DR. SZABÓ LAJOS (Kisgazda): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy alföldi közmondás szerint a jó gazda a termést bőrben adja el. Ez kifejezi azt, hogy a magyar nép állattenyésztő nép. Született, ösztönös, ösztönösen is kitűnő állattenyésztő, éppen ezért rendkívül fontos dolog, hogy az állattenyésztést korrekt törvény szabályozza, különösen olyan körülmények között, hogy az elmúlt évtizedekben először az úgynevezett nagyüzemi szemlélet és a nagyüzemi öntudat hangsúlyozása rombolta szét az azelőtti jó törvényeket, utána pedig a piacszemlélet - a rosszul értelmezett piacszemlélet - okozott anarchiát, anarchikus állapotokat a magyar állattenyésztésben, ami hovatovább mostanra - nem mostanra, már hosszú évek óta - nagyon súlyosan veszélyezteti a magyar állattenyésztés, a magyar állatok, tenyészállatok elismertségét. Én csak gratulálni tudok a miniszter úrnak, és gratulálni tudok azoknak a szakembereknek, akik ezt a kitűnő törvényjavaslatot a Ház elé terjesztették, és megtalálták azt a mértéket, amit a változó körülmények között feltétlenül alkalmazni kell. Nem liberalizálták túl a törvénytervezetet. A centrális irányításból annyit hagytak meg, amennyi föltétlenül fontos, ugyanakkor támaszkodik a törvényjavaslat azokra az állattenyésztő egyesületekre, az önszerveződő civil szervezetekre, amelyeknek elismeri a munkáját, elismeri azt, hogy ezek a szervezetek az önérdektől hajtva olyan föladatokat kaphatnak a magyar állattenyésztés irányításában, ami rangot is ad ezeknek a szervezeteknek. Tehát ez a másik haszna a törvénynek, hogy itthon, belül, vagyis a határokon belül gerjeszti ezeket a szerveződéseket, rangot, elismertséget ad. Nem akarom a késő esti órákban szaporítani a szót, hisz itt jórészt elmondták már képviselőtársaim és miniszter úr is a legfontosabb dolgokat. Csupán ennyivel kívántam hozzájárulni, s azzal a megjegyzéssel, hogy bár érkeztek be módosító javaslatok, biztosan ezek majd jobbítanak valamit a törvényen, de nem volt szüksége tulajdonképpen ennek a törvénytervezetnek rá, mert ez úgy, ahogy a Ház elé terjesztették, igen jó volt, dicséri azokat a szakembereket, akiknek a munkáját most messzemenően figyelembe vette a jogalkotó. Bár elértük volna ezt akkor, amikor a földről alkotta a jogot a magyar Országgyűlés, például a kárpótlást, vagy a földrendezés ügyéről, amikor nem a szakemberek véleménye jutott érvényre, hanem valami egészen, általam betegesnek - vagy visszavonom ezt a szót -, nagyon körülményesnek ítélt okoskodás. Valami hozzá nem értő, dilettáns okoskodás jutott - sajnos - érvényre a földdel kapcsolatban. Ezért is nagyon üdvözlöm, vagy mi Kisgazdák üdvözöljük, hogy most a szakszerűség jutott érvényre. Köszönöm szépen. (Taps.) (21.20)