DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én egy rövid, kétperces, legfeljebb háromperces hozzászólást szeretnék megejteni, amire az okot Kósáné Kovács Magda képviselőtársam tegnapi felszólalása adja; akkor nem tudtam rá reagálni, mert csak távolból hallhattam, és ezért szeretnék most észrevételt fűzni ahhoz, amit elmondott. a közhasznú munka, de különösen a közösségi munkavégzés intézményét bírálván a Szocialista Párt nevében támadta ezt, és elfogadhatatlannak tartotta. Valahogy úgy fogalmazta meg a véleményét, hogy egyre nyilvánvalóbb számára, hogy a Kormány a munkanélkülieket deviánsoknak tartja. Ezzel a megállapításával szeretnék vitatkozni. Úgy gondolom, hogy emögött vagy egy túlfejlett jogérzék van, vagy valami gyors feledékenység. Ugyanis odáig azzal teljesen egyet tudok érteni, hogy amennyiben ezt az intézményt bevezetjük, és a törvény befogadja ezt az intézményt, amivel magam is egyetértek, akkor föltétlenül szükséges olyan garanciákat beiktatni, hogy ennek az alkalmazása során semmiféle visszaélés, se hivatali, se egyéni visszaélés ne történhessen. Azonban szerencsétlennek tartom azt, ha egy ilyen intézménynél kifejezetten politikai hátteret keresünk. Én tudom, hogy a Parlament politikai viták színtere, de azért néha a szakma szintjére is többet kellene adni. Ugyanis nehezen felejthető az a negyven esztendő, amelynek csak a legvégén, a reform utolsó heteiben vagy hónapjaiban iktatta ki a törvénykezés a közveszélyes munkakerülést mint büntetőjogi kategóriát. Nincs adatom arra, hogy az a szerv, ahol éppen a képviselőnő hosszabb időt töltött - éveket vagy még annál is hosszabb időt -, ez ellen a megfogalmazás ellen tiltakozott volna. Itt tehát arról van szó, hogy a munkanélküliséget nemhogy devianciának, hanem minősített esetben bűncselekményi kategóriának tartották. De hagyjuk el most a politikai felhangjait ennek a dolognak, és nézzük meg, hogy tulajdonképpen mi is a deviancia, és hogyan találkozik a munkanélküliséggel. Azt hiszem, megfogalmazhatjuk azt, hogy a lakosságban van egy halmaz, amely a munkanélküliek halmaza. Van egy másik halmaz, amely a deviánsok halmaza. Mi is az a deviancia? Természetesen semmiképpen sem bűn, hanem valamiféle olyan társadalmi jelenség, mindenképpen kóros és káros jelenség, amely egy gyűjtőfogalom, és sok mindent takar. Ide tartozik nemcsak a bűncselekmény, hanem a bűnöző életmód is, amely a problémák megoldását bűnözés útján látja megoldhatónak. De ez egy kisebbik része, nagyobbik része a különböző önpusztító magatartásformák, az öngyilkosság, a különböző szenvedélybetegségek és így tovább. Semmi nem véd meg bennünket attól, hogy ez a két halmaz bizonyos mértékig le ne fedje egymást, átfedés ne legyen a két réteg között. A deviancia nem egy velünk született attribútumunk, hanem az élet során kialakuló, különböző társadalmi mikro- és makroszociális körülmények hatására kialakuló jelenség, mindenképpen nemkívánatos jelenség. Az előidéző és súlyosbító okok között bizony szerepelhet a munkanélküliség is. Ezt jó, hogy ha tudjuk. S ha tudjuk, akkor szerintem mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ennek az esélyét a minimumra csökkentsük. Ez két úton lehetséges. Az egyik, hogy a munkanélküliség jelensége ellen mindent megteszünk a gazdaságban. De ettől függetlenül ez, sajnos, még egy létező valami, valószínűleg hosszú távon. S ha hosszú távon törvénykezési úton is igyekszünk kiiktatni a tartós munkanélküliségben levő emberek életéből azt, hogy egyáltalán semmiféle munkát ne tudjanak végezni, tehát valamiféle munkát próbálunk a számukra biztosítani térítés ellenében, akkor én itt nem látom fennforogni azt, hogy itt valamiféle justizmord történne, és ezért ezt a meggondolást én nem tudom elfogadni, és visszautasítom. Köszönöm szépen (Taps.)