DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház előtt lévő törvényjavaslat általános vitájában a termőföld hasznosítása, védelme és a talajvédelem tárgykörében szeretnék szólni. Elöljáróban engedjék meg, hogy Surányi János szavaival hívjam fel a figyelmet ezen törvényjavaslat fontosságára. _Ha van kérdés, amibe minden államnak elsősorban kellene a legerősebb kézzel belenyúlnia, ez a talajvédelem. A legradikálisabb, a legkérlelhetetlenebb eszközökkel kellene a közélet egész vonalán fenntartani és megóvni azt az egyensúlyt, amit a termőföldben, a fában, egyéb növényzetben és a csapadékban teremtett a természet. Ez az alap, minden egyebet csak erre lehet építeni." A termőföldről szóló törvény, két-három év késéssel, de még ma is sürgető és aktuális feladata törvényhozásunknak a következő okok miatt: 1. Magyarország legfontosabb feltételesen megújuló természeti erőforrása a termőtalaj, amelynek ésszerű hasznosítása mezőgazdaságunk feladata, állagának megóvása, védelme pedig környezetvédelmünk kiemelkedő feladata. Ebből a feladatból jelentős szerep jut az államnak, a földtulajdonosnak és a földhasználónak, ami megfelelő együttműködést tesz szükségessé. 2. Nincs megfelelő szintű törvény a termőföldre, az ide vonatkozó szabályozások elévültek, túlhaladottak, korszerűtlenek, így nem is alkalmazhatóak. Emiatt akadályozzák a fenntartható mezőgazdasági fejlődést, az ésszerű és környezetkímélő földhasználatot. 3. Más fontos törvények, mint például a környezetvédelmi, az erdő-, a vadászati, a természetvédelmi és még sorolhatnám, feltételeznek egy korszerű termőföldtörvényt. 4. Az alacsonyabb szintű jogszabályok nem hozhatók meg, amíg ehhez egy új, korszerű termőföldtörvény megfelelő alapot nem nyújt. Tisztelt Ház! Mindjárt az elején szeretném rögzíteni, hogy a talaj termékenysége megújítható természeti erőforrás. Igaz ugyan, hogy a talaj termékenysége megújulásának komoly feltételei vannak, állandó tudatos tevékenységet követel, amelynek legfontosabb elemei az ésszerű talajhasználat és a környezetkímélő agrotechnika. Helyesnek tartom, hogy a földhasználó a talajvédelmi előírások betartására a termelés megszüntetése esetén is kötelezhető. Remélem, az ez alól felmentést adó hatósági engedély nem válik majd széles körű joggyakorlattá, nyitott kiskapuvá - ezt ugyanis a törvény lehetővé teszi. Fontos, hogy talajvédelmi előírások betartására kötelezünk valakit, ehhez viszont kompenzációt, állami támogatást kell biztosítani, mert másképp nem valósítható meg. A szabályok szigorú és következetes betartásához jó eszköz az engedélyezési eljárás, a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság törvényben leírt szabályozása. Hiányzik viszont az ésszerű földhasználatra ösztönző érdekeltségi rendszer, amely véleményem szerint az előbbieknél eredményesebben, hatásosabban és hatékonyabban működtetné a talajvédelmet. Az előterjesztésben jól szerepelnek nemzetközi színvonalú fogalmak és elvárások - mint például a földvédelmi járulék, a földvédelmi bírság, a talajvédelmi bírság, a földadó, a földadó-kedvezményrendszer, a földvédelmi járulék -, de ezeket nem követi egy korszerű, minden szempontból színvonalas termőtalaj-értékelési rendszer. A rendszer elemei a korábbi években már kidolgozásra kerültek, alkalmazhatóak, bevezethetőek lennének. Ennek ellenére még az Osztrák-Magyar Monarchia idején kidolgozott és már akkor is joggal kritizált aranykorona-rendszert alkalmazzuk, pedig a szakma nagyon sürgeti ezen földértékelési rendszer bevezetését. Tisztelt