VÁRKONYI ISTVÁN, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a bizottsági vélemény ismertetése előtt nagyon rövid áttekintést adjak a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodószervezetek körében ez néha komoly vitatéma, és az utóbbi időben az iskolafenntartók esetében is jelentkeznek problémák és gondok. Nagyon röviden - mivel miniszter úr is tett erre utalást -: a szakképzési alap olyan elkülönített pénzalap, amely a szakoktatási intézmények tanulóinak, elsősorban a gazdálkodószervezeteknél folyó gyakorlati oktatását szolgálja. Az alap pénzeszközeit és célirányos felhasználását törvény határozza meg. A szakképzési alapot a szakoktatási intézmények tanulói gyakorlati oktatásának fejlesztésére kell fordítani, többnyire eszközök, gépek beszerzése, gyakorlóhelyek kialakítása, korszerűsítése, és újabban tananyagfejlesztésre és új képzési programok bevezetésének támogatására is fel lehet használni. Magyarországon ez a fajta központi pénzalap 1973 óta, tehát 20 éve létezik. 1989. január 1-jéig szakmunkásképzési alapként működött. Célja az volt, hogy a termelő, szolgáltató vállalatok, szövetkezetek arányos teherviselését biztosítsa. A '70-es évek elejére ugyanis olyan helyzet alakult ki, hogy a vállalatok, üzemek, szövetkezetek egyik része nem kevés pénzt fordított erre a célra, tevékenyen vett részt a szakmunkásképzés gyakorlati feltételeinek biztosításában is, a másik része viszont igyekezett kivonulni erről a területről. Ezért a szakmunkásképzést nem folytató vállalatok és szövetkezetek már ekkor kötelezettek voltak arra, hogy évi béralapjuknak 0,25-0,35%-át fizessék be a szakmunkásképzési alapba. Az alapból a tanulók gyakorlati oktatásában részesedő vállalatok és szövetkezetek kaptak már akkor is központi támogatást. Jelenleg a szakképzési alap felosztása az 1991-ben létrejött Országos Képzési Tanács hatáskörébe tartozik. Az Országos Képzési Tanács az alap bizonyos százalékát decentralizált alapként tanulólétszám-arányosan a fővárosi és a megyei munkaügyi tanácsok rendelkezésére bocsátja. A munkaügyi tanácsok pedig ezt pályázat útján osztják szét a törvény hatálya alá tartozó gazdálkodószervezetek és szakképző iskolák között. A szakképzési alap további részének elosztásáról az Országos Képzési Tanács pályázat alapján dönt. Bizottságunk megtárgyalta és egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat elfogadását. A törvényjavaslat - mint ahogy miniszter úr is utalt rá - módosítása elsődlegesen jogtechnikai jellegű. Az államháztartási, a számviteli és a nemrég elfogadott szakképzési törvény közötti összhangot teremti meg. Mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselőtársaink megállapították a bizottsági ülésen, hogy az előkészítő egyeztetés korrekten történt meg a törvénymódosítás esetében. A munkaügyi tárca képviselői és a bizottság tagjai egyetértésre jutottak a tekintetben is, hogy tovább kell dolgozni egy tökéletesebb és tartalmában mélyebb megoldáson, mihelyt a társadalmi és a gazdasági környezet ezt lehetővé teszi. Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy jelen pillanatban nem tartjuk teljesen tökéletesenek, de a mostani gazdasági és társadalmi körülményekhez igazodóan elfogadhatónak tekintettük. (11.00) A törvényjavaslathoz 14 darab módosító indítvány érkezett bizottságunkhoz; 4 módosító indítványt egyhangúlag támogattunk; 2 módosításhoz bizottsági kapcsolódó módosító indítványt készítettünk. További 4 módosítás az egyharmados támogatást megkapta, így szavazhatunk felőle; 2 módosító indítvány nem érte el az egyharmados támogatást. A fentiek figyelembevételével bizottságunk a törvényjavaslat elfogadását ajánlja a tisztelt Háznak. Köszönöm figyelmüket, képviselőtársaim. (Taps.)