DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Októberben kezdődött meg a rendőrségről szóló törvény általános vitája ebben a Házban. Október óta a Házban szünetelt a törvény általános vitája, ugyanis a háttérben nagyon intenzív és élénk egyeztető tárgyalások folytak a parlamenti pártok képviselői között azért, hogy mielőbb megszülessék a rendőrségi törvény, azért, hogy egy jó rendőrségi törvény szülessék. Tegnap egy képviselőtársunk napirend előtt már célzást tett arra, hogy ha az ellenzék megakadályozza ennek a törvénynek a megszületését, akkor mi történik. Vona képviselőtársam is most egy félmondatában arról beszélt, hogy az ellenzék nem nagyon kívánja támogatni ezt a törvényt. Én szeretném fölhívni mindkettőjük figyelmét, hogy egy megállapodás jött létre, amelyet aláírtunk, mind a hat parlamenti, komoly frakcióval rendelkező párt képviselője aláírt, ami garanciát jelent arra, hogy ez a rendőrségi törvény meg fog születni. Nem látom értelmét annak, hogy a labdát dobáljuk ebben a témában egyik térfélről a másikra. Hosszas viták után, hosszas beszélgetések és szakmai egyeztetések után született meg ez a kompromiszszum, és én azt gondolom, hogy ez a kompromisszum, amely több mint 80 pontban fogja majd a rendőrségi törvényt módosítani, előrevitte a rendőrségi törvényt, sokkal jobbá vált ez a törvény, remélhetőleg az elfogadás után sokkal jobbá válik, mint ahogy azt az eredeti javaslat tartalmazta, és nagyon sok ponton azok a vitatott kérdések, amelyeket én korábban egy vezérszónoklatban kifogásoltam, megoldást nyertek, illetve egyfajta kompromisszum jött létre ezekben a kérdésekben. S én azért kértem most még egyszer szót az általános vitában, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevében ezekről a fő pontokról beszéljek néhány szót annak érdekében, hogy világossá tegyem, hogy nincs már ok arra, hogy egymást vádoljuk a törvény el- vagy el nem fogadása kapcsán. Én bízom benne, hogy a parlamenti képviselők többsége el fogja fogadni a frakciók által javasolt megoldást, és belátható időn belül lesz rendőrségi törvény. Mik is voltak ezek a vitatott pontok? Részünkről vitattuk a belügyminiszter irányítási jogkörét, illetve azt vitattuk, hogy az irányítási jogkörrel párhuzamosan egyfajta ellensúlynak kell megjelennie, amely biztosítja azt, hogy a belügyminiszter nem él vissza, nem tud visszaélni az irányítási jogosítványaival. Én azt gondolom, hogy a kompromisszumos megoldás, amelyet közösen találtunk, biztosítja azt, hogy a mindenkori belügyminiszter ténylegesen irányítója lesz a magyar rendőrségnek, politikai felelősséggel tartozik a magyar rendőrség munkájáért, viszont nem szakmai irányítója a magyar rendőrségnek; továbbra is az országos rendőrfőkapitány az - véleményünk, véleményem szerint -, akinek a rendőrség szakmai tevékenységét irányítania kell, és a miniszter csak a rendőrfőkapitányon keresztül avatkozhat be a rendőrség munkájába. Én azt gondolom, ez egy fontos garanciális szabály, lehetetlenné teszi azt, hogy a mindenkori belügyminiszter lenyúlva, átnyúlva az illető rendőrfőkapitány feje fölött, esetleg megyei szinten vagy városi kapitányságok szintjén avatkozzék be a rendőrség munkájába. Szintén nagyon fontos ellensúlynak tartom azt, hogy a rendőrfőkapitány kinevezése nem csak a belügyminisztertől függ. A belügyminiszternek a Parlament önkormányzati és rendőrségi bizottsága elé kell terjeszteni a javaslatát, és a javaslatról a bizottságnak szavaznia kell. Ez nem minden esetben gyakorlat most a magyar Parlamentben, a bizottságok meg szokták hallgatni a kinevezésre javasoltakat, viszont ez a rendőrségi törvény remélhetőleg elfogadás után azt fogja tartalmazni, hogy a bizottságnak szavaznia kell a személy alkalmassága tekintetében. (10.50) És úgy gondoljuk, hogy ezután a miniszterelnöknek ezt a szavazatot - még ha nem is kötelező figyelembe venni - politikai érdeke, hogy figyelembe vegye. Ugyanis a parlamenti