képviselőtársaim! Tévedésnek tartom, hogy a javaslat lehetővé tenné a gyepek, illetve erdők három évre történő felszántását: ez egyet jelentene azok megsemmisítésével. Életünk alapja, a szántóművelés, sajnálatos módon nagymértékben sivárítja az élővilágot, és annak felhagyása után az nem képes teljes mértékben megújulni. Egy eredeti vegetáció, mint például a gyep és az erdő, élővilágát tekintve nagyságrendekkel gazdagabb, mint a szántó, amely ilyen szempontból monokultúrának tekinthető. A gyepek ma már szinte kivétel nélkül a nagyon gyenge termőképességű területeken találhatók, amelyeket szántóként nem is lehet talán gazdaságosan megművelni. Az elmúlt évtizedekben dotálták a szántók területnövelését, aminek következtében jelentős és különös természeti értékek semmisültek meg, és irreálisan nagy lett a szántóterület nagysága Magyarországon. Ugyanakkor körülbelül egymillió hektár felhagyott szántóterület található az országban eróziós, deflációs területen és veszélyes mértékű gyomosodásnak kitéve. Felmerül a kérdés, vajon mi indokolja a szántóterületek növelését, jelentős természeti értékek pusztulása árán is. Míg egyik oldalról igaz, hogy a szántót fel lehet újítani időlegesen gyephasznosítással, addig ez a másik oldalról nem igaz. Ahhoz például, hogy az erdőt szántóként lehessen hasznosítani, el kell végezni többek között a tuskózást. Ezzel pedig olyan mértékben avatkozunk be az erdő talajlakói életébe, ami visszafordíthatatlan károkat okoz, és nem is lehet később eredményesen erdőgazdálkodást folytatni ezeken a területeken. A természetvédelemnél maradva, a törvény egy, a tulajdonszerzéssel kapcsolatos hibájára szeretném felhívni a figyelmet. Mint tudjuk, a javaslat gátolja a teljes körű privatizációt, illetve bizonyos tulajdonnak a forgalomképtelenné válását eredményezi. Mint tudjuk, arról van szó, hogy 300 ha lenne a tulajdonszerzés maximális lehetősége. Vajon az e feletti nagy kiterjedésű, természetvédelmi szempontból igen értékes területeket hogyan privatizálnák? A maximálisan 300 ha-os tulajdonszerzés politikailag bizonyosan indokolt, de merev alkalmazása nem szerencsés, mert nem teszi lehetővé, hogy magánszemélyek és szervezetek, egyesületek, amelyek természetvédelmi célból alakulnak, megvásároljanak nagyobb legelőt, gyepet vagy halastavat. Pedig az állam kötelezettségéből jelentős terheket vállalnak át, levéve ezzel az állam válláról a felelősséget. Mint tudjuk, Európa valamennyi fejlett országában a nem kormányzati szerveknek lehetőségük van ilyen céllal földet vásárolni, én azt gondolom, szükséges lenne ez nálunk is. Tisztelt képviselőtársaim! A földhasználó kötelessége a talaj megóvása a minőségrontó tényezőktől. Én azt mondom, nemcsak a felhasználónak kell óvnia, hanem komoly állami beavatkozásokra van szükség a légszennyezés, a savas esők és a közlekedés okozta károk miatt, nem is beszélve a veszélyes üzemek közelségéről, amelyek nagyságrendekkel nagyobb károkat okozhatnak a talajban, mint maga a felhasználó, és kényszerhelyzet elé állíthatják a gazdákat, ezért meg kell jeleníteni az állam szerepét és felelősségvállalását ezen a területen. Dicséretesnek tartom azt a törekvést, hogy a termőföld - mint nemzeti kincs - állagának megóvására, a termékenységének fenntartására, a kedvezőtlen folyamatok elleni védelmére törekszik a törvény. Ez azonban esetenként oda vezetett, hogy a földhasználónak minden cselekedetét törvényben akarja előírni, agrotechnikai előírásokkal köti meg a használó cselekvési szabadságát. Jó példa erre a mélyforgatáshoz