DR. PUSZTAI ERZSÉBET népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által benyújtott kérdés valóban fejtörést okozott számunkra, hiszen számos - néha, sajnos, téves - megállapítás, több kérdés és javaslat halmaza ez, amelyre öt percen belül válaszolni lehetetlen. Igyekszem tehát a legfontosabb kérdésekben a félreértéseket eloszlatni. Az Országgyűlés által elfogadott 1993. évi - és nem 92. évi - LIV. törvény rendelkezik a gyógyszertári központokról. Ennek alapján kezdte az Állami Vagyonügynökség a munkát. A gyógyszerellátás átalakítására már 1990-ben kidolgoztuk és a legszélesebb szakmai közvéleménnyel megvitattuk azt a koncepciót, melynek lényege, hogy hazánkban gyógyszerészek által működtetett magántulajdonú gyógyszertárak szolgálják ki a betegeket. Ez a szakmai koncepció a lehető legszélesebb támogatásban részesült. Az Állami Vagyonügynökség által ismertetett privatizációs terv a kidolgozott szakmai koncepción alapul. A szakmai koncepciók elfogadása vagy elvetése nem az Alkotmánybíróság feladata; természetesen más a helyzet a tulajdonjog megítélésével. Éppen a folyamatban lévő jogvitára való tekintettel az Állami Vagyonügynökség a gyógyszertárak privatizációjával kapcsolatos bevételeket elkülönített számlán kezeli, így tehát nincs szükség arra, hogy a mindenki, így önök által is sürgetett privatizáció halasztódjon. A gyógyszertárak pivatizációja során alkalmazandó pontrendszer tervezetét - amelyet ön kifogásol - a Magyar Gyógyszerész Kamara küldöttközgyűlése döntő többséggel fogadta el. A javasolt szakmai pontrendszer a gyógyszerészi tevékenység során a szakmai ismeretek gyarapítása érdekében elnyert képesítéseket - szakvizsga, doktorátus stb. - és a szakmai gyakorlatot veszi figyelembe. Ennek során számít az is, ha a pályázó gyógyszertárat korábban is vezetett - a szakmai ismereteknek részét alkotja a vezetői, szervezési ismeret is. A képviselő úr által kifejtett javaslat - kissé meglepően - e kifogásolt pontrendszer elfogadását szorgalmazza, valamint javasolja az ország összes gyógyszerészének előírandó szakmai vizsgát. A gyógyszertárak privatizációjának előkészítése során minden erőnkkel a szakmai szempontok elsődlegességének biztosításáért harcoltunk, hiszen egyedül az alapos szakmai tudással rendelkező gyógyszerész a garancia a jó betegellátásra. A gyógyszerészek az elmúlt évtizedekben a betegek és orvosok bizalmát és megbecsülését kiérdemelték, bizonyítva azt, hogy képzettségük megfelelő alapokon és szemléleten nyugszik. Az a javaslat, amely privatizáció ürügyén a gyógyszerészek szakmai képzettségét egy tesztvizsgával és egy - idézem - "konkrét technológiai feladat" megoldásával akarja megállapítani, újraértékelni, nem csupán a gyógyszerészek, de minden más értelmiségi számára is megalázó és visszautasítandó. A harmadik kérdés-, javaslatcsokor az árkulcsok körére vonatkozik. Itt szükséges néhány alapfogalom tisztázása. Az árakra vonatkozó 1990. évi LXXXVII. törvény alapján a gyógyszer nem tartozik a hatóságiáras kategóriába. A gyógyszer-kereskedelemben használható árrésrendszert - degresszív árrés -, a maximális árrést a pénzügyminiszterrel egyetértésben a népjóléti miniszter állapítja meg, és jogszabályban hirdeti ki. Az egészségbiztosítási önkormányzat a gyógyszerkészítmények fogyasztói áraihoz nyújtott támogatást biztosítja. Tehát a degresszív árrésrendszer megállapítása nem a társadalombiztosítás illetékességébe tartozik. Az, hogy a magas termelői árú gyógyszerekhez alacsonyabb árrés számolható fel - tehát degresszív -, azt szolgálja, hogy a forgalmazó az összes gyógyszer és ne csak a drágák forgalmazásában legyen érdekelt. E rendszert a betegek érdekében megváltoztatni nem szándékozunk. Az alkalmazott kulcsok öt évre előre történő rögzítése a gyógyszerek termelői árának állandó emelkedése mellett, az ön vélekedésével szemben, rendkívül nehéz helyzetbe hozhatná a forgalmazót. A kiadások és a költségek figyelembe nem vétele hozná igazán bizonytalan helyzetbe a gyógyszerészeket. A gyógyszertárak működéséről szóló 12 528-as számon benyújtott törvénytervezet megvitatását és elfogadását mi is nagyon fontosnak és sürgősnek tartjuk. Remélem, képviselő úr ennek érdekében minden erejét latba veti. Végezetül még annyit: nem lehetnek illúzióink. A privatizáció nehéz folyamat. Tudjuk, hogy bár ma még mindenki egyetérthet annak megoldásában, de a folyamatból vesztesként kikerülők mindig támadni fogják a döntéseket, vitatni a módszereket, akár utólag is. A privatizáció érdekében azonban vállalnunk kell ezeket a feszültségeket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)