DR. RÉTI MIKLÓS (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó érzés volt hallani a Magyar Szocialista Párt képviselője részéről azt a megnyugtató kijelentést, hogy tiszteletben tartják az átalakulás eredményeit, a tulajdonjogot és a demokratikus jogokat, még az egyházi ingatlanok visszaadása körüli jogokat is. Azt hiszem, hogy ez jó érzéssel tölt el bennünket, örülünk neki. A kormányprogrammal kapcsolatosan azért lenne néhány megjegyzésünk. Szomorú, hogy erre sort kell keríteni. Mi is azon a véleményen vagyunk, hogy nem ügyvezető kormányra, hanem egy stabil kormányra van szüksége az országnak a hátralévő időben. Amivel szemben fenntartásaink lehetnek, talán az, hogy a Nemzeti Megújhodás Programjának teljesülése a három és fél év alatt nem egészen úgy ment végbe, ahogy elvártuk volna. És itt, leszámítva a lehetőségeket is, talán szabad legyen megjegyeznem, hogy a kormányprogramban leírt következő mondat talán bizonyítja, hogy nem így van. Eszerint: "Az export-import mérleg romlásának oka a világgazdasági receszszió és a gazdasági teljesítményekkel szemben ugrásszerűen növekvő piaci követelmények." Tehát ez az oka az export-import mérleg romlásának. Szabad legyen megjegyeznem, hogy az 1992-es évben, amikor az export még dinamikusan növekedett és mintegy 600-800 millió dolláros exportaktívum volt, egy miniszter, egy nagyon jól képzett, ragyogó minisztere a Kormánynak már jelezte a bajt, hogy ez a folyamat ki fog fulladni, és árualap hiányában hiába lesznek piaci lehetőségek, ha nem fog az export támogatást kapni, akkor az export aktívuma megszűnik, és passzívumba csap át. Ezt Kádár Béla miniszter úr előre jelezte, mégsem történt semmi. Ennek eredménye a jelenlegi export-import passzívum - úgyhogy valóban van teendője a Kormánynak. Megszoktuk az előző kormányprogram jelszavait: a privatizáció folytatása, széles tulajdonosi rétegek alakuljanak ki, MRP-program stb. - egyet lehet vele érteni, de azért szabad legyen megjegyeznem, hogy pontosan ezzel az MRP- programmal és ezekkel a piaci átalakításokkal történtek olyan kismértékű privatizációban való részesedések, amelyek aggodalommal töltenek el: hogyha három és fél év alatt nem történt meg, akkor miért történne meg most, mintegy négy-hat hónap alatt. Vagy ugyanígy a kárpótlási törvényekről - ahol tényleg a legszélesebb tulajdonosi réteg kialakulásáról lehet szó - szabad legyen megjegyeznem, hogy pontosan ezeknél a törvényeknél talán kicsit önmagába nézhetne a tisztelt ellenzék is, hiszen ők ellenezték a legjobban ezt a törvényt. Ha a köztársasági elnök úr nem utalja az Alkotmánybíróság elé, talán előrébb tartanánk, és a mezőgazdaság is egy kicsit előrébb lenne. Úgy érzem, hogy az infláció elleni fellépés - ami a kormányprogramban nagyon helyeselhető - egy kicsit reménytelennek látszik azáltal, hogy a költségvetési deficit ezzel a 330 milliárd forinttal oly mértékű, hogy szinte finanszírozhatatlanná válik. A Jegybank megjegyzést is tett ezzel kapcsolatosan, hogy ekkora deficit miatt problémák lesznek. Mindazok az ígéretek, amelyek az 1991-1992-es gazdasági - akár makrogazdasági - mutatókban előrejelzések, hogy a termelés növekedő pályára fog állni; hogy majd 1992-ben megáll a gazdasági visszaesés; hogy a GDP esetleg már 3%-os növekedést mutat - ezek mindmáig nem következtek be. Valószínűnek tartom, hogy majd szomorúan tapasztaljuk, hogy négy-hat hónap alatt nem lehet a világot megváltani. Éppen ezért azt kérem a következő kormánytól, hogy amit lehet, próbáljon megtenni. Mi jelenleg - mivel a kormánytöbbség megvan - úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk támogatni (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) de a tárgyalások után, azt hiszem, mi készek vagyunk arra, hogyha hívnak, megadjuk a lehetőséget, hogy esetleg csatasorba állunk, ha erről van szó. Köszönöm. Rövid volt az idő. (Taps a MIÉP padsoraiban.)