szükséges talajtani szakvélemény. A törvényjavaslat foglalkozik a mellékhasznosítással is, és elég nagy teret szentel neki. Mégis kimaradt egy lényeges dolog belőle: a gyepréteg kitermelésének a szabályozása. Lehet ugyan véleményem szerint is gyepet kitermelni egy mélyhumuszos rétegű területről úgy, hogy később ott helyreállítható a mezőgazdasági művelés. Meg kell jegyeznem, hogy a gyepek nagy része olyan területen található, ami gyenge termőképességű. Ha ilyen területről termelünk ki gyeptéglát, azt gondolom, a helyreállítás nagyon nehéz lehet - valószínűleg megvalósíthatatlan. Olyan esetben, amikor nagyon nagy mennyiségű gyeptéglára lenne szükség - például a világkiállítás -, akkor komoly területeket tehetünk tönkre. Márpedig törvénnyel meghatározott feltétel nélkül elég egyszer kivételt tenni, s utána szabályozhatatlanná válik a folyamat. Ezért azt gondolom, hogy a gyep tekintetében, a gyep-ökoszisztémának a védelme érdekében a törvényből nem hiányozhat ez a szabályozás. Tisztelt Ház! Véleményemet ennyiben kívántam röviden összefoglalni az általános vitában. A szokástól eltérően engedjék meg, hogy beszédem végén reagáljak azon kijelentésekre, megállapításokra, amelyekből véleményem szerint téves következtetés vonható le, és félreértésre adhat okot. (18.20) Azt gondolom, hogy ez nem valami politikai vita köztünk, hanem szakmai fogalmaknak, illetve megállapításoknak a helyretételére van szükség. Szabó Lukács képviselő úr a következőt mondta: _A talaj hosszú időn keresztül kialakuló_" Ez így igaz, de amit ezután mond, az véleményem szerint nem állja meg a helyét, __és nemigen megújítható, nemigen szaporítható rétege a földkéregnek". Mint már beszédem elején is mondtam, a talaj feltételesen megújuló természeti erőforrás, tehát a feltételek esetén megújítható, fenntartható és ésszerű határokon belül növelhető termékenysége, és ehhez kellenek többek között a szigorú talajvédelmi és -hasznosítási szabályok. A talaj mint élő közeg szaporítható része a földkéregnek. Itt csupán arról van szó, hogy míg néhány év alatt tönkretehetjük a termőrétegét, annak képződése és helyreállítása több száz évet vehet igénybe. A talajképződés egyébként ma is tart, és ha ezt tagadnánk, akkor azt kellene kimondani, hogy a talajképződés egyszeri és megismételhetetlen folyamat volt; én azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Nem értek egyet Kőrösi Imre képviselőtársam következő kijelentésével sem: - idézem : _A szerves trágya pótlása nélkül nem az erózió, a víz és a szél veszélyezteti a talajainkat, hanem a megfelelő tápanyag-utánpótlás." Én is vallom, ővele együtt, hogy a talajélet, a talajtermékenység szempontjából - amely magában foglalja többek között a szerkezetet, a vízgazdálkodást és még sorolhatnám - alapvető a szerves trágya. De ha egyedülálló lenne, akkor lemondhatnánk például a zöldtrágyázásról is, és ez milyen nagy kár lenne. De tulajdonképpen nem is ez a baj, hanem úgy tűnik ebből a kijelentésből, hogy a talajvédelem és a trágyázás szemben áll egymással, vagy egymást kizáróan szerepelhet csak. Ugyanakkor - mint tudjuk -, a víz és a szél elleni védelem elmulasztása esetén hiába szervestrágyázunk. Ilyen terület pedig több millió hektár található a mezőgazdaság közel 8 millió ha-jában. Például lejtős területen, ha nem megfelelő a talaj takarása, vagy nem rétegvonalasan műveljük, és még egy sor dologra nem figyelünk oda, akkor a szervestrágyázásnak nincs megfelelő hatása. Deflációnak kitett területeken pedig a homokot elsősorban agrotechnikai eljárásokkal