bizottságok összetétele hasonló a Parlament összetételéhez. Nem lenne szerencsés egy miniszterelnök részéről, ha a saját politikai többségével szemben olyan személyt nevezne ki, aki nem élvez egyfajta konszenzust ebben a bizottságban. Ez volt az a pont, ami miatt visszaléptünk attól a követelésünktől, attól a kritikánktól, amely azt tartalmazta, hogy a köztársasági elnök nevezze ki a mindenkori rendőrfőkapitányt. Tudomásul vesszük, hogy a parlamenti pártok többsége ezt a javaslatunkat nem támogatja, és a konszenzus, a megegyezés érdekében visszaléptünk. Viszont a másik ellensúly - a parlamenti bizottság beszámoltatása - ezzel párhuzamosan erősödött, a rendőrkapitánynak, a rendőrfőkapitánynak és a belügyminiszternek a bizottság előtt be kell számolnia - remélhetőleg a törvény értelmében -, és ez kiegyenlíti az ellensúlyokat véleményünk szerint. Javasoljuk, hogy ez a megoldás kerüljön a törvénybe beépítésre. A második vitatott kérdéskör az önkormányzatok szerepe volt. Vona képviselőtársam azt mondta, hogy természetes érdeke az önkormányzatoknak és a rendőrségnek a jó együttműködés. Én ezzel teljes mértékben egyetértek. Egyetértek azért, mert azt gondolom, hogy helyi szinten - kapitányságok vagy rendőrőrsök szintjén - egymás ellen dolgozva a két szervezet, az önkormányzatok és a rendőrség, nem tudnak hatékonyan fellépni a helyi közbiztonság érdekében. Viszont korábban más szabályozás volt életben Magyarországon. Tudjuk azt, hogy az önkormányzatoknak vétójoga volt a rendőrkapitányok kinevezése kapcsán, illetve pillanatnyilag még most is vétójoga van a rendőrkapitányok kinevezése kapcsán. És mi azt gondoltuk, hogy ez egy hasznos dolog. Nem tudjuk megítélni pontosan - én sem tudom egészen pontosan megítélni -, hogy az a jó kapcsolat, ami kialakult országosan a rendőrségek és az önkormányzatok között, mire vezethető vissza? Azért van-e, mert az önkormányzatok és a rendőrség felismerte az egymásrautaltságot, azért van-e, mert a rendőrségnek viszonylag korlátozottak az anyagi lehetőségei és ráutaltak az önkormányzatok anyagi és más, természetbeli segítségére, vagy az is közrejátszik, hogy az önkormányzatoknak komoly befolyásolási lehetősége van pillanatnyilag a rendőrkapitányok kinevezése kapcsán a rendőrkapitányok további sorsára? Azt gondolom, ez a három elem összejátszik. Nem lehet különválasztani egymástól őket. Azt gondolom, mind a három nagyon fontos. Ezért ragaszkodtunk ahhoz, hogy az önkormányzatoknak a továbbiakban is egyfajta befolyásolási, ellenőrzési szerepe megmaradjon a helyi rendőrségek, rendőrkapitányságok, rendőr-főkapitányságok működése tekintetében. Mint önök bizonyára észrevették, a módosító csomagban a mostani határozott időre szóló rendőrkapitányi kinevezések meg fognak változni. Legalábbis a tárgyaló delegáció azt javasolja a Parlament számára, hogy fogadja el ezt a konstrukciót, amely azt jelenti, hogy ezután nem lesz ötévente automatikus pályázat kapcsán egy rendőri, rendőrkapitányi kinevezési rendszer bevezetve Magyarországon. Vagyis kevesebb rendőrkapitány fog cserélődni remélhetőleg a következő időszakban, és ez a csere nem lesz automatikus: nem évekhez kötődik, hanem nyilván teljesítményhez, fegyelmi problémákhoz, áthelyezésekhez és más ügyekhez, ami lényegesen ritkábbá teszi a kinevezés aktusát. Ezért természetesen nincs értelme annak, hogy ragaszkodjunk a mostani megoldáshoz, ahhoz, hogy az önkormányzatoknak a kinevezéskor legyen vétójoguk. Elegendőnek tartjuk a magunk részéről azt, hogy a kinevezések kapcsán az önkormányzatok véleményezési joggal rendelkeznek. Viszont találtunk egy közös kompromisszumos megoldást arra nézve, hogy a rendőrkapitányságok évenkénti beszámoltatása kapcsán az önkormányzatok értékeljék az adott kapitányság, az adott főkapitányság munkáját, és a beszámoltatásnak következményei legyenek. Évente kötelező a rendőrkapitányoknak, a megyei rendőrfőkapitányoknak és a budapesti kapitányoknak, budapesti