DR. MIZSEI BÉLA (Kisgazda): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már a kárpótlási törvény vitájában határozottan rámutattam arra, hogy a kisüzemek sokkal jobban bírják és bírták a válságokat, mint a nagyok. A kisüzem olyan problémákat is megold, amilyeneket a nagyüzemek nem tudnak megoldani. A kisüzemnek a munkabérekre kifizetett összege minimális a vezetői által végzett munkák ellenértékéhez képest. A kisüzem vezetője tehát nem kényszerült arra, hogy banki hitelt vegyen fel a munkabérek kifizetésére, különösen nem 30%-os kamatra. Nem az a baj, hogy a földeket visszadtuk, hanem az a baj, hogy kétéves késéssel tudtuk azt visszaadni. Nézzük például az idei kukoricatermés betakarítását: Az időjárás ismét közbeszólt. Például Jásztelek határában ennek ellenére a kisbirtokosok betakarították időben a termést, sőt olyan is előfordult, hogy egyesek a takarmányínség miatt ingyen letörték a másik kukoricáját, csak azért, hogy a kukoricaszárat levághassák, és maguknak elvihessék. (Dr. Géczi József Alajos: Hát ez az! - Zaj.) Ezt a nagyüzem nem tudta és nem is tudhatja megcsinálni! A 32-es úton, Jászteleket elhagyva, Szolnok felé menet az út bal oldalán, ameddig a szem ellát, öntözött kukoricatábla volt a tsz kezelésében. Többször elmentem mellette, és láttam, hogy amikor a szára már teljesen elszáradt és rohadt, talán a hó leesése előtt nagy nehezen letörték, de az ottmaradt szárat nem hiszem, hogy a hó leesése előtt körbálázni tudták. Pedig már '956 után, amikor Hruscsov úr itt járt - vagyis elvtárs -, ő is felhívta a figyelmet arra, hogy a kukoricaszár jó takarmány, én ezt a börtönben hallottam, illetve tudtam meg a Híradóból. (Derültség.) Ha ez a terület családok kezelésében lett volna, és ha a föld úgy elázik, hogy nagy gépekkel nem lehet rámenni, akkor rámegy a család apraja-nagyja, és betakarítja az utolsó szálig. Tudom, hogy ez nem Európa, de a magyar éghajlati és talajviszonyok nem azonosak Európa más országaival. A kisbirtokos igenis önkizsákmányolást végez, vagyis ha könyvelné azt a munkadíjat, amelyet ki kellene fizetnie az idegen munkaerőnek, kiderülne, hogy ráfizetéssel termelt. Ez az állapot részben akkor szűnik meg, ha megcsinálja az értékesítő szövetkezeteit és az eladatlan termékeket feldolgozó vállalatait. Nem a fizetés kevés nálunk - tisztelt Országgyűlés -, hanem a termelő és a fogyasztó között olyan közvetítő kereskedelem van, amely megdrágítja az életet. Az kétségtelen, hogy a legegyszerűbb megoldás a nagyfokú ártámogatás lenne, de erre, sajnos, nincs fedezet, nincs megfelelő ipari háttér, mint Nyugaton. Az adók egyelőre nem folynak be, addig is fogadjuk el a parasztság áldozatkészségét, és nagyfokú megbecsüléssel adózzunk nekik. Még annyit: ha egyszer csak licitálás folytán, kárpótlással lehetett neki visszaadni a földet, bűn lett volna nem elfogadni ezt a javaslatot. Ezt ide mondtam (A független kisgazdák üresen álló helyeire mutat.) de már nincsenek itt azok az urak, akik azt is akadályozták. Köszönöm szépen. (Taps középről. - Dr. Kis Zoltán: Torgyánnak mondjad!)