lehet megfogni, és ennek egyik fontos eleme lehet a szerves trágya, tehát itt is valahogy kiegészítőként szerepelhet a szerves trágya. Helyes, ha ehelyett azt mondjuk, hogy a védelemre, a javításra szoruló talajoknál a talajvédelmet, a talajjavítást össze kell kapcsolni a szervestrágyázással, a zöldtrágyázással, és ezek együttes hatásától várhatunk eredményt. E gondolatok kapcsán engedjenek meg egy rövid kitérőt, amelyben meg kívánok emlékezni a törvény alkotása során a szakma nagyjairól. Itt már elhangzottak külföldi szakmai nagyok nevei, én most a magyar nagyokról szeretnék megemlékezni: Cserháti, Kosutány, Gyárfás, Surányi, Grábner. Sorolhatnám még, de csak az utóbbi évtizedekben ismertebbek - Kemenessy, Egerszegi és Stefanovics Pál - nevét említem a teljesség igénye nélkül. Általános véleményként hangzott el, hogy az erdőről és a termőföldről szóló törvény összekapcsolódik. Ezt Palotás János említette. Hogy ez mennyire igaz, ha megnézzük a törvény _Fogalmak" részét, látjuk, oda van írva, hogy az erdő is termőföld. Innentől kezdve egy nagyon érdekes dolog alakul ki, arról van szó, hogy egy speciális, egyedi, nagyon értékes életközösség gyűjtőneve az erdő, ezért speciális törvény kell rá, de én azt gondolom, még ma kellene, illetve legalább a földtörvénnyel együtt. Továbbmegyek - mintegy elgondolkodva csak -, az lett volna jó, ha hoztunk volna egy jó környezetvédelmi törvényt, amelynek egy-egy fejezete rendelkezhetett volna az erdőről, a vadgazdálkodásról, a szántóról, a halastóról, a vízről és a levegő védelméről. Azt gondolom, ez egy nagyon logikus törvény lett volna, és egy-egy fejezetéért természetesen az abban kompetens tárcák vállalták volna a felelősséget, a végrehajtást. Azt gondolom, ez ma már csak álom, s visszatérve ide a valósághoz, érzékelhetjük, hogy az összetartozó, egymást kölcsönösen feltételező törvények nagy időkülönbséggel kerültek vagy néhány év múlva kerülnek a tisztelt Ház elé, így aztán nem érhetjük el, hogy természeti kincseink ne sérüljenek, és ne tűnjenek el örökre. Géczy képviselő úr utalt arra, hogy a fogalmakkal kapcsolatosan is aggályaim vannak. Ezeket módosításokkal kívánom orvosolni oly módon, hogy minden esetben, amikor földről beszélünk, akkor azon termőföldet kell érteni, és minden szóösszetételben - mint földhasználat, földvédelem és még sorolhatnám - szintén termőföldet kell érteni. Egyébként szívesen láttam volna a törvény címeként azt, hogy _földtörvény", mert ez hagyományosan elfogadott, közismert fogalom, míg a termőföld inkább egy jogi, közgazdasági fogalom, és a különböző művelési ágakat foglalja magában. Maga a törvény is érzékelteti, hogy valahogy így van ez, hiszen a törvény életbelépésével jó néhány földként megnevezett törvény veszti hatályát, és a helyébe lép ez a termőföldtörvény. A címmel még az is gondom, hogy úgy tűnhet, mintha lenne termő- és nem termő föld, ezzel szemben - mint tudjuk, s mint már említettem is - minden föld vagy talaj termőképes, és van is termőképessége. Ez csupán attól függ, hogy valamilyen művelési ágba vettük-e vagy sem, legalábbis ezen törvény kifejezése szerint. Hogy közgazdaságilag nevezhetjük-e termőföldnek, azt gondolom, ez a kérdés ilyen szempontból is ellentmondásos. Tisztelt képviselőtársaim! Mindezen véleményem elmondása ellenére is azt gondolom, ezt a törvényt támogatni lehet, én támogatom is, és önöket is arra kérem, hogy támogassák mindazon módosító javaslatok elfogadásával, amelyeket majd még indokolni fogok a részletes vitában. Köszönöm szépen. (Taps.)