DR. SZENDREI LÁSZLÓ honvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A Hadtörténeti Levéltárunk adatai alapján 6202 főt bocsátottak el a Magyar Néphadseregtől 1957 és 58-ban azért, mert nem írták alá a tiszti nyilatkozatokat. Ezek közül többen voltak, akik aktív résztvevői voltak a forradalomnak, őket többnyire bíróság elé állították és elítélték, és sokan voltak azok, akiket lefokoztak, és sokan voltak azok, akiket tartalékállományba helyeztek. Akadtak persze olyanok is, akik a forradalmi események alatt a passzivitásuk, a kivárásuk miatt nem kerültek be az új hadseregbe, úgymond gyávaság okán, én úgy gondolom, hogy mindezek között azonban indokolt a különbségtétel. A történeti tényekhez hozzátartozna az is, hogy 1963-ban sokuknak visszaadta az akkori rend a rendfokozatot, és néhány esetben előléptetést is alkalmaztak. A minisztériumban a rendszerváltozást követően folyik egy rehabilitációs eljárás, amelynek során igyekszünk pontosítani és tisztázni azokat a körülményeket, amelyek a tiszti nyilatkozat aláírásának megtagadásához vezettek. A módunk csak arra terjed ki, hogy mindazok, akik lelkiismereti vagy elhivatottsági okokból tagadták meg, azok erkölcsi elismerésben részesüljenek. Az erkölcsi elismerés egy része az, hogy helyreállítjuk vagy helyesbítjük a rendfokozatukat, az anyagi vonatkozású részre sem törvényes kompetenciánk nincs, sem anyagi lehetőségünk. Úgy gondoljuk, hogy mindaddig, ameddig akadnak olyanok, akiknek az erkölcsi elégtételt nem adtuk meg, addig folytatnunk kell a rehabilitációs eljárást, azonban amíg pénzünk nincs, nem foglalkozhatunk a nyugdíjak korrigálásával és a nyugdíjak korrekciójával. Ez társadalombiztosítási kérdés, nem a Honvédelmi Minisztérium kompetenciája. Mindezekre tekintettel kérem a képviselő urat a válaszom tudomásulvételére, azzal a nyomatékos kitétellel, hogy amit tehetünk a jelen körülmények között, mi megtesszük. Köszönöm a figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.)