DR. ILKEI CSABA (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Korábban már érintettem a szociálpolitika egyik kritikus kérdését, azt, hogy itt miként követi a társadalmi átrendeződést, amikor a támogatást osztja. Többek szerint ma még mindig sokkal inkább támogatja azokat a régi - 10-20 évvel ezelőtti - szegényeket, akiknek életvitelébe mint jövedelemforrás épült be a szociális segítség. Ők szinte monopolhelyzetben vannak a peremlét határa alá most lecsúszókkal szemben, akik természetesen riválisként tűnnek fel a megszerezhető javak szociális piacán. A szolidaritás összetartó közösségvállaló ereje ezért is csökken, és növekszik a fennmaradásért, a megkapaszkodásért folytatott konkurenciaharc, polarizálva az alsó középosztály elszegényedő rétegeit. Amikor a figyelem fokozottan irányul a társadalom alappillére, megtartóereje, a család felé, kritikusan vetődik fel a családsegítő szolgálatok jelenlegi szerepzavara. A helyi önkormányzatok részeként mintegy 140 családsegítő központ működik, alkalmazottai - csaknem ezren - olyan szociális munkások, akik más értelmiségi szakmából igazoltak át a gondozás szférájába. Tehát népművelők voltak, pedagógusok, gyermekvédők és így tovább. Értesüléseim szerint a minisztérium arra készül, hogy a tízezer lakosnál nagyobb települések önkormányzatai számára kötelezővé teszi a családsegítő központ megalakítását. Ennek feladatkörében együtt kezeli mindazon teendőket, a krízisintervenciót és az érdekérvényesítést, melyek differnciálásával kapcsolatos a mára kialakult szerepvita. A tevékenység egyik oldala ugyanis az egyéni gondok látványos kezelése - így a pénz-, élelem- és ruhaosztás kézzelfogható műveletei -, a másik segítség az életvezetésben, közigazgatási iránymutatás és ügyintézés, a rászorultak jogi érdekeinek szervezett érvényesítése, segítség a hivatalok útvesztőiben való eligazodáshoz, egy kérelem benyújtásától a fellebbezés megfogalmazásáig, nem szólva a lelki segélyről, a válóperek lebonyolításától a közüzemi díjszámlák rendezetlenségéből adódó gondokon át egészen az alkoholizmus leküzdéséig. Kérdezem miniszter urat, mit tart arról, ha az önkormányzatok mindenütt szerződhetnének nonprofit családsegítőkkel konkrét feladatok ellátására? Ami azt is jelenthetné, hogy a családsegítő szolgálatok alapítvánnyá is szervezhetők, vállalkozások alapításával jutva más pénzforrásokhoz. Értő emberek szerint ez utóbbi segíthetne a két szélső pontot jelentő veszély elkerülésében. Egyfelől a gondoskodás elbürokratizálódása, másfelől az úgynevezett szeretetszolgálati funkciók teljes átvétele tekintetében. Várom szíves felvilágosítását, miniszter úr. (Szórványos taps.)