DR. KAPRONCZAY JÓZSEF (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Szigetvár két különösen nagy értékű műemlékének, illetőleg képzőművészeti alkotásának - hogy ne mondjam -, történelmi emlékének az állapotára szeretném felhívni miniszter úr figyelmét, illetve megmentésük érdekében segítségét kérni. A műemlék, amiről szó van: a szigetvári Zrínyi-vár. A vár jelenleg állami tulajdonban van, kezelője a megyei idegenforgalmi hivatal. Szerepel a 150 legjelentősebb magyar történelmi várat tartalmazó listán. A vár állapota az idők múlásával katasztrofális állapotba került, a falai nagy területen leomlottak, az omlás és a pusztulás folyamatos. Ugyanez a folyamat, ez az állapot, ez a helyzet jellemző a vár területén lévő úgynevezett Szulejmán-dzsámira és a hozzá szorosan kapcsolódó épületre, amely ma még a vármúzeumnak ad helyet. Ennek az épületegyüttesnek is egészen leromlott az állapota, a tetőszerkezete tönkrement, a beázás folyamatos, és az állaga napról napra, hétről hétre romlik. A kár napjainkra a vár egészében sokmilliós nagyságúra duzzadt és dagadt. Szeretném megjegyezni, hogy a helyi önkormányzat - ismerve annak anyagi, pénzügyi lehetőségeit - sem a helyreállítás, sem pedig az állagmegóvás költségeit fedezni nem tudja. Kérdésem miniszter úrhoz: milyen lehetőséget lát arra, hogy ez a - mondhatnám - páratlan értékű történelmi műemlék fennmaradjon az utókor számára is. A másik objektum, amiről szeretnék szót ejteni, a szigetvári katolikus műemlék plébániatemplom, a volt Ali basa-dzsámi. Kupolájában látható - illetve, sajnos, már csak alig látható - az 1566-os várostromot ábrázoló, 1788-ban Dorfmeister István által festett freskó. Ennek a freskónak az állapota is katasztrofális. Tudnivaló, hogy a plébániatemplom több mint húsz esztendőn keresztül zárva volt, felújítás címszó alatt. A felújítás kezdetén a freskót konzerválták. Az épület felújítása azóta elkészült, a freskóval azonban semmi sem történt. Jól-rosszul elkészült, tegyem hozzá, de a freskóval, mint mondtam, semmi sem történt. Annak az állapota az egykor volt konzerválás ellenére is folyamatosan és állandó jelleggel romlik, általános szakmai vélemény szerint végveszélybe került. A megmentése nem tűr halasztást. Itt két óriási probléma mutatkozik. Az egyik anyagi természetű, tehát a szükséges anyagiaknak a hiánya, a másik szakmai természetű. Tudomásom szerint ugyanis a pécsi megyés püspök és az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség között vita alakult ki az esetleges felújítás, megmentés, restaurálás kivitelezésének a mikéntje tekintetében. A vita tart, viszont a falikép napról napra, hétről hétre romlik. Tehát ez a dolog nem tűr halasztást. Kérdésem hasonló az előzőhöz: milyen lehetőséget lát miniszter úr, túl a 24. órán, ennek a felbecsülhetetlen értékű műkincsnek a megmentésére. Tisztelettel várom a válaszát. (Taps.)