DR. GALI ÁKOS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. És ha én fele olyan gyanakvó ember lennék, mint Torgyán József, akkor azt mondanám, hogy súlyos, sötét erők összeesküdtek, annak érdekében, hogy én minél később mondhassam el a hozzászólásomat, de azért én ezt nem gondolom. Ha azt mondom önöknek - tisztelt képviselőtársaim -, hogy csatlakozom az előttem szólókhoz, akkor ezt ne vegyék valamiféle tréfás fordulatnak. Tényleg arról van szó, komolyan gondolom, örülök azoknak a megjegyzéseknek, amelyek egyrészt a rendőrségitörvény-javaslat pozitív voltára utaltak, másrészt pedig méltatták a hatpárti megállapodást ezzel kapcsolatban. Amikor én a Kereszténydemokrata Néppárt részéről az általános vita első körében felszólaltam, megígértem a lehető legmaximálisabb kompromiszszumkészséget a hatpárti tárgyalások során annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat végső stádiumba kerülhessen. Meg kell hogy mondjam őszintén önöknek, hogy ennek a kimerítésére a hatpárti tárgyaláson nem került sor, hiszen a kezdeti döccenők, pengeváltások után ráálltunk egy olyan sínre, ami egyenes vonalban a megoldás irányába vezetett. Az természetesen mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy egy koalíciós párt másfajta elképzelésekkel vesz részt egy ilyen többpárti tárgyaláson, mint egy ellenzéki párt. Ez nem jelenti azt, hogy mi üres kézzel mentünk volna ezekre a megbeszélésekre, de tény, hogy a törvényjavaslat koncepciójával kapcsolatban a Kereszténydemokrata Néppártnak nem volt változtatási irányú felvetése. Hogy ezt helyesen tettük, az végül is bebizonyosodott, hiszen a hatpárti tárgyalás végső dokumentuma sem hajlítja meg az eredeti törvényjavaslat gerincét, más körben, kisebb-nagyobb mértékben finomításokat eszközöl. Tehát jólesően állapíthatom meg azt, hogy egyrészt mi, kereszténydemokraták a tárgyalássorozaton valamennyi felvetésünkre választ, intézkedést kaptunk vagy konszenzusos szövegváltozat született, más tekintetben pedig azt, hogy valóban remény van egy olyan törvény elkészültére, amely célraorientált, jól megrágott, szinte minden egyes kötőszónak - adott esetben - hangsúlya van, szakemberek véleményét vettük figyelembe. Gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy minden olyan felhatalmazást, minden olyan eszközt igyekeztünk biztosítani a rendőrség számára, amelyet a tárgyaláson részt vevő szakemberek igényeltek. Mindez teljes összhangban van a Kereszténydemokrata Néppárt programjával is, hiszen mi az erős jogállam intézményrendszerének kiépítését tekintjük célnak, amely természetesen nem azonos a régi elnyomó állammal, nem azonos a régi értelemben vett paternalista állammal, nem azonos azzal az állammal, amely akár még a jogkövető állampolgárokat is zaklatta. Azt teszi lehetővé, hogy az állami szervek a jogszabályok által meghatározott keretek között a lehető legnagyobb határozottsággal és a lehető legnagyobb hatékonysággal végezhessék a feladatukat. Ez különös tekintettel áll egy olyan szervezetre, mint a rendőrség, amely a közösségi normát kirívóan megsértő cselekmények felderítésével és üldözésével foglalkozik. A módosítóindítvány-csomag megszületésének - én úgy ítélem meg - két közvetlen haszna is van. Az egyik magára a szabályozandó területre vonatkozik, hiszen emlékeztetnem kell önöket, hogy több mint 110 éve nem született a magyar országgyűlésben ebben a témakörben törvény. Nyilvánvaló tehát, hogy egy több évtizede rendezetlen területhez nyúltunk hozzá, megismétlem, úgy érzem, hogy alkotó formában. Másrészt pedig a kialakult helyzet - erre a bevezetőben mások is utaltak - politikai üzenetet is tartalmaz, nevezetesen azt, hogy a választások előtt egy politikailag kényes helyzetben a magyar Parlament működik, a többpárti demokrácia működik, képes arra, hogy egyes politikai elemzők véleményével ellentétben megegyezést tudjon produkálni egy olyan kérdésben, ami a minősített többség kategóriájába tartozik. Én ezt mindenképpen jó jelzésnek tartom a választópolgárok számára. A tárgyalások eredményeképpen a már ismert módosító csomag került ide a Parlament asztalára, és mivel formailag és tartalmilag is módosító indítványokról van szó, ezeket a részletes vitában kell indokolni, én tehát nem térek ki ezekre egyenként, de ennek az elvnek a sérelme nélkül jelzésszerűen azért szeretnék utalni néhányra. Voltak és vannak olyan módosító indítványok ebben a csomagban, amelyek szövegpontosításokat tartalmaznak. Ez minden törvényjavaslatnál előfordul, ezzel tehát különösebben nem kell foglalkozni. De vannak