Tartalom Előző Következő

NAGY TAMÁS (Agrárszövetség): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Félreértés ne essék, eszem ágában nincs önt arra rávenni, hogy törvényellenes cselekedetet hajtson végre. Valóban ez képtelen gondolat lenne. Arra azonban szeretném önt és a minisztériumát és a kormányát rávenni, hogy nézzen szembe egy olyan helyzettel: ha a törvény nem működik, akkor az állampolgárok érdekében, a helyzet megoldása érdekében a törvényt módosítani kell. Azt hiszem, mind a kettőnket elszomorít az a nyilvánvaló tény, hogy ez a módosítási kísérlet immáron egy év óta húzódik a Parlament előtt, továbbá az is elszomorít bennünket, hogy a bizottságok úgy járnak el, ahogy ön ezt elmondta. Azt hiszem, hogy számomra nem az a kérdés, hogy minősítsem, hogy az országban általában mi történik ez ügyben, hanem mint a terület képviselője egy kérdésre kell hogy válaszoljak, nevezetesen arra, hogy az ott élő állampolgárok helyzetét, státusát, kárpótlási igényét megoldja, vagy pedig nem. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a jelenlegi helyzetben ez a kérdés nem lesz megoldott. Ezeknek az embereknek megnyugtató választ nem lehet adni, tulajdonukhoz hozzájutni pedig nem tudnak. A másik kérdés, ami felvetődik, egy kicsit technikai kérdés. Nevezetesen, az ott élő állampolgárok meglehetősen furcsán szemlélik azt az eseményt, hogy miközben tulajdonhoz a kárpótlás folyamatában nem juthatnak a szóban forgó érvek kapcsán, természetesen bérlőként változatlanul ezeket a területeket művelhetik. Tehát a kérdés számukra úgy vetődik fel, hogy tulajdonosnak rossz vagyok, de bérlőnek jó vagyok. Én azért szeretném erre a kérdésre felhívni a figyelmet, mert meggyőződéssel állítom, hogy ez a kérdés nagyon komoly feszültségeket fog jelenteni az elkövetkezendő hetekben és hónapokban, és hiába nyugtatjuk mi egymást pró és kontra válaszokkal, az ott élőket ez érdekli a legkevésbé. Szeretnék kiemelni egy nagyon pozitív dolgot, nevezetesen, hogy a minisztérium megpróbálta a helyszínen valóban rendezni a kérdést. Úgy gondolom, egy új fordulat az életünkben, hogy a helyszínen szemlét tartott az érintettek bevonásával, s nagyon fontosnak tartom, hogy egy kompromisszumot megpróbált létrehozni, amely nyilvánvalóan a törvényi keretek adottságai miatt nem sikerült. Így tehát miközben megállapítom azt, hogy önök megpróbáltak megtenni mindent, ami önöktől telhető, mégiscsak a legfontosabb kérdés az, hogy a dolog rendeződjék. Így én megköszönöm az önök közreműködését, de engedje meg, a választ elfogadni nem tudom. (Szórványos taps a bal oldalon.)