DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy kicsit amellett szeretnék elidőzni, mi fán terem a Kormány által bevezetésre szánt, úgynevezett közösségi munkavégzés. Okulva viszont a megelőző vitákban elhangzott kontrákból és rekontrákból, szeretném előrebocsátani, hogy az elkövetkező észrevételeimmel nem akarok olyan színben feltűnni, mint aki harcos érdekvédőként, a munkanélküliek csoportját egységes egészként kezelve védelmezni kívánná a munkanélkülieket a zord atyától: az államtól, vagy az önkormányzattól. Tudom, hogy a munkanélküliség - fájdalmunkra - elkerülhetetlen. Ugyanakkor egy jól működő állami és gazdasági szervezetrendszer feladata, hogy annak mértékét a lehető legkisebbre, hatásait pedig az elviselhetőség szintjére tornássza le. Tudom, hogy vannak munkanélküliek, akik önhibájukból lettek azok, mert nem szeretnek dolgozni. Ugyanakkor vannak olyanok is - és ők vannak többen -, akik vétlen kárvallottjai egy átalakulási folyamatnak. Hangsúlyozom tehát: most nem célom mondanivalómmal, hogy a munkanélkülieket védők, illetve támadók táborának vitájában állást foglaljak. Nem azért vetek fel dolgokat, mert tetszhet valakinek vagy nem tetszhet. Egyetlen célom van csupán: szeretném, ha bölcs törvények születnének. Amikor a Kormány egy új jogintézményt akar bevezetni: a közösségi munkát, őszintén feltételezem a jobbító szándékot. Mégis, azt kell mondjam, tisztelt hölgyeim és uraim: ez a dolog nincs kellően átgondolva. S hogy miért? Ez jelen felszólalásom legfőbb tartalma. A Kormány által elénk tárt szociális törvényt módosítani szándékozó javaslat 11. �-a foglalkozik elsőként e témával, de még csak kísérletet sem tesz valamifajta fogalommeghatározásra, körülírásra vagy definícióra: mi is az a közösségi munkavégzés. Ez pedig annál is inkább fontos lenne, mert az alkalmazás során gondokat jelenthet a közhasznú munka és a közösségi munkavégzés elhatárolása és együtt alkalmazása. Feltételezem ugyanis, hogy e két intézmény együtt fog élni - bár az erre való utalás is hiányzik az előterjesztésből. Mi lehet tehát ez a közösségi munkavégzés, amely a legalább hat hónapja jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélkülieket érintheti? Csak annyit tudhatunk meg róla - első számú információ -, hogy a település általános szükségleteinek kielégítése érdekében végzett tevékenység. (20.10) Ezzel viszont semmit sem mondtunk, mert gyakorlatilag az egész önkormányzat a település általános szükségleteit igyekszik kielégíteni, beletartozik ebbe az égvilágon minden, a pincétől a padlásig, ami előfordulhat egy önkormányzat életében. A második számú információ: legfeljebb havi 40 óra időtartama lehet ennek a munkának, naponta pedig egy óránál kevesebb és nyolc óránál több nem vehető igénybe. Itt kezd el az ember kételkedni és tűnődni: napi egy óra munka? - ez meg mi lehet? Takarítani kevés, kertet gondozni is kevés, kvalifikáltabb munkára meg elképzelhetetlenül kevés. Mégis, mit lehet csinálni érdemben napi egy-két órában? Gyanítom, hogy semmi értelmeset és hasznosat. Ennek csak valamiféle javító-nevelő célzata lehet. Egyrészt ez a javító-nevelő célzat egyszer már megjelent a mi jogrendünkben, de szerencsére el is múlt és én nem szeretném viszontlátni; másrészt ez a javító-nevelő célzat idegen az egész szociális törvény szellemétől, de szabályozási tartalmától is. Alapelve az önkormányzatoknak, ha a szociális törvényt alkalmazzák, érdemben nem vizsgálják, mert nem vizsgálhatják, miért került abba a helyzetbe a segítségért folyamodó rászorult, amiben van. Ennek az elvnek pedig bizonyos körben lehetne is