főkapitánynak az illetékes önkormányzatok előtt beszámolnia. Amennyiben az önkormányzatok vagy az önkormányzatok többsége ezt a beszámolót nem fogadja el, egy második lehetőséget is kap a kapitány arra, hogy korrigáljon, a beszámolón javítson. És ha az önkormányzat ezt sem fogadja el, akkor a felettes szervnek kötelezően meg kell vizsgálnia az egész kapitányság tevékenységét. Magyarul: át kell világítania az illető kapitányság tevékenységét. Különös tekintettel a kapitány vagy a főkapitány személyi felelősségére. Mert ha egy önkormányzat vagy több önkormányzat másodszor is úgy ítéli meg, hogy az a kapitányság egyéves tevékenysége alatt nem dolgozott jól, akkor ott valami problémának kell lennie. Nem lehet csak személyi ellentétekkel magyarázni azt, hogy az önkormányzat testülete esetleg nem szimpatizál a kapitánnyal, főkapitánnyal, és ezért veti el a beszámolót. Én azt gondolom, hogy ez a megoldás jó megoldás. Egy előzetes vélemény kapcsán az önkormányzatok eddig nyilvánvalóan nem ismerhették a kapitány tevékenységét, nem ismerhették a kapitány helyben végzett munkáját - miután akkor kerül kinevezésre -, és erre egyéves munka után kerül sor ezután. Azt gondolom, ez egy objektív szondát jelent az önkormányzatok részéről a rendőrség munkája tekintetében. A másik garanciális elem az önkormányzat és a rendőrség együttműködése kapcsán az, hogy a mostani megállapodásokkal szemben a jövőben azt javasoljuk, hogy az önkormányzatok szerződést kössenek a helyi rendőrséggel, rendőrkapitányságokkal az önkormányzati támogatások mibenlétére vonatkozóan. Szerződésben rögzítsék azt, hogy mit miért adnak, és mit várnak el azért, ha történetesen tíz fővel növelik egy adott kapitányság létszámát, vagy egy autót adnak, vagy benzinpénzt adnak a rendőrség működéséhez egy adott területen. Ha ezt a rendőrség nem ott használja fel, akkor az önkormányzatok természetesen felbonthatják ezt a szerződést, és jogi útra terelik a szerződés teljesítését, illetve nem teljesítését. Én azt gondolom, hogy ez a két elem kiválthatja a korábbi vétójog gyakorolta nyomást, egészséges nyomást a rendőrfőkapitányok esetében, és az egészséges együttműködésre, a hatékony együttműködésre való késztetés a jövőben is fennáll ezen a területen. Nem csökken az önkormányzatok befolyásolási lehetősége, hanem nő. Ugyanis eddig csak a városi kapitányok kinevezése esetén volt vétójoga az önkormányzatoknak, most ez kiterjed a megyei főkapitányok, illetve a budapesti főkapitány személyére is, amit fontosnak tartok ezeken a területeken is. Egy intézményesült együttműködési forma jön létre az önkormányzatok és a rendőrség között. A harmadik kritikus elem, amelyet kritizáltunk, az volt, hogy nem láttuk az állampolgári jogok garanciáját, az állampolgári jogok védelmét a rendőrséggel szemben ebben a törvényben. Ezt ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint azt, hogy a rendőrség pontosan tudja, milyenek a működési feltételei. Egy rendőr pontosan tudja egy adott szituációban - igazoltatás, tömegoszlatás, fegyverhasználat, lakásba történő belépés kapcsán - mit tehet, meddig mehet el, milyen felhatalmazással mehet be egy magánlakásba, mikor használhat titkos eszközöket. Ugyanilyen fontosnak tartjuk azt, hogy az állampolgár is tudja ugyanezeket. Ismerje az állampolgár, hogy a rendőr mikor és mit követelhet tőle, mikor és milyen formában állíthatja meg, mikor és milyen formában hallgathatja le a telefonját, juthat hozzá a banktitkához, juthat hozzá a postai küldeményekhez, illetve ismerheti meg azok tartalmát. Én azt gondolom, ezen a területen is sikerült egy jó kompromisszumos megoldást találni. Általánosságban konszenzus alakult ki abban, hogy a bíróságok engedélyezik a titkos eszközök használatát. Abban is előreléptünk, hogy a rendőrség nem juthat hozzá önhatalmúlag a - véleményünk szerint nagyon fontos - banktitokhoz és postai titokhoz. Itt nem a bíróságok engedélyezik véleményünk szerint