ebben a csomagban olyan módosító indítványok, amelyek tartalmi újítást is hoznak, ilyen például az, amely a belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány jogkörét egymáshoz viszonyítva markánsabbá teszi, rendezi; vagy ilyen például a lőfegyverhasználat fontos kérdéseinek pontosítása. Végezetül pedig a módosítójavaslat-csomagban vannak olyan javaslatok a hatpárti tárgyalás eredményeként, amelyek nóvumok az eredeti tervezethez képest, ilyen például az országos rendőrfőkapitány-jelölt parlamenti bizottsági meghallgatása vagy ilyen például a magánnyomozásra vonatkozó rendelkezés. Ebben a körben említem meg például a szolgálati viszony néhány alapvető rendelkezésének beemelését a rendőrségi törvénybe, amelyek nyilvánvalóan garanciával bírnak a későbbi szolgálati törvény meghozatala szempontjából. És van benne egy érdekes rendelkezés, amikor a rendőr jelöltséget fogad el az országgyűlési vagy helyhatósági választáson, akkor a választás napját megelőző 60. nappal szüneteltetni kell a rendőri szolgálati viszonyát. Nem egy helyen kifejezetten erősödik az önkormányzat pozíciója - a javaslatcsomag folytán - a rendőrséggel szemben, gondolok itt például a kapitányi, főkapitányi beszámolók el nem fogadása esetére. Több pontosítás történt a rendőri intézkedéseknek vagy a titkos információgyűjtés szabályozásának körében, e tekintetben én is utalok arra, hogy a tárgyaló felek egyöntetűen a bírói engedélyezés mellett foglaltak állást. A majdani törvény hatálybalépésével kapcsolatos rendelkezések közül pedig én is kiemelem azt, amelynek alapján a korábban pályázat útján kinevezett főkapitányok, kapitányok megbízatása határozatlan idejűvé alakul át. (12.40) Nem egyszer merült fel a megbeszélések során, hogy a való élet történései, a napi történések beszüremlenek-e a törvényalkotási szándékba. Én úgy érzem, sikerült elkerülni a hangulati csapdát: nem állíthatja senki, hogy ennek a hatpárti megegyezésnek azért van ilyen sikere, azért került erre sor, mert például Szegeden egy rendkívül tragikus esemény történt. Ezzel szeretném azt az illúziót is szertefoszlatni - másokkal együtt -, amely szerint a rendőrségi törvény önmagában alkalmas volna arra, hogy jó közbiztonságot produkáljon. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy a közbiztonság megteremtésének jogi eszközei, jogi korlátai még mindig nincsenek teljes egészükben beépítve a magyar jogrendszerbe. A következő parlamentnek, a következő kormányzatnak - bármilyen összetételű legyen is - ezzel mindenképpen foglalkoznia kell. Tényleg csak jelzésszerűen utalok arra - hiszen egy részére már kitértek mások -, hogy mik a további teendők, főleg, mert elhangzott a sajtóban egy olyan kérdés: van-e a Kormánynak közbiztonsági koncepciója. Azt nem tudom megmondani, hogy van-e határozati formában ilyen közbiztonsági koncepciója, de olvastam egy olyan belügyminisztériumi anyagot, ami ennek az előkészítésére szolgált, és megelégedéssel olvastam - már amennyire ezzel a témával kapcsolatban illendő azt a szót használni, hogy elégedettség. A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a bűnüldözésben részt vevő rendészeti szervek között nincs teljes összhang, nincs együttműködés, párhuzamos tevékenységet végeznek, itt-ott hatásköri átfedések vannak, hatásköri összeütközések történnek. Mások is említették már a büntető anyagi és eljárásjogi reform szükségességét, én is utalok rá: ma is égető kérdés, már nem kerülhető meg például a tanúvédelem problémája. Gyakorló szakemberek azt is jelzik, hogy hovatovább nem lehet tartani az officialitás elvét: szélesíteni kellene a magánindítványra üldözendő bűncselekmények körét. A bíróság ítélkezési gyakorlata, az elhúzódó eljárások nyilvánvalóan kriminogén hatást tudnak produkálni, tehát nem megyek tovább ebben az irányban: a magam részéről is csak jelezni akartam, hogy itt több rétegű jogi gondolkodásra, a jogalkotás több rétegű produkciójára lesz szükség a jövőben. Nem is szólok arról, hogy ez milyen anyagi ráfordításokat fog igényelni a jövőben - döntően állami eszközökből -, de végezetül szeretném nagyon egyértelműen megmondani: bármennyibe kerül is a közbiztonság, ez egy olyan dolog, aminek sokkal inkább értéke van, mint ára. Itt tehát az anyagi eszközök ráfordítása semmiképpen nem sokallható: ez a cél mindent megelőz. Ha mi, a jelenlegi magyar Országgyűlés, ehhez a helyzethez azzal tudunk hozzájárulni, hogy megalkotjuk ezt a rendőrségi törvényt, akkor úgy gondolom, hogy ezt kötelességünk, megtenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)