igazsága, de nem tud működni, mert ki mondja meg, hogy milyen értékrend mentén kellene vizsgálni az egyes élethelyzeteket; ki mondaná meg, hogy hol vannak a határok és valaki mennyiben tehet saját sanyarú sorsáról. Vajon hová fog vezetni, ha az önkormányzatok napi egy-két órás munkát, álmunkát szerveznek a munkanélkülieknek? Mert - tűnődjünk tovább - ha van olyan munka, ami hasznos az önkormányzatnak és a munkavállalónak is, és így érdemes megszervezni ezeknek az embereknek, akkor azt célszerű közhasznú munkavégzés keretében megoldani. Gondoljunk csak a közhasznú munka minimum 30%-os saját forrás szükségességére, míg a munkaügyi központok a foglalkoztatási alapból állják, illetve állhatják a maximum 70%-ot. A közösségi munkavégzés költségeinek fedezéséhez a javaslat 50%-os saját erő és állami megosztást ír elő. Itt vetem fel aggályaimat: mi ad biztosítékot az önkormányzatoknak, hogy továbbra is részesülhetnek a közhasznú munkára adható maximum 70%-os foglalkoztatásialap-támogatásból, amikor itt lesz az alternatíva, hogy csak 50%-ot kell térítsen. Nem fogja-e szétzilálni a már jónéhány helyen jól működő közhasznú munkavégzés rendszerét? Ez év végén lejárnak azok a megállapodások, amelyeket a folyó évre kötöttek az önkormányzatok a munkaügyi központokkal. Mi lesz ezután? Sajnos, egyértelműnek tűnik az önkormányzatokra kényszerítendő nagyobb teherviselés célzata, és ez ismét az állam és az önkormányzatok közötti finanszírozási küzedelem újabb vélhető bizonyítéka. Harmadik számú információ: a közösségi munkában foglalkoztatottaknak a jövedelempótló támogatás mellett díjazást is kell kapniuk. Ez a díjazás nem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér és a jövedelempótló támogatás különbségének időarányos része. Újabb tűnődni valók: a jövedelempótló támogatás a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 80%-a, amely január 1-jétől 5440 forint lesz, a minimálbér még mindig 9000 forint. Dolgozni kell tehát - ezt mindenki így fogja számítani - 2200 forintért egy hónapig. Még ha tudjuk, hogy ez az okoskodás sántít, akkor is így fogják számítani. Ha betartjuk a törvény arányosításra vonatkozó előírásait, akkor napi egy óra munkáért 55 forintot, s ha egész hónapban dolgozik, havi 2200 forintot kell vagy lehet fizetni. Ez számomra nagyon rossz viccnek tűnik. A havi 40 órás foglalkoztatási lehetőség maximum napi kétórás vagy havi 5 napon át nyolcórás munkát ad - mint két szélső munkaidő-számítás. Ráadásul - s itt jön a lényeg - ezt gyakorlatilag ugyanazokra a tevékenységekre kell majd megszervezni, mint a közhasznú munkát. Most a közhasznú munkások lesznek a közösségi munkásoknak a brigádvezetői vagy fordítva? Kíváncsi lennék, a mindennapokban hogyan fognak viszonyulni egymáshoz a közhasznú munkások és a közösségi munkások. Mert ugyanis valakinek majd el kell magyaráznia a közhasznúaknak, hogy miért kell nekik napi nyolc órát dolgozniuk majdnem ugyanannyiért, mint a közösségieknek napi egy órát. Tréfásnak tűnik, de sajnos, egyáltalán nem az. Ha van lehetőség a közhasznú munkára, akkor világos, hogy annak van több értelme, már csak azért is, mert ennek a munkajogi háttere lényegesen tisztázottabb. Mit lehet megtudni a javaslatból a közösségi munkavégzés munkajogi hátteréről? Meglehetősen keveset. Csak annyit, hogy az önkormányzat köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani, a közösségi munkavégzés ideje baleseti nyugellátásra jogosító időnek számít, az egymásnak okozott kárért való felelősségre a Munka Törvénykönyve szabályai az irányadók - slussz, munkajog kimerítve. A negyedik és