a rendőrség számára a hozzáférhetést, hanem az ügyész, illetve az ügyészség akkor, ha a bűncselekmény súlya a rendőrség feltételezése szerint két évnél hosszabb tartamú szabadságvesztést ítél. Én azt gondolom, ezek voltak a rendőrségi törvény legfontosabb elemei, politikai elemei. Természetesen - mint mondtam, a módosító javaslatban és nyilván a részletes vitában ez még szóba kerül - számtalan ponton hozzányúltunk ehhez a rendőrségi törvényhez. Gondolom, erről később képviselőtársaim részletesen fognak beszélni. Én ezeket tartottam a legfontosabbnak, ugyanis ezek voltak azok a pontok, ahol nem volt egyetértés, nem volt politikai egyetértés a beterjesztett javaslat kapcsán a Kormány, illetve a kormánypártok és az ellenzék, jelesül a Szabad Demokraták Szövetsége között. Engedjék meg, hogy az általános vita keretében még egy témakörre kitérjek. Itt tegnap említettem már, hogy egy képviselőtársunk napirend előtt szóba hozta, hogy az elmúlt héten főbe lőttek és kiraboltak egy benzinkutast. Elraboltak tőle 200000 Ft-ot. (11.00) Tudjuk, ismerjük a súlyos bűncselekményeknek a sorozatát az utóbbi időben, és a Szabad Demokraták Szövetsége arra is többször felhívta a közvélemény és a parlamenti pártok figyelmét, hogy a rendőrség önmagában nem tud gátat szabni ennek az eseménysornak. Nagyon fontos, hogy legyen egy rendőrségi törvény, nagyon fontos az, hogy a rendőrség ismerje működési feltételeit, de ettől a rendőrségi törvénytől a rendőrségnek nem lesz több pénze a gépkocsik üzemeltetésére, nem lesz több pénze a technika beszerzésére, nem lesz több pénz arra, hogy 6000 fővel bővüljön a rendőrség létszáma, és nem fog emelkedni a rendőrök fizetése sem a rendőrségi törvénytől önmagától. Úgy véljük, úgy ítéljük meg, hogy ezeket a problémákat szélesebb körben kell kezelni; nemcsak a rendőrség működését kell megvizsgálnunk, hanem egyéb kapcsolódó szervezetek működését is. Az önkormányzatokról már beszéltem, de nagyon fontosnak tartjuk a bűnmegelőzésnek az intézményét, a büntetés- végrehajtó intézetekből kikerültek utógondozását, nevelését és befolyásolását, és ebben a körben nagyon fontosnak tartjuk az igazságszolgáltatás más szerveinek a működését. Nagyon csodálkoztam azon az elmúlt héten kedden, hogy viszonylag szűken és viszonylag csendesen ebben a Parlamentben különösebb vita nélkül leszavazták azt a javaslatot, amelyet korábban három képviselőtársammal közösen terjesztettem be, amely azt tartalmazta volna, hogy a különösen súlyos bűncselekményt elkövetők számára ne legyen meg az a lehetőség, hogy - legrosszabb esetben - 25 évvel az elítélés után kiszabadulhatnak a börtönből. Magyarországon működik az életfogytiglani szabadságvesztés intézménye. De a közvélemény részéről talán kevesen tudják, hogy ez azt jelenti: a bíró eldöntheti, hogy az életfogytiglan maximum 15 évtől 25 évig terjedhet. Nem lehet hosszabb ideig börtönben tartani azokat az embereket, akik ilyen súlyú bűncselekményeket követnek el. Javaslatunk arra irányult ebben a módosító javaslatban, a Btk. módosítása kapcsán, hogy ezt az időszakot ki lehessen nyújtani, és azok az elvetemült gonosztevők, bűnözők, akik ilyen súlyú bűncselekményeket követnek el, ne szabadulhassanak ki 25 év elteltével a börtönből. Azt javasoltuk, hogy ezt az időt toljuk ki 40 évre. Természetesen a bírónak továbbra is meg lett volna a mérlegelési lehetősége, hogy 15 és 40 év között mérlegeljen, hogy mennyi ideig maradjon az illető börtönben. Nagyon csodálkoztam azon, hogy ezt a Parlament simán leszavazta és nem támogatta. Azt gondolom, hogy nemcsak a rendőrségi törvényre van szükség, hanem arra is szükség van, hogy más intézkedésekkel és más törvényekkel is gátat vessünk és szabjunk a bűnözésnek - és különösen az ilyen súlyú bűnözés elterjedésének. Köszönöm a figyelmet. A szabaddemokraták részéről képviselőtársaim még több felszólalásban fogják ecsetelni a rendőrséggel kapcsolatos véleményüket. Köszönöm. (Taps.)