DR. GYURKÓ JÁNOS környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: A Nagy Tamás képviselő úr alapkérdésére adandó válasz igen egyszerű. Van, amikor a magántulajdonos védi jobban a környezetét, és van, amikor az állam. Hogy egy példát mondjak, az összes amerikai nemzeti park az amerikai állam tulajdonában van. Nem hiszem, hogy a magántulajdon szentsége emiatt sérelmet szenvedne az Egyesült Államokban, ahol az első nemzeti parkot száz évvel ezelőtt alapították. Az 1990-ben megválasztott országgyűlés számos, a társadalom, a gazdaság alapvető reformját célzó intézkedése mellett sokat tett az állam által igazságtalanul okozott károk kárpótlása érdekében, így a korábbi földtulajdonosok kárpótlása érdekében is. A rendszerváltozás előtt szinte valamennyi parlamenti párt célul tűzte ki az ország környezeti állapotának javítását és a természeti értékek megóvását is. Az elmúlt évek törvényhozási gyakorlatában számos kérdésben lehettünk ennek tanúi. Természetesen ezek a folyamatok nem konfliktusmentesek, hiszen a földjétől egykor megfosztott gazda számára nehéz megmagyarázni, hogy esetleg miért nem juthat hozzá most bizonyos - időközben természetvédelmi oltalom alá került - földhöz. De ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az átmenet időszakában különös gondot kell fordítani a meglevő értékek védelmére, azért, mert az átalakulás viszonyai között a veszélyeztetettségük megnőtt. A természetvédelmi érdekek és a gazdálkodók érdekei közötti ellentmondásokat az Országgyűlés a törvényhozás során szem előtt tartotta. (15.30) Így a kárpótlási törvény, a szövetkezeti átmeneti törvény tartalmaz rendelkezéseket ez ügyben. A törvények végrehajtása során azonban felszínre kerültek olyan ellentmondások, s kialakultak olyan konfliktusok, amelyek a norma megalkotása időszakában nem voltak előreláthatóak, s amelyek megoldása a törvény korrekciójával feltétlenül indokolt. A kárpótlásra és a szövetkezetek átalakulására vonatkozó jogi szabályozás összhangot mutat abban, hogy speciális szabályokkal rendelkezik a védett területek földosztásba vonásáról, illetőleg a földosztásba vonás részleges tilalmáról. A jogi szabályozásban alapelvként fogalmazódik meg az az igény, hogy a kárpótlási földterületet elsősorban a védett területen kívül kell kijelölni. Amennyiben pedig ez a terület nem elegendő, úgy bizonyos kivételekkel természetvédelmi szempontból kevésbé értékes védett területek hatósági hozzájárulással bevonhatók a földalapba. Kivétel a nemzeti park területe, a fokozottan védett területek s a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó területek. A részarányigények kielégítésére lehetőség van nemzeti parki területből is, kivéve a fokozottan védett és a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó területrészét, azzal a feltétellel, hogyha az egyéb földalap nem elegendő az igények kielégítésére. Ezen keretek között a természetvédelmi szervezetek eddig is mindent megtettek a szövetkezeti földalapok feszültségmentes kialakítása érdekében és a jelentkező kárpótlási igények kielégítésére. A jogszabályok között meglévő ellentmondások feloldására és a jogi harmonizáció megteremtésére törvénymódosítást tartunk indokoltnak, amelynek megteremtéséről mielőbb gondoskodni kell. Erre vonatkozó igényeket hangoztattak Fülöpszálláson február 17-én az államtitkári szinten megtartott fórumon is. A minisztérium is támogatja ezt a törvénymódosítást. Egy évvel ezelőtt itt a plenáris ülésen Zsiros Gézával vitatkozva elmondtam már, hogy a törvényi tilalmak miatt nem lehetnek helyi alkupozícióban a természetvédelmi hatóságok, a természetvédelem helyi szervei. Egy év alatt sikerült kidolgozni - nagy nehezen - egy törvényjavaslatot, amelyik a helyzet oldására és az alkupozíció kialakítására lehetőséget adna, de sajnos, a mezőgazdasági bizottság legutóbbi ülésén a környezetvédelmi bizottság javaslatát úgy tárgyalta, hogy az előterjesztő nem volt jelen. Ez a különös eljárás ahhoz vezetett, hogy nem értve az előterjesztés lényegét, az előterjesztést vitára alkalmatlannak minősítették, holott korábban egyetértettek már vele. Ez a helyzet, azt hiszem, nem tartható, és ezt a szerencsétlen helyzetet csak úgy lehet oldani, hogyha vagy önálló törvényben, vagy a hatályos törvények módosításával megteremtjük azt az alkulehetőséget, ami a helyi feszültségeket oldja. A képviselői megkereséseknél nagyon gyakran találkozom olyan igényekkel, hogy tekintsünk el a törvény alkalmazásától. Én olyan jogállam építésére esküdtem föl, ahol nem lehet miniszteri utasítással eltekinteni egy törvénynek az alkotásától. Nagyon gyakran megkapjuk azt a vádat, hogy a természetvédelmi szervek akadályozzák a földosztást. Erről szó nincsen. Hogyha valaki akadályozza, akkor ez a Parlament akadályozta akkor, amikor ezeket a szabályokat megalkotta. Én nem tudom fölülbírálni a hatályos törvényeket, csak a végrehajtásukról lehet szó. Sajnos, nagyobb hangot kap ez az egész ügy, mint amekkora a valós aránya. Ugyanis Sepsey Tamás államtitkár úr hozzám intézett levele szerint 69 helyen nincsen kárpótlási földalap az országban, s ezek közül mindössze hat esetben van természetvédelmi oka a földosztás vagy az árverés elmaradásának. Ez viszont sok esetben olyan jellegű, hogy több ezer hektár földön azért nem tartják meg a kárpótlási árverést, mert van 90 vagy 100, vagy 150 ha vitatott védett terület. Pedig ennek a védett területnek a mellőzésével a földosztást az egyéb területeken meg lehetne tartani. Tehát nagyon sok esetben nem valós ok a természetvédelmi szervekkel való vita, hanem valami más lehet a háttérben, és ez csak ürügy. Nagyon sajnálom, hogy ennél pozitívabbat nem tudtam a képviselő úr kérdésére elmondani. De még egyszer kérem a Parlamentet, hogy ezt a törvénymódosítást mielőbb hajtsa végre, mert addig nem lehet ezeket a feszültségeket megoldani, amíg ez meg nem történik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)