DR. ILKEI CSABA (független): Tisztelt Országgyűlés! Majd mindent elmondtak már képviselőtársaim, ecsetelve azokat az előnyöket, amelyek a törvényjavaslat elfogadásával járnak, ám szeretném aláhúzni - noha úgyszintén említették - anélkül, hogy pénzt, létszámot és technikát is adna, nemkülönben automatikusan szervezettséget, fegyelmet, kulturált intézkedéseket, színvonalas civil kapcsolatokat. A hiányzó vagyonvédelmi törvényt nem pótolja, a nemzetbiztonsági törvényt sem pótolja - ugyanakkor kétségtelen: alapvetően törvényes lehetőséget és keretet ad a hatékonyabb bűnmegelőzéshez és bűnüldözéshez, függetlenül miniszter- és kormányváltozástól, és ez a legtöbb, amihez hozzásegíthetjük az okkal türelmetlen állampolgárokat, mert rossz a biztonságérzetük. A személy- és vagyonvédelem igazából nincs olyan megnyugtató színvonalon, mint ahogy a jogállamiság keretei között elvárható lenne. Tavaly októberben arra mutattam rá a törvénytervezet általános vitájában, hogy a rendőrségi törvény úgy szükséges, hogy nagyobb szükség csak azokra a garanciákra van, amelyekkel a törvényt meg lehet tartani. Csak akkor töltheti be feladatát a választópolgár javára, ha szilárd és tartós jogi biztosítékokra épül, független kontrollra, megfelelő jogorvoslati fórumokra. A tárgyalások során megtalált konszenzus, a kialakult kompromisszum, ha nem is minden tekintetben a legjobb megoldás, de számomra azt is bizonyítja, hogy a politikai érdekek diktálta, öncélú csatározások, a húrok helyenkénti további feszítése helyett lehet, van, már ma létezik egy erősebb, ésszerűbb rendezőelv: a megalapozott közérdek, a választópolgárok jogos magánérdeke, biztonságérzete, otthonuk, családjuk nyugalma, és a törvényalkotás folyamatában annak tudomásulvétele, hogy a valóságra figyelőknek - ha meg akarják őrizni hitelességüket és felelősségüket - nem szabad kitérni az életbeli valóság sürgetése és kihívásai elől. Nagy hiba lenne halasztani a döntést, tovább késleltetni azt a folyamatot, amelyben a jog, sajnos, még mindig lemarad az életbeli, valóságos viszonyok, konfliktusok, érdekütközések rendezésében. Mint aki részt vett az eltérő álláspontok egyeztető, konstruktív tárgyalásain, úgy érzem, sikerült az állampolgárok számára is elfogadható garanciákat találni a legvitatottabb, legkényesebb ütközőpontokon, amelyek a kulcskérdéseket jelentették - ezeket Wekler Ferenc részletesen felsorolta, így csak emlékeztetőül -, a rendőrség és az önkormányzat viszonyának tisztázása, a belügyminiszter jogköre, feladatai, hatásköre, az országos rendőrfőkapitány kinevezése, továbbá a titkos eszközök és módszerek alkalmazásának törvényes garanciái vonatkozásában. Mindez erősítheti azt a hitet, hogy az állam úrrá tud lenni a félelmen és a rettegésen, mérsékelni képes a bűnözés növekedésének azon növekvő trendjét, amely a nagyobb szabadsággal, a liberalizált kötelmekkel, a demokrácia olyan kiteljesedésével jár, amely magával hozza a gátlástalanságot, az ösztönök elszabadulását is, a versenyből kiszorultak pedig törvénytelen eszközökhöz nyúlnak. Ami hátra van, az a végrehajtás próbája. Amit azonban nem old meg a törvény - és erre elsősorban Gál Zoltán utalt -, annak súlyos belpolitikai, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, szociálpolitikai okai vannak, és ezek megoldása nem a rendőrség feladata: a rendőrség nem csinál gazdaságpolitikát, az a következményeit követi a szolgálati szabályzat keretei között és a rendőrségi törvény figyelembevételével. Súlyos belpolitikai okai vannak tehát a bűnözés növekedésének, a korábban ismeretlen bűnelkövetési formáknak, a bűncselekmények által okozott vagyoni kárnak. Ilyen az elszegényedés, a munkanélküliség, a hajléktalanság, egyes társadalmi rétegek lecsúszása, mások egzisztenciális talajvesztése, a kiúttalanság, a peremre szorulás. Egy túladóztatott társadalomban, ahol két és fél millió ember a létminimum alatt él, törvényszerű az erőszakos bűncselekmények számának növekedése, következésképpen a társadalmi igazságtalanságok átterelődnek a kriminológia síkjára. Nagy baj lenne, ha csak ezen a síkon akarnánk a jelenségeket kezelni. Gondjaink összefüggnek azokkal az okokkal is, amelyek adódnak egy kompország átmenő jellegéből, a nagy népvándorlásból, a menekültek befogadásából, és igazából csak most kezdünk színvonalasan tenni valamit azért, hogy a nagy kábítószer-maffiák ne nézhessenek teljesen tranzitországnak minket. Többet kell azonban tenni annak megakadályozására, hogy a szervezett bűnözés ne erősödhessék tovább, a gazdasági maffiák ne szerezhessenek politikai pozíciókat - mint ahogy aktuális példákat hallunk nap mint nap -, a fehérgalléros bűnözés ne szőhesse át az államapparátust, hálója ne fonhassa be a jogállamiság amúgy is nehezen megtisztuló intézményeit. (12.50) A pénzmosodák világának törvényes átvilágítása előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlenné válik. Tisztelt Országgyűlés! Egy pártsemleges rendőrség csak magas színvonalú szervezettséggel lehet olyan szakmai erő - és a szakmait húzom alá -, amelyet bizalommal és nem fenntartással kezel a lakosság, amely mind kézzelfoghatóbb eredményekkel garantálja személy- és vagyonbiztonságát, javuló közérzetét. Szakmai erőre vágyunk és nem politikai erőre, olyan szakmai erőre, mely képes visszaadni az állampolgárok jó biztonságérzetét, ami nélkül nincs jó közérzet ebben az országban. Ezért támogatom a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását. Köszönöm szíves türelmüket! (Szórványos taps a bal oldalon.)