GERBOVITS JENŐ (Kisgazda): Köszönöm, Elnök Úr! A lényeg most jön. (Derültség és zaj.) A miniszterelnök úr így gondolta: volt ő ennél már keményebb is, s hadd idézzem azt, amikor Török Ferenc képviselő úrnak adott válaszában csúnyán megsértette a képviselőket önérzetükben és jogállásukban imigyen - hadd idézzem -: _Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy vélem, mindannyian tudjuk, hogy többféle interpelláció létezik. Van olyan, amelyik tényleg választ igényel valamely kérdésre, és van olyan, amely tulajdonképpen nem a válasz igényével hangzik el, hanem egy helyzetet kíván felhasználni, nem kétséges, hogy milyen célból." (16.00) Tisztelt képviselőház! Nem tudom, a miniszterelnök úr honnan vette ezt a bátorságot, hogy minősítsen, mint az óvó néni a kiscsoportosokat, következésképpen én nem élek az interpelláció jogával, ez egy minősítés. (Derültség, zaj.) Valamikor, valakik minősítik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)