésén a Kongresszusi Központban: "Van, ahol tisztességesen, van, ahol tisztességtelenül hajtották végre a vagyonnevesítést, az átalakulás törvényeit, melyeket a Parlamentben hoztunk." Véleményem szerint, visszatekintve törvényhozási munkánkra, nem tudunk egy nyelven beszélni nagyon fontos kérdésekben, hanem a szabadságra, a demokráciára hivatkozva - ami jogos - saját, illetve pártunk véleményét hangoztatjuk, ami nem mindig azonos a szakszerűség és a gazdaság érdekeivel. Mindent szabad nekünk - de nem minden szolgál a javunkra. Az előző parlamentben több mint száz agrárszakember volt törvényhozó, és mégis az ipari szemlélet volt a döntő, pedig ők is tudták, hogy hazánk a 70%- os művelhető termőterülettel elsősorban agrárállam. Ezt a szemléletet örököltük, és nagyon nehéz a múlt beidegződései, szokásai ellen tenni. Nehéz olyan körülmények között eredményesen vezetni, irányítani, ahol nagyok az eltérések, a véleménykülönbségek. Ha ez így van a kormányzásban, így van ez a rész-, az ágazati munkában is. A politika nemes feladata lenne a harmónia megteremtése: nem a konfrontáció, hanem a kompromisszum. Vitatkozhatunk mi itt, egymás között, pró és kontra, egymás érveit igazolva, de megoldást a monetáris politika olyan változása hozhat, amikor a pénzünket gazdaságunkba, a termelésbe fektetjük - nem pedig a bankban kamatoztatjuk. Én hiszek a mezőgazdaság prioritásában és jövőjében. A második világháború utáni helyzet, de az '50-es évek szörnyű reménytelenségei sem voltak könnyebbek a jelen nehézségeinél, mégis kibírtuk, mert elvesztettük ugyan vagyonunkat, házunkat, személyes szabadságunkat, de egyet nem: a hitünket. Töretlenül, összeszorított foggal hittük, hogy a törvénytelenségek, borzalmak nem tarthatnak örökké, és hittünk a magyar feltámadásban, a szellemi, lelki és gazdasági megújulásban. Nehézségeink tagadhatatlanok, de közös összefogással, jóakarattal, erős, következetes munkával, vallom, teszünk mi még itt szép magyar csodákat. Én a részmegoldásokból, amelyek itt elhangzottak és elhangzanak - nagyon sok jó javaslatot hallottam - csak kettőt emelnék ki. Az egyik az öntözés, csatornázás többéves kormányprogramként való országos megvalósítása, a másik a vidék, a mezőgazdaságban élők, a magángazdák, a vállalkozók és a szövetkezetben dolgozók egyetértése: fogjanak össze, mert egy az érdekük, a földből, a mezőgazdaságból kell megélniük. Igényeljük az agrárszakemberek széles táborát, mert a piacgazdaság új feladatokat - irányító, integráló, szaktanácsadó, felügyelő, szolgáltató, piackutató és -szervező értelmiséget - igényel. Végezetül hadd idézzem - nem nosztalgiából, hogy a fiatal generációt mosolyra késztessem - a tragikus sorsú Bisei Sértő Kálmán parasztköltő sorait: "Magyar paraszt! Szeretném a fejedbe verni, hogy szervezkedni, szervezkedni!" Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)