ötödik információ közül a negyedik szankciót határoz meg arra nézve, ha valaki nem fogadja el a közösségi munkavégzés lehetőségét vagy kivonja magát a munkavégzés alól. Az ő részére három hónapig jövedelempótló támogatás nem jár. A legutolsó, ötödik információ szerint az önkormányzatoknak rendeletben kell meghatározni a közösségi munkavégzés helyi szabályait. Hatodik, hetedik, nyolcadik információ nincs. Elképzelhetetlen számomra, ha a törvényt még az idén elfogadjuk és az a kihirdetés napján vagy 1994. január 1-jén lép hatályba, hogyan fognak erre felkészülni az önkormányzatok. De ezen túl is, az előzőekben általam teljeskörűen részletezett törvényi intenciók alapján hogyan fogják az egyes önkormányzatokban rendezni a közösségi munkavégzést? Túl sok a nyitott kérdés. Tisztelt hölgyeim és uraim! Konklúzióként ismét csak meg kell kérdezni: mire jó a közösségi munkavégzés? Mert munkaviszonynak nem számít az arra fordított idő, ami természetes is, mert napi két óra munka hogyan is lehetne az. Továbbra is ösztönöz a feketemunkára, mert az elérhető jövedelem kevés az elfoglaltsággal együtt, bőven marad ugyanis az egyéb munkára fordítható időből. Hogyan lehet majd összhangot teremteni a közhasznú munka és a közösségi munka között? Tisztelt képviselőtársaim! Bizony az előzőekben kifejtettek miatt látom úgy, hogy nincs ez az ügy kellő gondossággal és alapossággal, valamint előrelátással előkészítve és végiggondolva. Meggyőződésem szerint semmi szükség nincs a közösségi munkavégzésre. Annál nagyobb szükség lenne viszont a közhasznú munka továbbfejlesztésére, s mint jogintézmény, megerősítésére. Célszerűbbnek tartottam volna, ha a közhasznú munka továbbfejlesztéséről, igényesebb munkákra történő kiterjesztéséről tárgyaltunk volna, de nem a szociális törvényen belül. A szociális törvényben ugyanis munkavégzésre vonatkozó szabályoknak nincs helye. Végezetül: nem mehetek el szó nélkül a javaslat 31. �-a mellett, amely így szól - ez már más téma -: "E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a szociális törvény 28. �-a (1) bekezdéséből az "állandó vagy ideiglenes" szövegrész, a 28. �-a (3) bekezdéséből az "állandó" szó, valamint az "ideiglenes lakóhelye vagy" szövegrész, a 29. �-a, a 76. �-ának (3) bekezdése, a 99. � (1) bekezdéséből "az intézménnyel szerződéses viszonyban álló, illetőleg a beutaló helyi önkormányzattal való megállapodás alapján " - ez még folytatódik tovább. Úgy hiszem, ehhez nem kell kommentár. Egyszerűen, mint jogász, kaotikusnak, kezelhetetlennek, szörnyűnek találom. Nem lenne szabad a jogrendben amúgy is meglévő zűrzavart még továbbiakkal tetézni. (20.20) Igazság szerint lassan szakképzett kodifikátorok nélkül lehetetlen az önkormányzati törvényes működés, amely nem járható út a néhányszáz fős települések esetében, de még a kisebb városokban sem. Önkormányzataink túlnyomó többsége viszont ebbe a körbe tartozik. S ha már itt tartunk, most teszem szóvá, hogy az igaz, hogy törvényt törvénnyel lehet módosítani, ugyanis nincs szabály vagy tilalom arra vonatkozóan, hogyan lehetségesek a törvénymódosítások. De egyszer véget kellene vetni ennek a keresztbe szabályozásnak. A szociális törvényt módosító jelen javaslatnak is a 32. szakasza a foglalkoztatási törvényt módosítja tovább. Ez a helytelen gyakorlat, miszerint keresztbe szabályozunk, átláthatatlanságot, kuszaságot eredményez, amelynek következtében majdnem úgy néz ki a dolog, mintha magunknak hoznánk törvényeket. Ezzel a lehetőséggel pedig, ugye, mindannyiunknak vitatkoznivalónk van. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)