DR. MIZSEI BÉLA (Kisgazda): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Végre elérkeztünk oda, amit két év óta várok, a rendőrségi törvény tárgyalásához. Megmondom őszintén, hogy az egyik legfontosabb törvényjavaslat ez, mert mit ér a tulajdonviszonyok rendezése, ha a közbiztonsággal baj van. Márpedig azzal - sajnos - nagyon nagy baj van. De engedtessék meg nekem - mint aki már közel 50 év óta szemlélem és látom a közbiztonsági intézményeket -, hogy néhány szóval visszatérjek azokra az időkre, amikor még csendőrség és rendőrség volt, mert én láttam a Horthy- rendszer csendőrségének és rendőrségének a munkáját. Aztán következett 1945, az úgynevezett felszabadulás, amikor megalakult az úgynevezett demokratikus rendőrség, és annak kezdetben csak kommunisták lehettek tagjai. Akkoriban, 1945 tavaszán az akkori Kisgazdapárt - amelynek Kovács Béla volt az egyik oszlopos tagja és államtitkára - vizsgálta volna felül a rendőrséget, azonban olyan erős volt a szovjet nyomásnak engedelmeskedő kommunista nyomás, hogy nem tudtunk eredményt elérni. Később Vas Zoltán Akkori önmagunkról című könyvében erről a kérdésről azt írja, hogy ő azért ragaszkodott ahhoz, hogy a rendőrségnek csak kommunisták lehessenek tagjai, mert nem akarta, hogy kommunistát még egyszer letartóztassanak. Hogy aztán Rajkot és társait kik tartóztatták le, az már más kérdés. Engedtessék meg, hogy rámutassak arra, hogy a jásztelki kisgazdák - akiknek képviselője voltam akkor is, mert én már 1945-ben is itt voltam mint nemzetgyűlési képviselő, Kovács Béla közvetlen barátja - csak összehasonlították az új, úgynevezett demokratikus rendőrség munkáját a csendőrség munkájával, és megkerestek engem mint képviselőjüket 1946 kora tavaszán, hogy követeljem a parlamenttől a csendőrség visszaállítását. No hát még csak az kellett volna, a Magyar Közösség-ügybe biztos belekerültem volna! A levelet, sajnos, nem tudom felmutatni, mert 1948-ban, amikor a fordulat éve következett, minden ilyen iratot szigorúan eltüzeltem, nehogy avatatlan kezekbe kerüljenek. De kérdezem én, miért volt a csendőrségnek olyan nagy tekintélye falun. Hát nagyon egyszerű. Egyszerűen azért, mert a csendőr keményen föl mert lépni, neki nem kellett félnie attól, hogy a hadbíróság elé cipelik, ha nem tudja bizonyítani, hogy hatáskörét nem lépte túl. Ez az a kérdés, tisztelt Országgyűlés, ez a bizonyos hatáskör túllépése vagy nem lépése; ez az a kritikus vonal, hogy odáig el tud menni a rendőr, hogy nem lépi túl, de tovább már nem; ez az a dilemma, amit nehéz megoldani, és ez az, amiért egyes rendőrök félnek keményen fellépni a bűnözőkkel szemben, még akkor is, ha erre biztatja őket a nép. Sőt egyes rendőrök, sajnos visszaélnek azzal, amikor azt mondják, hogy nem akarnak a hadbíróság elé kerülni. De továbbmegyek. Nagyon helyesen mondták az előttem felszólalók: pénz is kell ahhoz, hogy jó rendőrség legyen. Itt kell rámutatnom arra, hogy a Horthy- rendszerben, amikor egy csendőr végzett, akkor 200 pengő volt a fizetése. Ez akkor majdnem két tehén ára volt. Ugyanakkor egy pedagógusnak, például a történelem kezdő tanárának 80 pengője volt. Nem akarom azt mondani, hogy helyes volt az, hogy a tanárnak, a pedagógusnak 80 pengőt adtak, amikor a csendőr 200-at kapott, de Horthyék nagyon jól tudták, csak úgy tudnak kemény karhatalmi közeget felállítani, ha azokat jól megfizetik. És bizony szomorúan látom és hallom azt, hogy sokszor csak olyanok jelentkeznek rendőrnek, akik jobb helyen már nem tudnak elhelyezkedni. Ezt, tisztelt Országgyűlés, minél előbb meg kell szüntetni, és addig is ígérettel lehetünk a rendőrség irányában, hogy ezt a kérdést - mihelyt anyagilag rendbe jön az ország - meg kell oldani. A másik kérdés az, ami miatt a csendőr fel tudott lépni keményen: akkor Horthyék - magasabb célok érdekében - látták, hogy a börtönnek nincs elegendő visszatartó ereje - ezt egyébként Slachta Margit is észrevette -, és szemet hunytak olyan magatartás fölött, ami ma nem tűrhető el a humanizmus miatt. De kérdezem én, humanizmus-e az, amikor a becsületes társadalom, a becsületes emberek szenvednek azért, mert olyan erőszakos cselekmények történhetnek az utcán, mint amilyenek ma történnek. Ugyanakkor pedig a garázdák, a bűnözők mosolyognak. Mert egyszerűen nincs kockázat. Nincs kockázat, nem érzi magát kockáztatva az, aki önhatalmú cselekményeket csinál az utcákon, mert a humanizmus miatt nem szabad úgy fellépni, ahogyan annak idején Horthyéknál felléptek. (11.10) Még annyit, hogy különösen elharapództak a mezei tolvajlások. De nem akármilyenek! Annak idején a karalábétolvajok csináltak valamilyen kis bűncselekményt, illetve kihágást azért, hogy esetleg télen bekerüljenek a meleg helyre. De ma már nem lehet mentség, autóval lopnak! Számtalan esetben hallottam panasznapjaim alkalmával, volt olyan család, amelyik a nyár folyamán - ezen aszályos időben - kannával öntözött nagy mennyiségű káposztát, majd beleszakadtak, annyit dolgoztak, és amikor kimentek ősszel, hogy majd levágják, eladják és felhasználják saját célokra, egy fejet sem találtak. Éppen ezért nagyon fontos lenne a lovasrendőrség cirkálása, járőrözése úgy, mint ahogy azt annak idején a csendőrök csinálták. A csendőrök eltűrték az időjárás viszontagságait, fagyban, sárban, hóban, esőben mentek, mert valahogy olyan emberekből álltak, akik hivatástudattal vetették rá magukat a bűnözőkre. Még annyit hadd mondjak el, ha már nálam van a szó - igen tisztelt Országgyűlés -, hogy az a bizonyos valamiféle társaság mi vagyunk, akik Kovács Béla emléktábláját 25-én délután lelepleztetjük. Én akkor, amikor a Parlament nem adta ki Kovács Bélát, itt ültem, ott, ahol most Fekete barátom ül, és kitettük magunkat annak, hogy kiállunk Kovács Béla mellett és nem adjuk ki. A 25-e előtti vasárnapon az egész országban gyűléseken tiltakoztunk Kovács Béla elvitele ellen, én Jászberényben és Jákóhalmán - detektívtől figyelve - mondottam keményen, hogy márpedig Kovács Bélát nem adjuk ki. Az a szerencse, hogy a halottak már nem tudnak tiltakozni, mert Kovács Béla hazug embereket nem tűrt meg a Kisgazdapártban, az akkori Kisgazdapártban! Nem kaphattak azok szót, akkor a Kovács Béla-Nagy Ferenc-Varga Béla-társaság előtt tekintélye volt azoknak, akik az igazságot szolgálták. (Fodor Tamás: Elnök úr! Ez nem a rendőrségi törvény! - Zaj a bal oldalon.) Éppen ezért köszönöm szépen, csak ennyit akartam elmondani, köszönöm a szót, igen tisztelt Országgyűlés! (Taps jobbról és középről.)